Csaknem egy éve annak, hogy lapjukból értesültem az oroszvári Lónyai-kastély különös kálváriájáról (A Lónyai-hagyaték különös története, Magyar Nemzet, 2004. április 6.). Oroszvárhoz (ma Bratislava-Rusovce) boldog gyermekkori emlékek fűznek. A nyári vakációkat nagyszüleim ottani – éppen a kastély bejáratával szembeni – házában töltöttem. A kastélyparkon keresztül jártunk ki a Dunára, amelyben akkoriban még nagyon jól lehetett fürdeni. 1944 októberében, miután ceglédi lakásunkból kibombáztak bennünket, kilenctagú családunk oroszvári nagymamánkhoz menekült. Akkoriban azonban már nem volt olyan mozgalmas az élet a kastélyban, mivel a grófi pár Pannonhalmára menekült.
Ennek idestova több mint 60 éve. Azóta többször jártam Pannonhalmán. Főként nyaranta, az 1970-es, 1980-as években tolmácsként, külföldi – elsősorban francia – vendégekkel, akiknek a pannonhalmi látogatás nagy élményt nyújtott. Ilyenkor az altemplomban mindig megtekintettük a Lónyai-sírokat is. Mivel a közelmúltban sikerült hozzájutnom és elolvasnom a néhai grófné végrendeletét, személyesen is meggyőződhettem arról, hogy a sírfeliratok megfelelnek a végakaratának. Emellett a hagyaték egyéb tárgyait (például festmények) is volt alkalmam látni. Ám minduntalan felmerült bennem a kérdés: vajon mi lehet a kastély sorsa?
A végrendelet szerint a birtok nagy részének jogos örököse a pannonhalmi apátság. 1947-ben, amikor Oroszvárt a párizsi békeszerződése alapján elcsatolták hazánktól, s az ingatlanra kiállítottak egy benesi államosító határozatot, a hercegi pár már nem élt. Így a konfiskáció érvénytelen volt, mivel a kastély – Lónyaiék törvényes végakarata szerint – már a pannonhalmi bencés apátság tulajdonát képezte. Döbbenetesnek tartom, hogy a bencések a rendszerváltozás óta sem tudtak érvényt szerezni jogos követelésüknek.
Miután az utóbbi időben a Magyarok Házában a világszövetség rendezésében több olyan előadáson is részt vettem, amelyen illetékes szlovákiai szakértők, ügyvédek tartottak előadást a Szlovákiában nagy számban található jogos magyar tulajdonokról, ismét eszembe jutott a Lónyai-hagyaték sorsa. Különösen azután, hogy az egyik előadó hangsúlyozta: az ilyenfajta örökösödési ügyek 2005. szeptember elsejével érvényüket vesztik, s nem volna szabad hagyni, hogy a jog szerinti magyar tulajdonosok ingatlanaikat meggondolatlanul a szlovák államra hagyják.
Nem vagyok jártas sem hagyatéki, sem egyéb jogi vonatkozású ügyekben. Mégis egyre erőteljesebben merül fel bennem a kérdés, hogyan lehetne e jelentős vagyon tulajdonviszonyát tisztázni, s az épületet komoly célokra, például a sokunknak fontos egyházi oktatás céljaira használni. Nagyon jól ismerem a pannonhalmi bencés gimnázium kiváló hírnevét. Jómagam is nyolc évig jártam apácákhoz, akik nemcsak tanítottak, de – szilárd erkölcsi alapokat adva – neveltek is bennünket.
Az ügy jelenlegi állását nem ismerem. Meggyőződésem azonban, hogy valamit mihamarabb tenni kellene.
Hajósiné Sashegyi Erika Budapest
origo.hu
Orbán Viktor-interjú a Kossuth Rádióban – élőben az Origón!
