Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség mennyiben felelős a hírszerzési kudarcokért, vagy éppenséggel a saját politikáját a tényekkel szemben forszírozó kormányzat ludas-e ebben. Mivel a téma lényegi információihoz „halandó ember” nem férhet hozzá, nehéz választ adni a kérdésre. Sokan azonban valószínűsítik, hogy a politikai döntéshozók, a Bush-kormányzat prominens figurái olyan nyomást gyakoroltak a CIA-ra, hogy annak mozgástere beszűkült, nem tudta ellátni alapfeladatát: képességei maximumát nyújtva tájékoztatni a kormányzatot a tények alapján.
Néhány súlyos kudarc után ráhúzták a vizes lepedőt a szervezetre, és búcsút intettek George Tenetnek, aki főigazgatóként (DCI) még a Clinton-korszakban került annak élére. Bár az elnök a nyilvánosság előtt megköszönte szolgálatait, nyilvánvaló, hogy a lépéssel az iraki hírszerzési kudarcokért büntettek, s egyben előkészítették a szervezetet egy lojális új igazgató számára. A kinevezetett Porter Goss, a kongreszszus alsóházának hírszerzési bizottságát vezető republikánus képviselő lett, akinek a CIA nem csak törvényhozói tisztsége miatt volt ismerős. A hatvanas–hetvenes években már lehúzott egy évtizedet a „cégnél”, részt vett a hidegháborús európai és dél-amerikai akciókban. 1971-ben szerelt le, miután „titokzatos” okból kifolyólag súlyos vérmérgezést szenvedett, amelybe majdnem belehalt. Goss ekkor Floridában telepedett le, és egy helyi újság kiadójaként tevékenykedett, mígnem 1988-ban képviselői babérokra tört, sikerrel. Fokozatosan tört előre, mígnem a hírszerzési bizottság élére került, s onnan augusztusban a DCI székébe nevezte ki George W. Bush.
A készülő botrány már akkor hírt adott magáról, amikor a Goss vezette bizottság súlyos kritikát tartalmazó jelentést bocsátott ki a CIA tevékenységéről, amely akarva-akaratlanul erősítette a szeptember 11. körülményeit vizsgáló bizottság megállapításait, valamint az iraki tömegpusztító fegyverek után kutató csoport (ISG) jelentését. A CIA elleni támadásokban főszerepet kapott Goss személyes titkára, Patrick Murray, aki megsértődött, amiért az ügynökség nem adott ki olyan titkos iratokat számára, amelyekkel állítólag cáfolni tudták volna az elnökválasztás során a demokraták egyes vádjait. A válság azt követően lépett újabb stádiumába, hogy Gosst kinevezték, s deklaráltan radikális reformelképzelésekkel belépett a virginiai Langleyben lévő főhadiszállás kapuján. Hamarosan nyugdíjazását kérte néhány veterán vezető, és kitört a belső háború azokkal, akik nem akarták ilyen könnyedén feladni pozíciójukat. Az ügynökség szívét, az operatív főnökséget irányító veterán tisztek távozásra kényszerítése egyenesen egy groteszk história margójára kívánkozott. Goss érkezése után ugyanis egy régi CIA-s ismerősét, Michael Kostiwot akarta a CIA harmadik tisztségébe helyezni, ám a demokrata–liberális Washington Post címlapján olyan sztorival állt elő, amely ezt végső soron megakadályozta. A lap ugyanis „kiderítette”, hogy húsz éve Kostiwnak azért kellett távoznia az ügynökségtől, mert bolti lopáson érték: fél kiló szalonnát rejtett a kabátja alá! A csínytevésnek is beillő tettet ugyan végül nem tudták rábizonyítani, ám mégis le kellett mondania, sőt két évtized elteltével meghiúsította visszatértét a csúcsvezetésbe. Goss és jobbkeze, Murray érezte, hogy nem véletlenül került címlapra jelöltjük: alighanem belülről szivárogtatták ki a rég elfeledett történetet olyanok, akik nem nézték jó szemmel az „új seprő jól seper” szellemében tevékenykedő új főnököt. A kiszivárogtatás után az operatív főnökség vezetőit akarták egymás ellen kijátszani, akik egymás védelmében úgy döntöttek, hogy „önként” távoznak inkább.
A zűrzavart értékelve megfigyelők most azt sem tartják kizártnak, hogy az összes hírszerző szervet – így a CIA-t is – felügyelő tisztség megteremtését, betöltését inkább elhalasztják, s a „céget” Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Dick Cheney alelnök akarata alapján a Fehér Házat feltétlenül kiszolgáló Pentagon alá rendelik.
origo.hu
A leomlott budapesti házban gáz nélkül maradhatnak a lakók
