Régi uradalmi telep bejáratához kalauzol Taktaharkány határában Szakos András. A doktorátussal bíró, idősödő agrármérnök azt az épületet mutatja meg, amiben nem is olyan régen még negyven tejelő szarvasmarha várt a napi többszöri fejésre. A széles vasajtó mögül feltárul a modern tejház. Új, 800 literes hűtő, fejőgépek: nemrég zajlott le az uniós előírások teljesítése érdekében szükséges beruházás. Már minden készen állt, felkészült az EU-csatlakozással együtt járó váltásra a gazdaság. A várva várt fejlődés helyett azonban hamar bekövetkezett az összeomlás.
– Arra készültem, hogy nyugdíjaséveim biztonságát egy jól működő tehenészeti telep alapozza majd meg – mondja Szakos András. – Meg akartam duplázni az állományt, hiszen százhatvan szarvasmarha is beférne ide. Negyven-ötven hektár földet műveltem, ebből tizennégy hektárnyi volt a kaszáló, három a lucernás. Itt áll az eresz alatt a rengeteg takarmány. Több ezer kisbálát készítettem be télire, de feletetni már nem tudom. Egy nap alatt túladtam az összes jószágon – teszi hozzá.
Három szarvasmarhával kezdte a munkát a taktaharkányi gazda tíz esztendővel ezelőtt a saját udvarán. Amikor a felszámolás alatt lévő tsz telepét, az egykori uradalmi épületet megvette, már nyolc tehene volt. Hamarosan átlagosan napi háromszáz liter tejet szállított tőle a miskolci tejipari cég hűtőkocsija. A Minna a faluban még négy hasonló méretű gazdaságtól vásárolt összesen napi kétezer liter friss tejet. Ma már egyiktől sem szállít, január elején egy szűkszavú levélben mondta fel a feldolgozó cég a szerződést. Jobban megéri a keleti határ menti nagygazdaság, amelyik napi kilencezer litert ad egyszerre. S nem multiról van szó, még külföldi tulajdonosról sem, akiket gyakran jellemez a tejágazatban ez a gyakorlat. A profit kényszere a hazai kézben lévő vállalkozásoknál is ugyanúgy diktál.
A Minna hirtelen távozásakor Szakos Andrásnak még szerencséje volt, hiszen hamar szerződött vele a közeli Abaújtej. Ez a cég állandóbb partnernek bizonyult, csak most a piac szólt közbe – immár végzetesen. Az év elején még 72 forintos literenkénti tejfelvásárlási ár tavaszszal tíz forintot zuhant. Ebből még nyolc forintot fizetett ki literenként a tej beszállításáért a taktaharkányi tehenész. További egy forintot vitt el a terméktanácsi díj és az egyéb szakmai költség. Maradt literenként 53 forint. Ebből – Szakos András szerint – a takarmány ára sem tellett ki.
– Nem bírtam tovább. Válaszút elé kerültem: vagy hitel felvételével menekülök előre, vagy felszámolom a gazdaságot – magyarázza a termelő. – Az utóbbit választottam, mert negyvenesztendős szakmai pályafutásom után úgy látom, most aztán tényleg befellegzett a tejágazatban a kisebb gazdaságoknak. Maradtak a nagyüzemek. Úgy látszik, erre van berendezkedve ez az ország. Az én teheneimet is egy háromszázas állománnyal rendelkező szabolcsi cég vásárolta meg. Olcsón kellett eladnom a jószágokat, mert kiszolgáltatott helyzetben voltam. A szállítás előtt két héttel még kiszállt hozzám az állat-egészségügyi hatóság. Megalázó volt, amikor az istálló festését kérték számon rajtam, pedig tudták, hogy már befellegzett a tehenészetemnek. Lelkileg nagyon megviselt ez az egész. Belefásultam a szűnni nem akaró szélmalomharcba.
A taktaharkányi gazda esete nem egyedüli az országban. Sőt, inkább példaszerű, ugyanis a hazai tejelő szarvasmarha-állomány drámai mélyrepülését tükrözik a legfrissebb statisztikák. Az ágazat ellenőrzésével megbízott Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló (ÁT) Kft. havonta teszi közzé részletes jelentéseit a magyarországi tehenészetekről. A legutóbbiból az olvasható
ki, hogy az év eleje óta tízezerrel csökkent a tejelő állomány. A Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója, Bognár László szerint ez mellbevágó szám. Főként, ha figyelembe vesszük azt a szakmai vélekedést, hogy a mostani 210 ezer helyett 320 ezer tejhasznú szarvasmarhát is tarthatnánk az országban. Ehhez minden feltétel adott. Rendelkezésre állnak a megfelelő biológiai alapok, és az a tény is ekkora létszámra predesztinálna minket, hogy a kukoricatermesztési övezet északi felén vagyunk.
