A tanyavilág tipikusan magyar sajátosság. A törökök támadásai miatt kihaltak a települések, majd létrejött az Európában egyedülálló magyar tanyavilág. Hivatalosan a hatvanas években befejeződött a villamosítás, később pedig a politika nem támogatta a tanyasi életformát. 1971-ben, amikor a tanyák felszámolása volt a cél, készült a Duna–Tisza közén és a homokhátsági területen az utolsó komplex tanyafelmérés, mégpedig megszüntetési szándékkal. Azóta még a térképeken sincsenek feltüntetve a tanyák. Például a mezőgazdasági regisztrációnál használt légi felvételek színlehívásánál nem volt feladat a tanyák ábrázolása, ezért nem lehet tudni, hogy hány van belőlük, s közülük mennyi a lakott.
Becslések szerint a 105 ezer dél-alföldi tanya felében nincs villany. Az itt élők számára 2001-ben jelent meg az első komolyabb pályázat Közvillamosítás, korszerűsítés és tanyavillamosítás címmel a Széchenyi-terv keretében, és azóta kimondottan tanyavillamosításra minden évben volt elkülönített pénz. Az Orbán-kormány idején a Széchenyi-terv pályázatai rövid ideig valós lehetőséget nyújtottak a tanyák villamosításához, a 2002-es választások után viszont ezek lényegében bezárultak. 2004-re a Medgyessy-kormány gazdasági minisztériuma csupán ötvenmillió forintos pályázati lehetőséget adott, miközben egy nagyobb tanyacsoport villamosítása hetvenmillió forintba kerül. (Ezzel is magyarázható, hogy a tavalyi ötvenmillió forintos keretnek csak a felére érkezett pályázat.)
Nagykőrösön 1993 lakott tanya van, amelyekben 2712 ember lakik. 385 tanyán nincs villany, ami 7-800 ember érint. Az Árbóz-dűlőben 14, az Esed-dűlőben tizenkét tanya található. Innen indult az a levelezgetős, demonstrációs tiltakozás, amelyhez egyre több érintett csatlakozik.
Erőteljes mozdulatokkal darabolja a tegnap levágott disznó húsát az asszony. Szorít az idő, mert a húst hűteni kellene. Hűtő is van, ugyan másfél kilométerre innét, a szomszédoknál. A kocséri földön. Így aztán Kocséron hűthetik a nagykőrösi disznót. Talyigával áttolják majd… Ott valójában szívességből hűtik a feldarabolt állatot, de cserébe adni kell érte vagy nyolc-tíz kiló húst.
Ennyi az adója a villanyáram nélküli életnek.
Hogy a televízió szóljon néha s a motorindexbúra világosságot teremtsen a konyhában, akkumulátor is kell. Huszonegyezer forintba került darabja, ezerötszáz forint a töltések heti költsége. Amúgy petróleummal világítanak, melynek literje nyolcszázhatvan forint. Olcsóbb ugyan a farmerfény, de annak alig pislákol a lángja. Nem csoda, hogy szemüveg kell már a gyermekeknek is.
Mostanában inkább korán fekszenek, hogy ne kelljen világolni. „Be van már vezetve a lakásba a mosógép”, de áram nélkül csak a helyet foglalja. Marad a teknyő, ott mos az asszony a három gyermekre: Gáborra, Melindára és Krisztinára.
– Gyerekek még. Úgy túrják a földet, mint a disznó… próbálja képletesen illusztrálni az Öregkirály-tanya asszonya, hogy milyen gyakran görnyed a mosott ruhák fölé.
Ez is az adója a villanyáram nélküli életnek. Az Öregkirály-tanyán, ahol Németék laknak.
