Felrobbantották a néhai Josip Broz Tito emlékművét a vezérember szülőfalujában, a horvátországi Kumrovecben. Ez önmagában még nem jelentene csapást az emberiségre, csakhogy a detonáció elvitt egy rakás épületet is. A hírek szerint a robbanószerkezetet vasárnap éjjel erősítették Nagy-
Jugoszlávia megalapítójának bronzszobrára, innen, a talapzatról szállt el az államférfi, mint a sóhaj. Az emlékművet Antun Augustincic horvát szobrászművész alkotta. Most ismét neki lehet veselkedni a munkának. Az ismeretlen elkövetők okozta detonáció letépte a néhai marsall (szobor)fejét, megrongálta múzeumát, hivatali épületét, meg az ott lévő kocsmát is.
A horvát kormány természetesen elítélte a cselekményt, és arra utasította a rendőrséget, csípje nyakon a tetteseket, és sújtson le reájuk a törvény szigorával. Tulajdonképpen igazuk van, ne robbantgasson senki felelőtlenül, drága az emberélet, a partizánok, csetnikek kora meg lejárt. Azon viszont az esettől függetlenül érdemes elgondolkodni, hogy jár-e szobor, megsüvegelés a néhai rettegett vezetőnek, akit nálunk hol népünk nagy barátjaként, hol láncos kutyaként emlegettek. Magam leginkább a hatvan évvel ezelőtti esztelen vajdasági magyargyilkolásért törölném a szoborra érdemesek listájáról – mi sem dicsőítjük a hideg napok gyilkosait. Ötvenhat végén Hruscsovval ő is részt vett a brioni haveri kör találkozóján, ahol Magyarország sorsáról határoztak. Sok köszönet nem volt benne.
Kéretik óvatosan bánni az államszövetségek és a szobrok fabrikálásával. Akár egyik, akár másik robban szét, a szomszédság mindig veszélyben van.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség