Az olasz politikai paletta erős megosztottsága ellenére szinte valamennyi politikai erő egy emberként zárkózott fel a jobbközép olasz kormány és a szintén jobboldali vezetésű Trieszt 2008-as világkiállítási terve mögé. A rendezési jog elnyeréséért több európai város is küzd: mivel Theszaloníki kevésbé számít esélyesnek az athéni olimpia megrendezése utáni szűkösebb görög költségvetési lehetőségek miatt, ezért a párizsi székhelyű Nemzetközi Kiállítások Irodája (BIE) valószínűleg a két legesélyesebbnek számító Saragosa és Trieszt között dönt majd december 16-án.
A vízellátás problémáját középpontba állító spanyol város elsősége mellett számos érv szól, így például a spanyol nyelv használata és az, hogy a kiállítás megrendezéséért felelős központi szervezet már több mint egy éve elkezdte hivatalos külpolitikai érdekérvényesítését Saragosa mellett. Hátráltató tényezőnek minősülhet ugyanakkor, hogy a spanyol kormányváltás óta késlekedik az új kabinetnek a részvételi szándékot megerősítő hivatalos állásfoglalása.
A 200 ezer fős Trieszt decemberi győzelme érdekében a Berlusconi vezette kormánykoalíció a trieszti önkormányzattal együtt számos intézkedést hozott. Az egyik legjelentősebb kormányzati döntést kétségkívül az a költségvetési beruházásról szóló szándéknyilatkozat jelenti, amely 800 millió eurónak megfelelő központi fejlesztést garantál Triesztnek és környékének, amennyiben a BIE az olasz várost hirdeti ki győztesnek a jövő héten. A központi kiadások egy részét a Trieszten áthaladó 5-ös európai közlekedési folyosó, valamint a világkiállítás helyszínéül szolgáló régi kikötő fejlesztésére fordítaná a világkiállítási büdzsé, míg a fennmaradó összegből elsősorban a turisták fogadására alkalmas infrastrukturális beruházások épülnének fel. A kabinet emellett pénzalapot különített el arra a célra, hogy a trieszti világkiállítás mellett szavazó, szegény afrikai országoknak az Olaszországgal szemben fennálló tartozását részben vagy teljes egészében elengedje. Szintén a megfelelő számú szavazat „begyűjtését” célozza az az intézkedés, amely ingyenes olaszországi ösztöndíjat ajánl fel a trieszti jelentkezés mellett szavazó országok állampolgárainak. Az olasz külügyminisztérium 2002-ben külön nemzeti koordinációs irodát hozott létre annak érdekében, hogy a BIE-ben szavazati joggal rendelkező 96 országban hivatalos lobbitevékenységet fejtsen ki a trieszti szavazatok elnyeréséért.
A központi fejlesztéseken kívül a kabinet és a városvezetés együttműködési megállapodást írt alá számos – elsősorban olasz – óriáscéggel, míg jó néhány multinacionális cég már most kilátásba helyezte szponzori támogatását a világkiállításra.
A trieszti önkormányzat lassú, de biztos megtérülésben bízik a megrendezési költségeket illetően: a három hónapos kiállítás során közel ötmillió érdeklődővel számolnak, amelyhez Velence évi tízmillió látogatója még további vendégeket biztosíthat. A város a szükséges fejlesztéseket úgy kívánja elvégezni, hogy a világkiállítás városközpontban lévő, vasúton és tengeren jól megközelíthető területe a világkiállítás után is használatban maradjon, szórakoztató és ifjúsági központ formájában. A kormány abban is bízik, hogy az expó megrendezése további beruházásokat indukálhat, jelentős külföldi tőkét bevonhat, lendületet adva ezzel az egész olasz gazdaság felemelkedésének.
