Menekülő kincsek
Pannonhalma kultúraépítő szerzetesei
n Lőcsei Gabriella
Azt ugyan számon tartjuk, hogy az első magyar iskolát – kolostoriskolát – bencés szerzetesek működtették, hogy az első magyar szavakat is ők rögzítették, arról azonban szinte teljesen elfeledkeztünk az idők folyamán, hogy a magyar művelődés alapjait idegenből jött, feltehetően nyelvünket sem ismerő férfiak rakták le.
– A Krisztus utáni VII. században Itáliából elinduló, Szent Benedek reguláját követő szerzetesek hosszú utat tettek már meg, amikor Géza nagyfejedelem letelepítette őket a „Pannónia szent hegyén lévő Szent Márton-monostorban” – mondja Várszegi Asztrik főapát. – Ki Róma környékéről érkezett, ki Prága felől, nem beszéltek magyarul. Többen közülük két kultúra, a bizánci és a latin alapos ismeretével rendelkeztek, és becsülni tudták az övéktől különböző műveltséget. Ma úgy mondanánk: dialógusképesek voltak. A kor hivatalos nyelvén, latinul társalogtak egymással és környezetükkel. Az egyik első cselekedetük volt, hogy a körülöttük levő okos szemű gyermekek számára kolostori iskolát alapítottak, és tanítani kezdték őket. Ezek a magyar fiúk, a már itt képzett bencés szerzetesek első nemzedéke – például Mór, a Szent Márton hegyén alapított monostor szerzetese, apátja, később Pécs püspöke – még szintén latinul írt és értekezett. A következő nemzedék azonban a továbbra is hivatalos nyelvnek tekintett latinba bele-beleillesztette az élő magyar nyelv kifejezéseit is. Az idegenből jött atyák tehát a latin segítségével plántálták át a kereszténység gondolatvilágát az itt élők tudatába, ugyanakkor beleolvasztották a maguk nyelvhasználatába, gondolkodásába azt a civilizációt, amelyet környezetük kínált.
– A Szent István király által 1002-ben adott kiváltságlevélben nemcsak a Szent Márton hegyén álló monostor jogait rögzítették, hanem a falai között élő szerzetesek azon feladatát is, hogy az ország fennmaradásáért és sértetlenségéért naponta imádkozzanak. A jogokat, a birtokadományokat erősen megtépázták a századok. Tudták teljesíteni a királyi okiratban megfogalmazott napi teendőjüket hányatott történelmük során a bencés szerzetesek?
– Aki a közösségi misét mondja, ma is népünk, országunk megmaradásáért, jólétéért ajánlja fel imáit minden áldott nap. A keresztény közösség minden korban értelmezni tudja a küldetését. A kolostori közösség is. Miközben imádságos távolságban él a világtól, sorsközösséget is vállal vele, megpróbál úgy létezni, úgy cselekedni, hogy mindenki számára minta lehessen. Minta az értékes élet megvalósítására, a szeretet megélésére, minta az állhatatosságra, a nyitottságra, a fogékonyságra.
– Tűzvész, pogány dúlás, erődítményei alá rejtett robbanószer rombolta az első magyar bencés kolostor falait. Ha kegyesebb lett volna hozzánk a história, ma ezer esztendő építészettörténeti bemutatója is lehetne a pannonhalmi apátság épületegyüttese…
– Pannonhalma ma álló temploma magában foglalja a XI. századból, Szent István korából származó első templom nyugati apszisát, az 1137-ben felszentelt második templom északi és déli oldalfalait. A mai képet stílusban és nagyságban a XIII. században élt Oros apát által építtetett templom határozza meg. Az épületen jól érzékelhető még az építészettörténetben nem igazán jártas látogató számára is a századonkénti átalakítás, a XIX. századi rekonstrukció pedig egyértelműen meghatározója lett a jelennek. Ezzel a történeti, építészeti hagyománnyal lett az ezeréves pannonhalmi főapátság a világ kulturális örökségének része.
– A mai kor emberének szinte hihetetlen, mégis ezt igazolják a kolostor legféltettebb kincsei: ami a kövek által nem maradhatott fenn, arról nyolc-kilencszáz éves pergamenek tesznek tanúságot.
– Levéltári gyűjteményünk hű tükre első évezredünknek. Egy-egy részletből felcsillan az egész korszak gazdag képe. Az 1002-ben adott pannonhalmi kiváltságlevélnek a XII. századból való másolatát őrizzük, és itt van az 1055-ben keletkezett Tihanyi alapítólevél is vagy hatvan értékes Árpád-kori oklevél társaságában. A vörös bőrkötéséről Liber rubernek nevezett könyv az összes adománylevelet tartalmazza, amely 1217 és 1240 között kolostorunkkal kapcsolatban megfogalmazódott. Elődeink, akik mindig is szeretettel ápolták és vigyázták a rendi hagyományokat és a kolostori kultúrát, arra is nagy gondot fordítottak, hogy a legfontosabb okiratokról hiteles másolatok készüljenek. Ha menekülniük kellett, ki északra, ki délre szaladt a ládányi archívummal, Isten kegyelmével csak megmarad belőlük valamennyi, így gondolták.