„A legszebb karácsonyi ajándék nekünk a villanyfény lenne” – írta már harmadik éve a köztársasági elnök feleségének, Mádl Dalmának az Árbóz-dűlőiek másik tanyáján élő Oláh Imréné kislánya… Tavaly őszszel néhány alföldi településről százvalahányan a Parlament elé vonultak, hogy egy petróleumlámpát és petíciót adjanak át Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek. A kormány a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítését ígéri, ennek első lépése a tanyák áramellátása kell hogy legyen – hangoztatták a tüntetők. „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Ön kormányprogramjának első bekezdése, melynek címe cselekvő kormányzás, a következő megállapítást teszi: Gyarapodó, erős gazdaságunk biztosítja, hogy egyre többen élhessenek egyre jobban. Mindez lehetőséget teremt az örökölt társadalmi igazságtalanságok felszámolására, hogy a szegényeknek és kiszolgáltatottaknak visszaadjuk a méltóságteljes élet esélyét… Mi úgy látjuk, hogy ennek a hosszú útnak az első lépései közt szerepelnie kell a villanyáramhoz való jutás lehetősége biztosításának. Ehhez kérjük az Ön segítségét” – ezt tartalmazza az a dokumentum, amelyet a miniszterelnök megbízottjának végül átadhattak.
Ezt követően meghívták a tanyákra Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és Orbán Viktor exminiszterelnököt is, de leveleikre választ nem kaptak.
A petíciójukra viszont reagáltak. Ám annak tartalma korántsem biztató.
„Közel egy évszázadnyi elmaradást akarunk felszámolni egyetlen évtized alatt. (…) Költségvetési tervezetünkből hitem szerint kiolvasható, hogy jövőre nagy lépést teszünk ebbe az irányba. (…) Annak, hogy jövőre fontos célok megvalósítására sor kerül, az is az ára, hogy más fontos célokra viszont csak később kerülhet sor. A villany nélküli magyar tanyák helyzetének megoldása is ilyen fontos cél. A 2005-ös költségvetésben nem szerepel olyan forrás, mint amilyen az ideiben rendelkezésre állt” – viszonozta az őszinteséget őszinteséggel még tavaly keltezett levelében Veres János államtitkár, a miniszterelnök kabinetfőnöke.
A petícióra adott kitérő válasz felpiszkálta a tanyasiak kedélyét: tavaly novemberben Oláh Imréék tanyáján megalakult a Tanya-világ Egyesület, amely a villamosításon kívül az agrártermékek értékesítési feltételeinek javítását is célul tűzte ki. Az öszszefogás egyik főszervezője Zágráb Nándor és Szécsény Csaba nagykőrösi önkormányzati képviselő. „Eddig több mint kétszázötvenen léptek be az Alföld más településeiről is, év végére többen leszünk, mint a helyi fideszes és MSZP-s szervezet tagjai együttvéve” – szögezték le az előbbi párt frakciójához tartozó városatyák. Számításaik szerint Dél-Alföldön a tanyák villamosításának támogatására az idén mintegy 1,5-2 milliárd forintra volna szükség, ám ezt az összeget nem tartalmazza a 2005-ös költségvetés. Az idei költségvetésből azért hiányzik a szükséges összeg, mert az Országgyűlés szociális bizottsága nem támogatta az erre vonatkozó javaslatot. Ezért gyakorlatilag az idén nincs olyan pályázható pénz a tanyavillamosítás támogatására, amely anyagi segítséget nyújthatna e fontos célkitűzés megvalósításához. – Várhatóan még idén tavasszal, márciusban vagy áprilisban, az őszihez hasonlóan ezerfős petróleumlámpás tüntetést szervez az egyesület az Országház előtt, s ha miden kötél szakad, jövőre petróleumlámpával mennek tüntetni Brüsszelbe – szögezi le Zágráb Nándor.
– Nem a kínai nagy fallal akarjuk körbevenni a tanyát, csak két szál drótról van szó – fakad ki Oláh Imréné. Talán éhségsztrájkolni kellene – gondolkodik hangosan, majd lemondóan legyint: lehet, az sem számítana. Felidézi, amikor az őszi demonstrációt követően a tanyáján járt a parlament illetékes bizottsága. A képviselők együttérzésükről biztosították az aszszonyt, s volt, aki még a tyúkok etetésével is megpróbálkozott. (A honatyák egy része el se jött, ezért a bizottság nem volt határozatképes.)
