A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) múlt heti előrejelzése szerint a magyar gazdaság 2005-ben a kormány 4 százalékos tervével szemben csak 3,6 százalékkal bővül. Ha az OECD prognózisa igazolódik be, akkor a kisebb növekedésből következően mérsékeltebbek lesznek az adóbevételek, szűkösebbek az elosztható összegek. Egyébként nemcsak az OECD, hanem a magyar gazdaságkutatók is úgy tartják, hogy túlzottan optimistának bizonyul a kormány előrejelzése, s jövőre a bruttó hazai termék növekedési üteme mégsem éri el a 4 százalékos mértéket. A jobboldali elfogultsággal aligha vádolható Petschnig Mária Zita közgazdász sem mulasztotta el a minap megjegyezni: a vártnál kisebb GDP-bővülés miatt „az előirányzottaknál keményebb” megszorításokra lesz szükség. Ha így alakul, a közszféra leépítésekre, a fogyasztók jövedelmük „elinflálására”, az idős emberek pedig nyugdíjuk elértéktelenedésére és az egészségügyi ellátás rosszabbodására számíthatnak. A lakásépítés állami dotálása tovább szigorodik. A GDP növelésének egyetlen kiútja, ha az export erőteljesebben bővül a tervezettnél. A feldolgozóipar gyors növekedése, és az ennek nyomán dinamikusan nekilóduló export következtében a magyar gazdaság „kinövi” a problémáit – tartja a pénzügyi kormányzat.
Nincs egyetértés az árfolyam-politikában: a mostani, „erős” forint ellenére az idén például kétszámjegyű a kivitel gyarapodása, tehát a külföldre termelő vállalatok már beárazták nemzeti valutánkat. Ugyanakkor politikai nyomás nehezedik az MNB-re, hogy gyengítse a hazai fizetőeszközt. Ennek támogatói, köztük Gyurcsány Ferenc kormányfő is, úgy gondolják, hogy az exportdinamika erősödésének legfőbb akadálya a túl magas forintárfolyam. Várható tehát, hogy felerősödik a politikai presszió a jegybankra a forint leértékelése érdekében.
Fegyelem nélkül nem megy. Az uniós tagság önmagában nem garancia arra, hogy az új tagállamok felzárkóznak a jelenlegi uniós életszínvonalhoz, abban a gazdasági stabilitás olyan fontos elemei játsszák a főszerepet, mint a költségvetési fegyelem – áll a Financial Times közelmúltbeli elemzésében. Ha a GDP-érték reálnövekedésének üteme évente két százalékponttal haladja meg a franciaországit, akkor a leggazdagabb csatlakozó ország, Szlovénia 21 év alatt, a legszegényebb Litvánia 57 év alatt érheti be az uniós átlagot. (Sz. Cs.)
