Ki beszél itt a nagy angliai vonatrablásról? – tehetik fel a kérdést Észak-Írország lakói. Való igaz, a 60-as években – mai névértéken – „mindössze” húszmillió font volt a zsákmány, míg egy keddi belfasti bankrablásban a BBC információi szerint akár 30 milliót is zsákmányolhattak az ismeretlen tettesek. Ha az összeg pontos, akkor nemcsak az Egyesült Királyság, de alighanem a világtörténelem legnagyobb illegális pénszerzési akciója zajlott az északír fővárosban.
Az ismeretlenek talán mégsem annyira ismeretlenek. Észak-Írországban a harmincéves polgárháborúban bevett szokásnak számított, hogy a különböző fegyveres szervezetek közönséges bűncselekményekből fedezték kiadásaikat. Aligha véletlen, hogy a hatóságok sejtése szerint az ír sziget egyesítéséért küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA), esetleg valamelyik szakadár szervezete állhat a minapi bankrablás hátterében. Érdekes ugyanakkor, hogy mindenki a rettegett IRA-ról beszél, pedig a titkos hadsereg évek óta fegyverszünetet tart, és a békefolyamat részeseként a politikai hatalomból is részesül.
Gyanúra adhat okot, hogy az ír köztársaságiak a 70-es években valóban nem vetették meg a tiltott módszereket. Akkoriban éves kiadásaik jelentős részét írországi bankrablásokból, különböző panamákból, védelmi pénzek szedéséből fedezték. A 80-as, 90-es években a politikai helyzet konszolidálódásával módszereik finomodtak: taxivállalatot tartottak fenn a nyugat-belfasti Falls negyedben, építőipari vállalkozásokba kezdtek, sőt állítólag ők álltak egy nyertes autópálya-konzorcium mögött is. Mára megváltozott a helyzet, a köztörvényes bűncselekmények – elsősorban a drogpiac felügyelete – inkább a protestáns–unionista fegyveres szervezetekre jellemzőek.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
