A dohányzás elleni küzdelemről

Az Észak-Magyarország 2004. december 13-i számában olvastam a tudósítást, hogy az oktatási tárca rendeletben tiltotta meg az iskolai dohányzást, ezentúl már a nagykorú diákok sem cigarettázhatnak az intézményekben. Azóta nem láttam cikket a témáról, a többi újság sem foglalkozott sokat vagy eleget a kérdéssel. 42 éve dolgozom orvosként, azóta operálom más megbetegedések mellett a tüdőrákos és a nyelőcsőrákos betegeket. Amit mondanom kell, az nagyon szomorú, másrészt igen kemény, de életről és halálról van szó.
A tüdőrák hazánkban a leggyakoribb rosszindulatú megbetegedés. Az esetek száma a világ legtöbb országában ijesztően nő, a szomorú statisztikában hazánk sajnos az élre került. Hazánkban évente több mint 30 ezer ember hal meg rákos megbetegedésben, ezek közül a legtöbben tüdőrákban. 1955-ben az elhaltak száma 1430 volt, 2003-ban már 7939. A tüdőrákban elhaltak száma szűk ötven év alatt több mint ötszörösére emelkedett. Ez a szám önmagában is megdöbbentő, nemzeti sorsunkat meghatározó. Ekképpen kellene foglalkozni a kérdéssel minden magyar állampolgárnak, a családnak, az egészségügyi kormányzatnak, az oktatás minden szintjén dolgozó oktatónak, a médiának, a kultúrát terjesztőknek és a mindenkori politikai hatalomnak. A tüdőrák ma hazánkban a férfiak leggyakoribb rákos megbetegedése, de számuk gyorsan növekszik a nőknél is. Az országban évente több mint 6500 új tüdőrákos beteget regisztrálunk. 1970-ben 2530, 2003-ban 6576 beteget ismertünk fel. 1970-ben a tüdőrákosok 18 százaléka volt nő, 2003-ban már a 28 százaléka. Igen gyorsan növekedett a tüdőrákos nők száma és aránya. Ez a hamisan értelmezett emancipáció eredménye. A legtöbb beteget a lakosság számarányához viszonyítva Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében fedezték fel. Minden egyes tüdőrákos beteg gyógyítása alapvető létkérdés, minden megmentett élet a gyógyítás győzelme, minden megnyújtott élet siker, mert a nem kezelt tüdőrákos betegek 90 százaléka egy éven belül meghal.
A rosszindulatú daganatos betegségek pontos okát még nem minden esetben ismerjük, de a tüdőrák kutatása terén megismertünk néhány bizonyított okot. Ezek közül a legfontosabb a dohányzás. A dohányzás oki szerepe a tüdőrák kialakulásában már 1950 óta ismert. A dohányfüst nitrózamin, benzantracén, a benzinprén rákkeltő anyagokat tartalmaz. Hazánkban a férfiak 47 százaléka, a nők 27 százaléka, a fizikai dolgozók 66 százaléka dohányos. Elszomorító tény, hogy a 14–18 éves korosztályban a fiúk 45 százaléka, a lányok 47 százaléka dohányzik. A dohányzás az élettartamot tíz évvel rövidíti meg. A szívinfarktusok 23 százaléka, a daganatok 45 százaléka, a tüdőrák 90 százaléka, a nyelőcsőrák csaknem minden esetben a dohányzásra vezethető vissza. Elszomorító, elfogadhatatlan tény, hogy az orvosok és a pedagógusok közel fele dohányos. A dohányzás elleni küzdelmünk formális, őszintétlen, elégtelen. Társadalmi összefogásra és szigorú rendszabályok bevezetésére van és lenne szükség. Az USA-ban a dohányzást drognak minősítették, és törvényekkel szorították vissza élvezetét. Ennek tudható be, hogy a férfiak között csökkent a tüdőrákban elhaltak száma.
Ezért örültem nagyon az oktatási tárca rendelkezésének, hogy valami ott is elindult, de hol van még a többi, az oktatók és az orvosok dohányzási tilalma stb.? Írországban igen szigorú dohányzásellenes törvényt hoztak, a napokban Olaszország lépett hatásosan ezen a területen. A Magyar Nemzet beszámolt a pécsi cigarettaellenes kiállításról. A hatalom előtt van már pozitív példa, de most már tenni is kellene valamit, hatásosan.
És még valamit. A dohányipar lobbiereje elképesztően nagy. Kezük, pénzük messzire elér. Az utóbbi években többször szembetalálkoztam munkájuk elriasztó eredményeivel. A dohányzás elleni világnapon a szakemberek 23 órakor ültek be a tévéstúdióba beszélni a dohányzás káros hatásáról. Ki nézte ekkor már a műsort? Kinek volt fontos, hogy az uniótól már kértük a dohánytermékek kátránytartalom-csökkentésének halasztását? Egy ilyen döntést már potens emberek sora hozza. Feltehetően a dohányipar igen hálás volt ezért a lépésért.
A tüdőrákos betegektől – műtét előtti megbeszéléseken – mindig érdeklődöm a dohányzási szokásaikról. Naponta látom több évtizedes dohányzásuk után a tragédiát. Lehet-e ezeket az embereket látva, operálva, olykor eltemetve hallgatnom erről a kérdésről?

Prof. Dr. Kiss János István
egyetemi tanár, sebész főorvos, Miskolc