Nem legyezgette a hiúságát, hogy beszélgetésünk napja előtt a belga miniszterelnök kijelentette: egyik fő feladatának tekinti az önök pártjának, a Flamand Érdeknek a visszaszorítását?
– Nem. Inkább szórakoztatott. Ugyanis két vagy három évvel ezelőtt Verhofstadt úr azt mondta, a kormánya sikerét azon kell lemérni, hogy kormányzása idején milyen választási sikert ér el pártunk. A legutóbbi választásokon pedig fantasztikus sikereket értünk el. Flandriában az elsők vagyunk. Vagyis nekünk van a legtöbb szavazónk. A két pártból álló koalíciónak pedig alig van több szavazata, mint nekünk egyedül. Ez tehát azt jelenti, hogy Verhofstadt miniszterelnök úr kormánya a saját meghatározása szerint kész csőd.
– Amikor a liberális pártok folyvást a „toleranciát” hangoztatják, akkor miért éppen önök a kivételek, akikkel szemben nem gyakorolnak türelmet?
– Amikor hazámban a liberális pártok toleranciáról beszélnek, akkor az egyirányú toleranciát jelent. Nekünk és más pártoknak kell velük szemben toleránsnak lenniük, de nekik nem kell ugyanezt a toleranciát gyakorolniuk velünk szemben. Csakhogy ennek nem szabad így működnie egy demokráciában. Mi nem vagyunk intoleráns párt. Sokkal inkább a „politikai korrektség” atmoszférájáról van szó. Ha bevándorlásról vagy bűnözésről beszélünk, akkor rögtön tilalomfába ütközünk. Mi pedig nem szeretjük, ha bizonyos ügyekről nem szabad beszélni egy demokráciában.
– Amit ön mond, az a klasszikus liberális álláspont…
– Teljesen igaza van. Sokkal liberálisabbak vagyunk a hivatalos „liberális” pártoknál. Elfogadhatatlan, hogy Flandria – sőt Belgium – legnagyobb pártját, bennünket, fel kellene oszlatni csak azért, mert a bíróság helyt adott egy olyan vádnak, amely szerint rasszisták vagyunk. Holott nem vagyunk. Belgiumban nem támadnak meg külföldieket. Egyszerűen lehetővé tesszük azt, hogy mi és támogatóink elmondják a véleményüket a bevándorlásról, a multikulturalizmusról és a beilleszkedésről. Nálunk nem alakult ki az a helyzet, mint Németországban, ahol az emberek néhány évvel ezelőtt politikailag nem mondhattak véleményt ezekről a kérdésekről, de fizikailag támadták a külföldieket. Mi azt látjuk az ellenünk irányuló támadásokban, hogy a szólás szabadságát nem tisztelik már Belgiumban. Annak ellenére, hogy azt az alkotmány szavatolja.
– Nem fenyegeti önöket halálos veszély azon egyszerű oknál fogva, hogy ha nem kapják meg a pártoknak járó pénzeket, egyszerűen nem tudnak létezni?
– Ha nem kapunk pénzt választási kampányra, nyilván nem működhetünk pártként. Meg is akarnak fosztani bennünket a támogatástól. Büntetni akarnak bennünket, mert nem fogadjuk el a hivatalos politikát. Ez totalitariánus vonás. Nem akarják megengedni, hogy elmondjuk a véleményünket bizonyos kérdésekről. Valójában nem tudják elviselni, hogy mi meg akarjuk akadályozni az irdatlan pénzek áramlását Flandriából a franciául beszélő országrészbe, és a vallon pártoknak ez persze nagyon nincs az ínyére. Ők minket „szabadsággyilkosnak” neveznek, miközben ők büntetnek bennünket bírósággal és fenyegetnek pénzmegvonással. Vagyis ők a „szabadsággyilkosok”. George Orwell 1984 című regényéből vették ki a lapokat: szándékosan a visszájára fordítják a kifejezések értelmét. A béke háború, a vélemény kimondása „szabadsággyilkosság”.