A zuhanórepülés az ÁT Kft. jelentéseit nézve hónapról hónapra is kiolvasható. Míg júliusban még 686 tehenészeti telepet ellenőriztek, októberben már csak 670-et. Szembetűnő, hogy az ötven tehénnél kevesebbet tartó gazdaságok száma – a taktaharkányi telep is ide tartozott – 91-ről 83-ra csökkent három hónap alatt. Ezzel szemben a 100-300 tehenes körbe – ide tartozik a hazai telepek közel egyharmada – öt új termelő „iratkozott be”. (Emlékeztetőül: Szakos András vevője is hasonló létszámmal dicsekedhet.) A következő kategóriában, a 300-500-as mezőnyben 11-gyel csökkent – 176-ról 165-re – a gazdaságok száma. Egy részük bizonyosan a 500-600-as kör létszámát gyarapította, 47-ről 55-re. Ugyanakkor a 600-700 tehenet tartók közül is feljebb kapaszkodhatott három gazdaság, hiszen a 700-800-asok száma kettővel gyarapodott, az ezer tehénnél többet tartók klubjába pedig már nem tizenkettő, hanem tizenhárom vállalkozás sorolható, közel tizenötezres összlétszámmal.
Hogy mit mutatnak ezek a számok? Bognár László szerint egyértelműen azt, hogy az úgynevezett alsó huszonöt százalék, tehát a száz tehén alatti gazdaságok önálló léte veszélybe került. Emellett a mélyrepülés érinti a nagyobb üzemeket is, hiszen a telepek felszámolása körükben szintén megfigyelhető. A legjellemzőbb mindemellett a koncentráció, vagyis az állományok gyakran még nagyobb vállalkozásokhoz vándorolnak, amelyek gyors létszámgyarapítással próbálnak előremenekülni a szorító helyzetből. Az ágazaton belüli mozgások azonban nem tudják feledtetni az általános tendenciát. Az ÁT Kft. havi tájékoztatói hétesztendős mélypontot jeleznek. 1999-hez képest 63 ezerrel kevesebb a tejelő szarvasmarha az országban. Tavaly októberhez viszonyítva pedig majd 14 ezres a csökkenés, nyolcvanegygyel kevesebb a telep. S amire Mészáros Gyula az ÁT Kft. képviseletében az egyik szakmai periodikában felhívja az ágazatért aggódók figyelmét: 2004 első tíz hónapjában már 92 millió kilogrammal kevesebb tejet termeltünk, ami 2002 hasonló időszakához képest mínusz 115 millió kilogrammot jelent.
A Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója szerint is az ijesztő jelenségek közé tartozik, hogy a hazai tejtermelés lényegében megrekedt az évi 1,8 milliárd kilogrammos szinten. Miközben 1,95 milliárd kilogramm előállításához is megvolnának a lehetőségeink. Bognár László a bajok fő okát abban látja, hogy a hazai tejfeldolgozás majd hetven százalékát négy-öt multi tartja a kezében, amelyek bizonyos mértékig összehangolják az alapanyag felvásárlásánál az árpolitikát. Jól mutatták ezt a tavalyi piaci többlet levezetésével kapcsolatos ágazati egyezkedések. Az exportáló cégek 2003-ban egységesen 51 forintos literenkénti veszteséget jelentettek be, ennek kiegészítéséhez nagyobbrészt a hazai piacra termelő kisebb feldolgozók, a tejtermelő gazdálkodók és a kormányzat adta össze a szükséges pénzügyi alapot. Az év eleji árcsökkentés is trükk volt, hiszen egyik indoka, a szlovák nyers tej importja a tenyésztői egyesület véleménye szerint kétséges, hogy megvalósult. Ugyanakkor Bognár László biztos abban, hogy az olcsó szlovák, cseh, szlovén import UHT-tej behozatala sem tart már sokáig. Ezt az árat a termelők odakint sem bírják, hamarosan kipukkanhat a lufi. A mélypontra jutott hazai tejtermelés pedig ismét elindítja az alapanyagárak emelkedését. Ezért a tenyésztők fordulatban reménykednek a piacon. Annál is inkább, mert a hazai helyzet többszörösen abnormális. Hollandiában 80 forint körül jár a tej literenkénti felvásárlási ára, miközben a gazdaságokban az átlagos tehénlétszám 57 körül alakul. Nálunk 62 forint az ár, az átlagos tehénlétszám pedig a 310-et is meghaladta.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
