A település vezetősége többször próbált kárigényének érvényt szerezni, de ennek korábban nem voltak meg a törvényi feltételei. Idén viszont életbe lépett egy törvény, amely alapján megnyílt a lehetőség a kártalanításra – mondta Peter Ryska, Apátszentmihály (Jaslovské Bohunice) polgármestere. Hozzátette: a baleset következményeit tizenöt éve próbálják eltitkolni, illetve bagatellizálni. Pedig a közvélemény a szóbeszéd alapján azért értesült a radioaktív gőz elszabadulásával járó reaktorbalesetről, s a településen elértéktelenedtek a lakóházak, a termőföldek pedig jószerével eladhatatlanok, akárcsak a megtermelt mezőgazdasági termények. – Sehol a világon nem történhetne meg, hogy kárpótlás nélkül maradjanak egy atombaleset elszenvedői – vélekedett a település első embere.
Apátszentmihály első lakóházai nem egészen egy kilométerre fekszenek az atomerőműtől. Gaál Péter, a szlovákiai közegészségügyi hivatal munkatársa tudatta: az INES hétfokú nemzetközi skálán az A1-es blokk 1977-es radioaktív szennyezését utólagosan a négyes fokozatba sorolták. Emlékezetes: a csernobili eset (1986) hetes fokozatot, a Three Mile Island-i nukleáris robbanás (USA, 1979) ötös fokozatot, míg a Saint-Laurent-i baleset (Franciaország, 1980) négyes fokozatot kapott ezen a listán.
Az erőmű jegyzőkönyveiben igen keveset jegyeztek fel a reaktor beüzemelése után bekövetkezett balesetről. – Az A1-es blokk már forgalomban van, de az erőmű vezetése nem lehet nyugodt, mert a bejárás során fennakadásokat észleltek. Üzembe helyezése súlyos milliókba került, nagy jövőt jósoltak neki, és ma nem tölti be feladatát – olvasható szlovákiai laptudósítások szerint egy 1977-es okiratban. Egy évvel később pedig annyit jegyeztek fel, hogy a leküzdött nehézségek után az A1-es blokkot forgalomba állították, majd üzemzavar miatt újra leállították. A Szlovák Elektromos Művek Rt. internetes oldala szinte semmit nem ír a történtekről. Az erőmű A1-es blokkjáról csupán ennyit említ: „Az üzemeltetés során bekövetkezett két esemény után az atomerőmű A1-es blokkját leállították.”
Apátszentmihály lakosságának élete különbözik a más településen élőéktől: a legidősebb generáció nehezen szokta meg az atomerőművet, a fiatalabbak ugyanakkor nem tudják elképzelni az életüket a környék fő munkaadójának számító vállalat nélkül.
A kezdetekre az egykori sofőr – aki a Nagyszombat–Apátszentmihály vonalon éveken át vezette a helyi buszt – így emlékezett viszsza: „Kis autóbuszunk volt, mentünk a mező mellett, a cseh mérnökök cölöpöket vertek le a földbe, megjelölték, hol mi lesz. Másnap reggel újra kivittem őket a területre, de a cölöpöket kihúzták, elszállították. A helyiek nagyon haragudtak, hogy itt akarják felépíteni az erőművet, mert ott voltak a földjeik. Sajnos nem segített semmi, a cölöpöket újra leverték.” – Épp a keltetőben dolgoztam, amikor a baleset történt, elszállítottak minket, de másnap már újra mehettünk munkába – mondta el egy közelmúltbeli riportban egy asszony.
Peter Ryska jelenlegi polgármester ott dolgozott az erőmű A1-es blokkjában, amikor a baleset bekövetkezett. – Ketten azonnal meghaltak, mert nem hallották a figyelmeztető jelzést – emlékeztetett rá, úgy vélekedve: valaki durván megsértette a biztonsági előírásokat. Az alkalmazottak sem tudták, valójában mi történik. A falusiak az ablakon keresztül látták, ahogy az emberek a forgalmas utakon keresztül menekültek – azok, akik tudták, miről van szó. Mások viszont csak álltak, és nézték, mi történik. A korabeli vezetőség szerint nem történt semmi. A balesetet sokáig titkolták, és azt állították, semmilyen komolyabb kár nem keletkezett, a körzetben semmilyen menekülésről nem volt szó.
A megsérült atomerőmű A1-es blokkjának környékét 1977 februárjában vizsgálta meg a szlovák egészségügy. Akkor többek között megállapították: az engedélyezett radioaktív sugárzás napi szintjét meghaladták, de az átlagos heti szintjét nem lépték át a mért adatok.
A későbbi tudományos publikációkból kiderült: a sugárzás élő környezetre gyakorolt hatása már az első négy évben csökkent. Az atomerőmű közvetlen közelében élő emberek szervezetében okozott esetleges károk – amelyek öszszefüggésben állhattak a radioaktív sugárzással – mind a mai napig nem mutathatók ki. Más vélemények szerint negyven kilométeres körzetben a természet és a környék lakosságának majdnem négy százaléka (3,6) a csernobili balesethez mérhető sugárzást kapott, amikor nagy mennyiségű radioaktív gőz és gáz szabadult ki a reaktorból.
Az A1-es blokkot 1979-ben gyakorlatilag kivonták a forgalomból, de sem a megfelelő feltételek, sem a megfelelő körülmények nem voltak meg a teljes leállítására. Ezt követően különböző vizsgálatokat végeztek 1995-ig, majd beindult a „JE–A1 I. fázisnak” nevezett program, amelynek célja a blokk végleges lezárása volt. A teljes leállítás munkálatai ma is tartanak, s előreláthatólag 2007-ben fejeződnek be. Ezután lép életbe a második fázis. Ma az apátszentmihályi atomerőmű V1-es és V2-es blokkja működik tovább, de Szlovákia kötelezte magát, hogy 2006-ban és 2008-ban a két blokkot leállítja. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor megépítik a mohi atomerőmű 3. és 4. blokkját.
origo.hu
Online ügyintézés: A jövő most van!