– Mi történik, ha tényleg megvonják a támogatásukat? Nem „halnának” meg?
– Nem hinném. Ebben az esetben a nyilvánossághoz fordulnánk, és adományt kérnénk. A belga törvények szerint minden ember évente ötszáz eurót adhat politikai célú támogatásra. Biztos vagyok benne, hogy abban a percben, ahogy megfosztanának bennünket az állami dotációtól, szimpatizánsaink tömegesen támogatnának bennünket. Az emberek igazságérzetét sértené, ha azt látnák, hogy a legnépszerűbb párttól vonják meg a támogatást. És olyanok továbbra is kapnak pénzt, amelyeket korrupció miatt elítéltek, mint a Flamand Szocialista Párt. Arról is biztosíthatom, hogy rasszistaként való bírósági elítélésünk szintén növelte szavazóink számát.
– Emlékezzünk egy pillanatra arra, amikor az Európai Unió szégyenletesen tagjainak bilaterális bojkottot ajánlott Ausztria ellen csak azért, mert ott a szavazók Brüsszelnek nem tetsző módon szavaztak. Holott a kormány egyetlen rossz lépést sem tett, hiszen meg sem alakult. És akkor most felteszek önnek egy kérdést. Ön szerint melyik az az ország, ahol a pénzügyi felügyeletek fő emberét fizikailag majdnem agyonverik, majd törvénygyártással kidobják állásából, akár a főstatisztikust, mert a kormánynak e két főtisztviselő nem tetszik? Melyik az az ország, ahol rádión keresztül szólítanak fel vezető ellenzéki politikusok és nem kormánypárti újságírók meggyilkolására?
– Az Európai Unióban lenne egy ilyen ország?
– Én csak arra kérem, hogy tippeljen.
– Szerintem ez egy totalitariánus ország. Kuba lenne?
– Nem, uram. Magyarországnak hívják. Az unió pedig hallgat. Miért foglalkoznak képzeletbeli bűnökkel, Haiderrel, az ön pártjával akkor, amikor a tényleges bűnöket elkövető kormányról egyetlen szó sem préselődik ki ajkukon? Mi ennek az oka?
– Ez azt mutatja, hogy valami nagyon nagy baj van az Európai Unióval. Nemcsak egyes tagországokkal, de magával az Európai Unióval. Botrányos volt, amiért az osztrák népet különböző jelzőkkel illették, mert tökéletesen demokratikusan és békésen jobbközépre és jobbra szavazott. Amit egy gyűlöletkampány követett. Amelyet éppen a belga kormány vezetett, Louis Michel külügyminiszter aktív karlendítéseivel. Michel azt is mondta, hogy „immorális Ausztriába síelni menni”. Erre tudja, mit tettek a flamandok? Sokkal több flamand utazott Ausztriába síelni, mint egy évvel korábban. Ez tény. Ugyanazok az emberek, aki elmennek Kubába és Castro keze után kapdosnak, ők mondják azt, hogy az osztrákoknak nem lehet olyan kormányuk, mint amilyet választanak maguknak. És akkor még nem is beszélek arról, hogy mik történnek egyes tagországokban, mint Magyarországon, ahogyan erre példákat is sorolt.
– Mikor lesznek ismét választások Belgiumban?
– 2006-ban lesznek helyhatósági választások. Szerintem több helyen koalíciót kötnek a Flamand Érdekkel. A függetlenekre gondolok, mert a pártok egyfajta „egészségügyi kordont” vontak körénk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha mi azt mondjuk: délben süt a nap, akkor nekik ki kell jelenteniük, hogy vaksötét van. De ez változni fog. Mi képviseljük az összes flandriai szavazó egynegyedét. Flandria legnagyobb városában, Antwerpenben pedig a szavazók 35 százalékával messze a legnagyobb párt vagyunk. Lehet, hogy ott a liberálisokkal és a kereszténydemokratákkal koalícióra lépünk.
