A magyar lakosság valószínűleg csókoltatni szeretné a most országló Gyurcsány-rezsimet, már csak a nagyfokú jólét végett is. Ebben a pár sorban nem tudom felsorolni, mi minden drágult január elsejétől – csak annyi biztos, bármit mond a kormány, az életszínvonalunk nem emelkedett. Pusztán az árak.
Lendvai Ildikónak üzenem (MSZP-frakcióvezető), hogy már nem állja meg a helyét kenetteljes nyilatkozata, amit jó két és fél esztendővel ezelőtt Orbán Viktor volt (és leendő) miniszterelnöknek címzett: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: Nem-lesz-gáz-ár-e-me-lés.”
Emlékezetes nyilatkozata óta vagy nyolcszor emelték meg a gázárakat, hogy a többi „segélycsomagról” ne is beszéljek. (Valószínűleg Lendvai Ildikó fizetését is.) Magára valamit adó kormány vagy önfeledt miniszterelnöke ilyenkor beledőlne a kardjába, netán odalépne a nyilvánosság elé, hogy hé!, emberek, magukat mi 2002-ben alaposan rászedtük azzal a sok ígérgetéssel. De mert más megoldás egyelőre nincs, örvendeznünk kell a talajszint fölött méterekkel járó miniszterelnöknek. Vele teljes az ország. Előbb-utóbb azért csak elő kellene állnia valamelyik szocliberális gondolkodónak, hogy akkor ez most hogy is van. Belöktük a barokk szöveget a mamlasz lakosságnak, hogy most ránk szakad a Kánaán, mindenki talicskával tolhatja haza a fizetését, erre itt az éhkopp. (Gyurcsány Ferencnek speciel nem annyira.)
Igazítani kellene talán ezeken a nemzetboldogító szózatokon. Néha elnézést kérni. Tükörbe nézni. Elhagyni a pályát. Büsztro! (Gyorsan.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