Óriási hibát követett el Budapest, amikor 1994-ben visszamondta hivatalos jelentkezését a világkiállítás megrendezésére – jelentette ki a trieszti világkiállítás főbiztosa. Fabio Assanti szerint még a mostani olasz jelentkezésüknél is magyarázkodniuk kellett Velence városának a több évvel ezelőtt történt hasonló visszakozás miatt. Jelentősen felgyorsítaná a város és az egész régió gazdaságát a világkiállítás megrendezése, hiszen az elkövetkező húsz év beruházásait 2008 elejéig el kell végezni – hívta fel a figyelmet a trieszti expó előnyeire Fabio Assanti főbiztos, aki szerint a szükséges fejlesztések újabb beruházásokat generálnak, és elősegítik a külföldi és hazai tőkebefektetések felgyorsulását. – Hibás lépés egy hivatalosan már elküldött jelentkezést később visszavonni, mert ennek következményeit később az egész ország megfizeti – értékelte a világkiállításra történő budapesti jelentkezés 1994-ben történt lemondását Fabio Assanti, aki a trieszti ajánlat elbírálásánál is találkozott ezzel a problémával. A BIE ugyanis a mostani jelentkezésnél hátrányként minősítette azt, hogy tíz évvel ezelőtt Velence városa beadta jelentkezését a világkiállítás megrendezésére, ám ezt később mégis visszavonta. – Komolytalan és bizonytalan képet sugall egy országról, ha ilyet tesz – hangsúlyozta az olasz főbiztos, hozzátéve: a korábbi lemondás miatt a BIE most garanciát kért tőlük, hogy a trieszti jelentkezés elfogadása esetén az ellenzék is a támogatásáról biztosítja a világkiállítás megrendezését.
A világkiállítás kedvező hatásaira hívta fel a figyelmet Roberto Dipiazza, a hagyományosan jobboldalinak számító Trieszt polgármestere is, aki nem fél a következő parlamenti és önkormányzati választások eredményétől. Szavai szerint Olaszországban mindegyik politikai erő megértette, hogy a világkiállítás megrendezése nemcsak Triesztben, de az egész tartományban is a gazdaság, illetve a beruházások fellendülését eredményezi. – Ha Trieszt veszít, azzal az egész ország veszít, ezért a kormány minden lehetséges erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy minél több szavazó országot a trieszti világkiállítás megvalósítása mellé állítson. A polgármester Sevilla és Barcelona példáit idézte, ahol a világkiállítás megrendezése erőteljes GDP-növekedéssel és a térségek gyors fejlődésével párosult. Dipiazza rámutatott: a rendezési jog elnyerése érdekében már több mint egy évvel ezelőtt elkezdték az előkészületi munkákat, amelyhez a Berlusconi-kormány nemcsak szóbeli, de jelentős anyagi segítséget is biztosít, így – a jövő héten esedékes BIE-szavazás számukra kedvező végeredménye esetén – nem csak önkormányzati forrásokból kell megrendezniük a világkiállítást.
Derékba tört budapesti expó. Mint emlékezetes, az Antall-kormány 1992-ben adta be jelentkezését a Nemzetközi Kiállítások Irodájához (BIE), hogy Budapest 1996-ban világkiállítást rendezhessen Béccsel együtt. A terv hosszú huzavona után végül 1993-ban lépett a megvalósítás szakaszába, ám egy évvel később, a parlamenti választások után szinte azonnal, a kiállítás tervét derékba törő döntés született. Míg az 1994-es választási kampányban az akkor még ellenzékben tevékenykedő pártok feltűnően hallgattak a leendő világkiállításról, a szocialista–szabad demokrata kormány hatalomra kerülése után 13 nappal mégis visszavonták hazánk nevezését. A sokakban elégedetlenséget kiváltó döntés meglepetést okozott, mivel Horn Gyula akkori miniszterelnök pár nappal korábban még úgy nyilatkozott, hogy nincsenek megfelelő gazdasági információk a birtokában, így nincs rálátása a magyar gazdaság valós helyzetére. Noha még az MSZP szakértői is 5:1 arányban támogatták a kiállítás megrendezését, a kormány ennek ellenére viharos gyorsasággal döntött, hogy meg sem kísérel eleget tenni a világkiállításhoz fűződő törvényi kötelezettségeinek. A kabinet gazdasági okokra hivatkozva végül úgy vonta vissza a világkiállítási jelentkezést, hogy az erre vonatkozó kormány-előterjesztés részletes számításokat nem tartalmazott. Felháborodást okozott az is, hogy Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere a közgyűlés tájékoztatása nélkül juttatta el levélben saját expóellenes álláspontját a kabinethez. Ennek az anyagnak döntő szerepe volt abban, hogy a koalíciós pártok nemet mondtak a rendezvényre, hiszen az előterjesztésben közreműködő másik három forrás (a koalíciós eseti bizottság, a főbiztos és a Világkiállítási Fórum) a világkiállítás megrendezése mellett foglalt állást. A főpolgármester akkor úgy fogalmazott, hogy a főváros céljai a világkiállítás nélkül is megvalósíthatók. Sokak ellenben úgy vélekedtek, hogy a világkiállítás elmaradása egyben a lehetőségek, a gazdasági gyarapodás és a morális siker elmaradását is jelentette Magyarország számára, túl azon a veszteségen, amelyet a visszalépés hazánk presztízsének és hírnevének okozott.