– Ha a Flamand Érdek megnyerné a belgiumi választásokat, kettészakítaná az országot?
– Persze. Ez a pártprogramunk legelső pontja. Független és szabad flamand államot hoznánk létre.
– Amelynek a fővárosa Brüsszel lenne?
– Hogyne. Mert Brüsszel történelmileg és földrajzilag flamand város. Flamand helységek veszik körül. Korábban a többség flamand volt, de már franciául beszélnek.
– Hogyan fogadnák ezt a franciául beszélő brüsszeliek?
– Ez lenne az érdekük. Mert sokkal virágzóbb országban élnének. Az is meglehet, hogy akkor Vallónia csatlakozna Franciaországhoz. Az emberek a pénztárcájukat néznék. Tudja azt, hogy egy főre számítva a flamandok a világ legnagyobb exportőrei? Belgium kivitelének 85 százaléka Flandriából származik! Flandriában sokkal több kisvállalat működik, mint a francia részen. Nézze meg a munkanélküliség közötti különbséget. Flandriában 8 százalék, Vallóniában 18 százalék! Vallóniában az aktív munkaerő 40 százaléka a kormánynak dolgozik! A szövetségi, regionális és helyi kormányzatnak. Flandriában ugyanez az arány 20 százalék. Vallónia Európa legutolsó szocialista köztársasága! És tudja, hogy kinek a pénzén tartják el ezt a 40 százalékot? A flamandok pénzén. Évente mintegy 10 milliárd euró vándorol Flandriából Vallóniába. Társadalombiztosítási pénzek stb. Érdekes módon a franciák sokkal többször betegednek meg, mint a flamandok. Arányaiban sokkal több pénz áramlik Flandriából Vallóniába, mint Nyugat-Németországból Kelet-Németországba, az egykori NDK-ba!
– Képviselő úr, a flamand sajtó flamand tulajdonban van?
– Természetesen. Miért kérdezi?
– Mert nálunk ez nem így van. A magyar sajtó legnagyobb része külföldi kézben van.
– Márpedig ez nem jó dolog. Nagyon rossz dolog. Hiszen a média minden egysége a demokrácia darabja. Ha pedig egy demokráciában a sajtó nem szabad, akkor nem beszélhetünk demokráciáról. A médiának kapcsolódnia kell a választókhoz és a demokrácia helyi szereplőihez. A külföldi tulajdonosoknak pedig mások a kapcsolataik.
Flandriai áttörés
Munkatársunktól
A Flamand Tömb 1977-ben, két kisebb nacionalista párt fúziójából született meg. Az új politikai formáció a következő esztendőben 75 ezer szavazattal megszerezte első parlamenti mandátumát. A valódi áttörést az 1991-es választás jelentette számukra, amikor minden tizedik flamand polgár rájuk szavazott, és a képviselőházban tizenkettőre, míg a szenátusban hatra emelkedett képviselőik száma. Legfontosabb célkitűzésüknek a független és autonóm flamand állam létrehozását tartják. Nemzeti pártként a parlamentáris demokrácia keretei között, a törvények tiszteletben tartásával kívánják megvalósítani programjukat. Ugyanakkor azt szorgalmazzák, hogy a majdani független és autonóm flamand állam maradjon az Európai Unió tagja, és a főváros, Brüsszel is megtarthatná kétnyelvűségét. Miután a Flamand Tömb elutasítja a központosított európai szuperállam eszméjét, konföderatív alapon szervezné át az uniót.
Nemrégiben jókora pánikot keltettek a „politikailag korrekt” belga társadalomban. Választási eredményeik ellenére senki nem óhajtott politikai szövetséget kötni velük. A flamand pártot tavaly tavasszal egy genti bíróság rasszistának nyilvánította. Miután a legfelsőbb bíróság novemberben jóváhagyta a döntést, névváltoztatásra kényszerültek. Néhány hónapja Flamand Érdek Pártjaként működnek.