Oláhné mostanában az osztrák és a német rádiónak, illetve külföldi televízióknak is nyilatkozott. Mint mondja, a riporterek módfelett csodálkoztak azon, hogy nálunk felvetődik az a kérdés: gazdaságos-e a kormányzat számára, hogy a tanyákra a villanyáramot bevezessék. A nyári konyhában ülve megakad a szemem egy konnektoron. – Tíz éve rakattuk bele az 1932-ben felhúzott épület falába. Azt hittük, hogy rövidesen lesz áramunk, de az idő megmutatta, hogy nagyot tévedtünk – hangzik a panasz.
Oláh Imréné tollából most megint levél született, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor feleségeinek címezve. Idéznék is belőle.
„Tisztelt Asszonyom!
Én Oláh Imréné vagyok, Nagykőrös 4. járás Árbóz-dűlő 16. szám alatti lakos, és országos szinten szégyenletes témában írok önnek a tanyavillamosítással kapcsolatban. Nekem két középiskolás lányom van, a környezetemben nagycsaládosok, idősek, gazdálkodó emberek élnek. Ha valaki bement a hivatalba villamosításügyben, a témával magába maradt. Választáskor is egyes képviselők csak addig harsánykodtak a tanyavillamosítás mellett, még meg lettek választva. Szóval hiába vártuk a bécsi herceget szürke lovon, nem jött. (…) Minden becsületes magyar állampolgár megérdemli azt a két szál drótot. Nem kell senkinek sem irigyelni, mert mi is adófizető polgárok vagyunk. A történelem viharában a tanyákat se hagyták ki semmiből, bármennyire is kiközösítik az ott élő embereket. Különben ideje lenne a számlát kiegyenlíteni. Mert 40-50 év alatt épp eleget ártottak a tanyán élőknek. Az elmúlt évek során többször elhangzott a jelszó, a tanyákat éltetni, nem temetni kell. Hát itt a temetkezés folytatódik! Az ország éléskamráit nem kellene feláldozni azért az Európai Unió oltárán. (…) Mivel a tisztelt meghívott politikus urak a látogatástól eltekintettek, sőt érdemleges véleményt se nyilvánítottak a témával kapcsolatban, én a Tanya-világ Egyesület képviseletében meghívom önt mint gyakorló anyukát egy olyan nagycsaládhoz, mint az öné. Mert abban reménykedem, hogy van női szolidaritás a világon, és így ön is megtapasztalhatja, milyen az élet egy téli este egy Nagykőrös melletti villany nélküli tanyán.”
A „szociális tanyákat” nem feltétlenül érdemes villamosítani, hiszen félő, hogy a kifizetetlen számlák miatt előbb-utóbb kikapcsolnák az áramot. Az ilyen helyen lakókat a szociális ellátások keretében célszerű a sűrűbben lakott környékre költöztetni, véli néhány, az ügyben megnyilatkozó hivatalnok, s hasonló álláspontot fejtett ki korábban tévényilatkozatában Göncz Kinga esélyegyenlőségért felelős miniszter is.
A tanyán élők viszont képtelenek a városokba csak úgy beköltözni. Nem tudnának miből lakást, házat venni, s munkanélküliségre lennének kárhoztatva. Inkább arról beszélnek, hogy hogyan lehetetlenítették el őket az elmúlt évtizedek.
Oláhné nem tágít. Meglobogtatja a most postázott levelek másolatát. Hisz benne, hogy egyszer csak meghallja a szavát valaki, s egyszer majd lesz villany náluk is.
A tanyavilág tipikusan magyar sajátosság. Hát még a tanyák villanynélkülisége!
origo.hu
Orbán Viktor: Ukrajna uniós tagsága a mindennapi életünket közvetlenül fenyegető veszélyeket hoz magával
