Phenjani rejtélyek

Hvang Jang-jop nem hisz a híreknek, és szentül hiszi, az észak-koreai rezsim szilárdan áll, bármit mondjanak is ellenfelei. Erre a kijelentésre legfőképpen a dél-koreaiak kaphatták fel a fejüket, ők ugyanis aligha kételkednek a szóban forgó úriember szavaiban. A 81 éves Hvang hét évvel ezelőtt disszidált Szöulba, ő a legmagasabb rangú észak-koreai funkcionárius, aki valaha is átállt (hazájában az állampárt titkára volt), a déli közvélemény éppen ezért minden kijelentését figyelemmel kíséri.
A Korea Times abból az alkalomból kereste fel a Kim Dzsong Il rendszerét talán legjobban ismerő politikust, hogy immáron az egész világon rebesgetik: alapvető változások zajlanak a világkommunizmus egyik utolsó fellegvárának számító Észak-Koreában. A találgatásokra néhány különös jelenség adott okot. Külföldi diplomaták már augusztusban jelezték, a kedves vezető képeit eltávolították a közterületekről, az ITAR-TASZSZ hírügynökség pedig egyenesen azt állította, az utcákon és a tereken már csak a diktátor apjának, a néhai Kim Ir Szennek a portréi láthatók. Felröppent olyan értesülés is, miszerint Phenjanban sikeres puccs zajlott le, és a diktátort főbe lőtték. A sok alaptalan híresztelés után aztán kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását: Észak-Koreában továbbra is szilárd az államhatalom, bár kétségkívül sokasodnak a rezsim számára baljós jelek. Ezek közül feltétlenül figyelmet érdemel az, amely szerint az osztrák biztonsági erők a múlt hónapban megakadályozták, hogy merényletet kövessenek el Kim Dzsong Il legidősebb fia ellen. Érdekes az a hír is, hogy a Kim egyik lehetséges utódjának tartott Csang Szung Teket házi őrizetbe vették.
Hvang világosan elmagyarázta a riportereknek, miért is nem hisz a kommunista rezsim gyors kimúlásában. „Mindazok, akik effajta dolgokat emlegetnek, a Kim Dzsong Illel kapcsolatos tudatlanságukról tesznek tanúbizonyságot. Már csak azért is felesleges erről vitát folytatni, mert a különböző anyagok elmozdítása és a kormány kritikája bármely országban előfordulhat.” Hvang mindehhez hozzátette: a diktátornak nincs oka a félelemre, hiszen Kína és Oroszország a háta mögött áll, és egyelőre Dél-Koreának sem áll érdekében a sztálinista rezsim megdöntése.
Ezek a gondolatok figyelemre méltók, még ha néhány ponton vitathatók is. Való igaz, hogy propagandaanyagok elmozdításából nem lehet egy politikai rendszer végét megjósolni, de az olyan zárt, uniformizált diktatúrában, mint az észak-koreai, már a legapróbb változás, engedmény is cseppnyi szabadságot hozhat az embereknek. Arról nem is beszélve, hogy például Nicolae Ceausescu diktatúrája a szó szoros értelmében órák alatt omlott össze, néhány héttel a temesvári események előtt senki nem hitt a közelgő végjátékban. Kim rendszere sem örök, Észak-Korea sokat szenvedett népe előbb-utóbb szabad lesz – de a jelek sokkal kézzelfoghatóbbak lesznek néhány látszatváltozásnál, a politikai kirakat átrendezésénél.