Nekünk, szemüvegeseknek a hangunk gyönge – mondta bevezető beszédében Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója arra utalva, hogy a december ötödikei népszavazás kampányának politikai csörtéiben kevés szerep jutott a szakembereknek. Az MTA kutatói a Teleki László Intézettel és a Budapesti Corvinus Egyetem Államigazgatási Karának nemzetközi jogi tanszékével közösen kétszáz magyarországi és külföldi jogászt, politológust, szociológust és történészt kerestek meg tizenkilenc kérdést téve fel nekik a határon túli magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban. A beérkezett válaszokat (harmincegyen szóltak hozzá a vitához), valamint a témával kapcsolatos hazai és nemzetközi joganyagot, külföldi modelleket, tanulmányokat és a kérdésben megszületett újságcikkeket egy honlapra gyűjtötték össze. Az alapvetően dokumentációs és elemző igényű oldal (www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu) november közepe óta üzemel, és eddig több mint tízezren keresték fel.
A tegnapi műhelybeszélgetés nem sikerült a legjobban – a szakemberek többnyire az evidenciákat ismételték meg és az alaposabb elemzések helyett megragadtak az események ismertetésénél. Igaz, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy jelenleg nincs politikai konszenzus a nemzeti minimumról, nem létezik magyar bevándorlási politika és – mint ahogyan Szarka László fogalmazott – nincs érvényes nemzetfogalom sem.
A kutatók szerint a Kárpát-medencei magyarság helyzete három modellel írható le: a délvidéki, a felvidéki és az erdélyi példával. Losoncz Alpár délvidéki filozófus, egyetemi tanár szerint az idei esztendő a Szerbiában élő magyarok számára az atrocitások éve, a kettős állampolgárság nekik annak a lehetőségnek az illúzióját adta volna meg, hogy elkerülhetik a végleges lemaradást Európától. Öllős László felvidéki politológus szerint a szlovákiai magyar közvélemény a kettős állampolgárságról szóló vitáról nem értesült, hozzájuk csak a kampány és a végeredmény érkezett meg és ábrándította ki az embereket. Véleménye szerint a traumát csak úgy lehetne csökkenteni, ha a magyar politikai elit – és ezen belül a kormány – gyorsan és határozottan demonstrálná az eltökéltségét a határon túli magyarság iránt.
Horváth István kolozsvári szociológus úgy vélekedi, Erdélyben december ötödike után az emberek minden eszközzel ki akarták fejezni bánatukat és csalódottságukat, „éppen csak zászlóégetés nem volt”. A romániai magyarok számára a voksolásnak két tétje volt: egyik a magyar nemzettel való azonosulás lehetősége, a másik a magyar útlevéllel járó jogosultságok. A határon túli magyarok jelenleg az anyaországi szekunder munkaerőpiacon vannak jelen, a „román” jelző elsősorban nem nemzeti hovatartozást, hanem egyfajta lenézett státust jelent – fejtette ki a fiatal kutató –, és a népszavazással felcsillant az egyenlőség lehetősége. Az eredmény azonban összezavarta a kódrendszereket: az anyaország már nem anyaország, az emberekben erősödött az idegenség és a hontalanság érzete.
A nap legfurcsább eszmefuttatása a műhelybeszélgetés egyik hallgatójától, Bauer Tamás liberális közgazdásztól érkezett, aki szerint december ötödikén nem a kormánypártok erőteljes ellenkampánya miatt nem lett ügydöntő a népszavazás, hanem mert az anyaországi szavazók többségének modern a nemzetfelfogása, és a kilencvenháromezer négyzetméteres földrajzi-társadalmi-politikai hazában gondolkodik. Tizenkét éve, Csehszlovákia szétválásakor is azért nem merték megszavaztatni a népet a politikusok, mert a polgárok elutasították volna a szétválást – fejtette ki a liberális gondolkodó, aki szerint valami hasonló történt nálunk is, a polgárok ugyanis nem szeretik az elavult nemzetfogalmakat. Bauerrel vitába szállt Bíró Béla erdélyi publicista, aki szerint ez a fajta logikát már túlhaladta a történelem, a kettős állampolgárság pontosan a kettős kötődést, a szülőföld iránti lojalitást és a magyar hazához való tartozást erősítette volna meg a határon túli magyarokban.
A beszélgetés szervezői egyetlen olyan szakembert sem találtak, aki meg tudta volna magyarázni, mit rejt a jelenlegi magyar kormány által kitalált nemzetpolgár szó. Ez a fogalom egész egyszerűen jogi nonszensz – fejtették ki többen. A konferencián mindössze egyetlen hozzászóló mert határozott véleményt nyilvánítani arról, hogy a december ötödikei népszavazás után mi a teendő az anyaországban a megingott magyar– magyar kapcsolatok helyreállítása érdekében. Bárdi Nándor történész előadásában arról beszélt: azonnal létre kellene hozni a Magyar Állandó Értekezlettől független szakértői csoportokat, miközben a politika – a Máért-szakbizottságok rendszeres működtetésével, államtitkári koordinálással – nekifog a határon túli magyarok támogatási rendszerének reformjához. Bárdi szerint a jelenlegi támogatási összeget (amely a költségvetés alig 0,18 százaléka) meg kellene kétszerezni-háromszorozni, és be kell vezetni a határon túli magyar intézmények normatív támogatását. Ehhez arra van szükség, hogy politikai klientúráktól független, szakmai szempontok szerint összeállított akkreditációs rendszerbe kerüljenek ezek az intézmények.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
