A bróker illata

Egy emelkedett brókerember azt mondta minap a rádióban, hogy a magyar embereknek alacsony a befektetési kultúrájuk, ezért nem játszanak a tőzsdén a náluk lévő százezer forintokkal. Ehelyett nem teszik be, otthagyják a megtakarítást a fehérneműk alatt.
Előttem van a tipikus bróker a maga parfümillatával, megtervezett mosolyával, sármjával, csökött kultúrájával. Azért, mert neki százezer forint csak olyan szállóige, ne mondja már meg, hogy mit tegyen és hová a magyar ember, akihez neki nagyjából annyi köze van, mint lónak a mozijegyhez, talán még annyi sem.
Szerintem az lenne a legjobb, ha a brókerfront most befogná a száját, amikor az MSZP-sek és médiamoguljaik pénzét pörgető Kulcsár Attilák vezethetik az élcsapatot, és a tisztesség területén nagyon letértek az ösvényről.
Ez a brókerember viszont nyilatkozik a rádiónak, befektetési kultúráról beszél meg zavarja őt a nálunk maradt százezer forint (nála, szegénynél vajon mennyi szunnyad?). Nem lennék meglepve, ha egy meglett korú állampolgár adna két akkora pofont ennek a csenevész pénzembernek, hogy vinne magával kasszát, trezort, mindent. Főleg önmagát.
Az itt a baj, hogy tele vagyunk láthatatlan szálakon rángatott brókeremberekkel, akik időnként gátlástalanul megkárosítják felebarátaikat, hogy utána gátlástalanul kifizethessék baloldali haverjaikat. Nem kérünk belőlük. Itt a film vége. The End.
Amúgy azt sem értem, miért tol mikrofont a rádió egy ilyen koraszülött pénzügyi előember elé, aki a magyar befektetési kultúráját veszi a szájára, ahelyett, hogy tükörbe nézne vagy elgondolkodna a jó ízlésen.