Moszkvában egészen a közelmúltig megszokott látvány volt, hogy az utcán sörösüveggel vagy -dobozzal a kézben a legújabb divat szerint öltözött, kimondottan szép hölgyek sétálgatnak. Azt még csak meg lehetett szokni, hogy különösen a metrók, parkok környékén iszogatnak az alkohol rabjává vált, lecsúszott alakok, ám az italozó fiatalok, köztük lányok egyre nagyobb száma azonban még Oroszországban is megdöbbentő volt. Mindezt a statisztikák is megerősítették, hiszen a mintegy 2,5 millió hivatalosan nyilvántartott alkoholbeteg között mind több a fiatal és a nő.
A 90-es években még cikkek, köztük tudományos ihletésűek sorát lehetett olvasni arról, hogy a főképp vodkázó társadalomban egyre aggasztóbbá váló alkoholizmust a leghatékonyabban úgy lehet csökkenteni, ha az oroszok az égetett szeszek helyett inkább söröznek. Ezt a trendet erősítette a nyugati minták beáramlása. A sörfogyasztás látványosan nőtt, a problémát azonban az jelentette, hogy eközben az eladott vodkamennyiség sem nagyon csökkent. Ma már az orosz társadalom hatvan százaléka fogyaszt sört, s ugyanilyen arányt tesznek ki a vodkaivók is. Az átlagéletkor és a népesség pedig csak csökken.
Így aztán a duma az erkölcsök megszilárdítása és a kulturált életmódra nevelés jegyében úgy döntött, hogy az oroszok ezután nem sörözhetnek az utcákon, parkokban, sportlétesítményekben, koncerteken és a tömegközlekedési járműveken. Ez a rendelkezés nem keveseket érint, hiszen egy felmérés alapján a városi felnőtt- lakosság mintegy 15 százaléka éppen e helyeken fogyasztja a habos nedűt. A törvény életbelépésétől 18 éven aluliak immár sört sem vásárolhatnak. A törvényhozók ezzel párhuzamosan korlátozták a sörök addig korlátlan reklámozását is, s a tévécsatornák reggel
7-től este 10-ig nem hirdethetik az ebben a tekintetben a legtöbbet a képernyőn szereplő italt. A gyártók eközben megkezdték a kiskapuk keresését, amelyhez segítségül hívják a vodka népszerűsítésének hasonló korlátozásakor szerzett tapasztalatokat.
A sörösök korántsem örülnek kedvenc italuk „egyenjogúsításának”, és nem nagyon akarják elhinni, hogy az új kedvenc ugyanolyan ártalmas, mint a régi. A legszomorúbbak e bölcsen előrelátó intézkedések kapcsán azonban a sportszövetségek. A labdarúgástól a jégkorongig jó néhány szakág életét megbéníthatja a szponzorok elmaradása, ráadásul a legtöbb közvetítés is a sörreklámokon alapszik.
Lenin vodkával
Stier Gábor
December eleje volt, gyönyörűen esett a hó, amikor sétáltunk a Sándor-kert felől a Vörös térre. Ám mielőtt elmélyedtünk volna a látványban, néhány Moszkvában nem igazán járatos kollégát azzal akartam meglepni, hogy összehozok számukra egy „találkát” Leninnel és Marxszal.
A munkásmozgalom nagy öregjeinek hasonmásai ugyanis II. Miklóssal, egy orosz bojárral és Putyin elnökkel egyetemben általában itt, a történeti múzeum mellett kínálják szolgáltatásaikat a turistáknak. Marx kezében a Tőke, míg Lenin egy Pravdát szorongat. Egy közös fénykép csupán ötven rubel, mintegy két dollár. A japánok ott állnak sorban. A két álbolsevik nagyon készséges. Pózolnak, mosolyognak, mintha nem is lett volna olyan véres az a huszadik század. Hiába, az üzlet az üzlet.
Ezen a szép, hóeséses napon nagyon is jól mehetett a bolt, s a hidegben két vendég között le is csúszhatott néhány korty vodka, hiszen a már délután háromkor erősen ittas állapotban „anyázó”, az országimázst így még jobban rontó Leninünket rendőrök tuszkolják egy rabomobilba. A randevú ezúttal elmarad. Sebaj, merengünk egy óra múlva mi is egy vodka mellett. De miért késtek majd száz évet?!