– Átmeneti korban élünk, szorongunk és félünk, ha öröknek hitt értékek és intézmények tűnnek el a látókörünkből. Szent Benedek magyarországi követői számára aligha ismeretlen ez az érzés, összeszámolni is lehetetlen, hogy ezeréves jelenlétüket hányszor árnyékolta be az ideológiai vagy politikai önkény és a háború.
– Valóban, Pannonhalma történetét is több hagyományszakadás jellemzi. De alapításától kezdve a II. József uralkodása alatti feloszlatásáig a történelmi próbatételek ellenére is egységesnek tekinthető a magyar bencések élete és kultúrateremtő tevékenysége. A monostor szellemi és anyagi erejéből fakadt, hogy a kor nyújtotta lehetőségek között mindig foglalkozhatott építészettel, a művészetek pártfogásával, kolostori iskolákkal, lelkipásztori munkával. S mindezek mellett a környék lakosságával is, így járult hozzá a keresztény magyar kultúra felépítéséhez.
– Úgy hiszem, a legdurvább hagyományszakadásnak a rend 1786 és 1802 közötti megszüntetése, valamint az 1950 és 1990 közötti, erősen korlátozott tevékenysége nevezhető. II. József tizenhat évig tartó tilalma után azonban olyan „profilmódosítással” élhettek a magyarországi bencés szerzetesek – oktatással is foglalkozhattak ezután –, amely új utakat nyitott missziós küldetésük előtt és kultúraépítő tevékenységük számára is. Vajon a jelen kárpótolta önöket a negyvenesztendei kommunizmus elviseléséért?
– A rend 1802-es visszaállítása és az oktatás mint új munkaterület sokkal konkrétabbá tette a bencés szerzetesek kultúrához való viszonyát, mint korábban bármikor. Ezt nemcsak a visszaállítást követően megépült pannonhalmi könyvtár, annak folyóirat- és könyvállománya vagy egyes bencés tanárok – például Jedlik Ányos – tudományos eredményei igazolják, hanem azok az emberi kötődések is, amelyek az apátok vagy szerzetesek egyikét-másikát kora kulturális életének jelentős alakjaihoz fűzték. Ezek közül talán az egyik legjobban dokumentált Guzmics Izidor és Kazinczy Ferenc barátsága. Pannonhalma a nevét is Kazinczynak köszönheti. Az 1802-ben kezdődő, szinte folyamatos fejlődés 1950-ig tartott; a kommunista állam megszilárdulása, illetve a diktatúra egyházpolitikája vetett véget neki. 1802-ben 39 szerzetes tért vissza az 1786-os feloszlatás után Pannonhalmára, 1950-ben 250 bencés pap tanár és 50 növendék tartozott a szent hegyen álló kolostorhoz. Ők aztán csak részben maradhattak együtt. 1950-től gyökeresen megváltozott a bencés közösség élete. Működési területük hivatalosan két pontra, Pannonhalmára és Győrre korlátozódott, mindennapjaikban az értékőrzésre és az értékek átmentésére helyeztek súlyt… Jelenleg a III. évezred kihívásaira talán mindenekelőtt fő munkaterületünk, a középiskolai oktató-nevelő munka tesz érzékennyé bennünket. A 12–18 éves korosztállyal való intenzív kapcsolatunk folytán szinte napi feladatként éljük meg, hogy nyomon kövessük mind az értékek terén bekövetkező hangsúlyváltásokat, mind pedig a családok, a társadalom életében lezajló mozgásokat. Az iskolai munka valószínűleg mindennél jobban igazolja számunkra, hogy hit és kultúra nem játszható ki egymás ellen. A monostor szellemi és lelki javainak megosztása mellett nagy és egyre nehezebb feladatunk a történelem tárgyi emlékeinek olyanfajta bemutatása, amely lehetővé teszi, hogy a nap mint nap ideérkező turisták a szerzetességről mint élő valóságról szerezzenek tudomást, és ne csak egy egzotikus világban tett röpke kirándulás legyen ez számukra. A főapátság fenntartásában működő idegenforgalmi iroda ezt a célt igyekszik szolgálni, amikor a hivatásos idegenvezetők mellett alkalmat kínál a gimnázium diákjainak, hogy – az idegenvezetői tanfolyam elvégzése után – az itt élők hitelességével beszéljenek Pannonhalma múltjáról és jelenéről. A magyarországi egyházi könyvkiadás gazdag kínálatában sajátos színt és érdeklődést képvisel a Bencés Kiadó. Fennállása óta nagy figyelmet szentel annak, hogy a monasztikus teológia és spiritualitás régi és új műveinek fordítása mellett közreadjon olyan köteteket is, amelyek a mai Pannonhalma szellemi műhelyében születtek.
– Elmondható tehát, hogy negyven keserű esztendő után a régi bencés tevékenységi körök visszaállításával megadatott a „kárpótlás” a pannonhalmi szerzetesi közösségnek? És vajon milyen kultúraépítő feladatok várnak önökre a jövőben a szekularizált, bizonytalan értékrendű, a fogyasztásra s nem a szellemi javakra összpontosító világban?
– Hagyományaink alapján reménnyel tekintünk a jövő elé még akkor is, ha éppen történeti tudásunk és a rend évezredes hagyománya tanít bennünket arra: az élet változás. Ha ebben a változásban megragadjuk azt, ami az őskereszténységnek volt sajátja, akkor mindig képesek leszünk új kultúrát is építeni.
Cintula
Meghalt az első magyar DJ, Keresztes Tibor Cintula
