Ostrom alatt a Vatikán

II. János Pál pápával új korszakot kezdett a római katolikus egyház. Az elődei által létrehozott II. vatikáni zsinat a modern korhoz szabta a vallás reguláit, visszaszorítva az egyházat a templomokba, ám fenntartva a szabad véleménynyilvánítás jogát. Ezt Európa országaiban tiszteletben tartják, hazánk miniszterelnöke azonban – Jézus egyik tanítását átértelmezve – kétségeit hangoztatja.

Számtalan olyan kérdés foglalkoztatja a katolikus egyházat, amely az európai közvéleményt is. Mondhatni, az egyház minden aktuális témával foglalkozik, s hoszszas mérlegelés után nyilatkozatban dönt a katolikus híveknek adandó válaszokról. Ilyen volt, amikor az egyház az EU-csatlakozást üdvözölte. Akkor senki nem háborodott fel Magyarországon, pedig ez sem a hitélet része, hanem a közélet, a politika területéhez tartozik. Az egyháznak emellett gondolnia kellett a melegházasságok ügyére is, amelyet mélyen elítél, mégis több országban megszülettek a jogi feltételek a homoszexuálisok életközösségének létrehozásához. A mélyen vallásos Spanyolországban is tiltakozott az egyház, az ország vezetői azonban nem háborodtak fel azon, hogy a papság egy ilyen világi kérdésben utat mutat – igaz, nem is reagáltak rá érdemben. Franciaország pedig a fejkendő mellett a nyakban hordott, feltűnő kereszteket is betiltotta az iskolákban.
Egyes elemzők azonban úgy látják, a Vatikán egyre kevesebb hatalommal bír a világban. A pápa szokásos évenkénti üzenetét legfeljebb fölényes mosolygással fogadják az érintettek, azaz a világ politikai vezetői, ám semmit nem tesznek meg, amit az egyház kér tőlük az emberiség érdekében. Sergio Romano, a Corriere della Sera milánói napilap elemzője szerint a Vatikán állandó ostromállapotban van, s ez akár a pápaság végét is jelentheti. Hozzáteszi: a pápa megnyerte hívének az egész világot, ám Európa eltávolodott tőle. Az újságíró szerint korábban az egyháznak nem kellett megmagyaráznia minden lépését, nem vádolták semmilyen visszaéléssel, ám napjainkban mindez teljesen természetesnek tűnik a nyugati politikusoktól. A világ azonban láthatólag nem foglalkozik a terjedő katolikusellenességgel, inkább az antiszemitizmus és az iszlám hívei iránti ellenszenv kerül az újságok címlapjára, vélik szakértők. A katolikus egyházat senki nem védi meg a támadásoktól.
Nem meglepő, hogy az egyház végül nem is tudta az Európai Unió alkotmányába vetetni a keresztény gyökerekre való utalást. Ebből is látszik, hogy bár az unió lakosságának túlnyomó része valamelyik keresztény felekezethez tartozónak vallja magát, az egyház már messze nem számít politikai tényezőnek az öreg földrészen. Egyes reformer katolikus szervezetek is arról beszélnek, hogy a Vatikán által kinyilatkoztatott hitelveket elfogadják-e a hívők, vagy a hagyományos európai szkepticizmussal viszonyuljanak a pápa szavaihoz. Az Európai Unió liberális elvei ugyanis megkövetelnék, hogy minden korábban egyértelmű tekintélyt magukkal egyenértékű partnernek fogadjanak el a polgárok, így az egyház döntései is mindössze a vélemény kategóriában tartozhatnak. Az unió ugyan tiltakozott az ellen, hogy a Vatikán visszautasító a gumi óvszerek ügyében, ám a 47 éves szervezet nem várhatja el, hogy a kétezer éves egyház változtasson politikáján.