A múlt hónapban kemény hangú figyelmeztetést kapott hazánk az Európai Uniótól a magas költségvetési hiány miatt, amit a pénzügyi tárca úgy kommentált, hogy a főbb gazdaságpolitikai célokat sikerült teljesítenünk, és megfelelően folyik hazánk felzárkózása. A két, egymással homlokegyenest ellentétes megállapítás közül melyiknek higgyen az ember?
– Magyarország nem az egyetlen olyan tagállam volt, amelyet az Európai Unió illetékesei megfigyelés alatt tartottak. Eredetileg hét országot vontak eljárás alá a magas deficit miatt, ám öt tagállam végül kikerült a megfigyeltek közül, mivel az EU szerint hatékony intézkedéseket hoztak az államháztartási hiány csökkentése érdekében. Brüsszeli figyelmeztetésünk azt jelenti, hogy – Görögország mellett – a magyar kormány nem tett meg mindent azért, hogy csökkentse az államháztartás hiányát, és a felzárkózási programunkban leírt pályán maradjon a gazdaság. Az uniós rovóban mégis leginkább azt tartom szomorúnak, ahogyan erre a kormány reagált. A győzelmi jelentések helyett tudomásul kellene végre venni, hogy jelenleg rossz hazánk megítélése. Úgy tűnik, elfogyott a bizalom. Az Európai Unió jelentése szerint ugyanis a magyar kabinet tavaly sem hozott olyan intézkedéseket, amelyek mérsékelni tudták volna az államadósság és az államháztartás hiányának mértékét. Nem az a helyes válasz erre, hogy a figyelmeztetést a Pénzügyminisztérium súlytalan jelentésként próbálja beállítani. Az unió illetékesei számára lassan csak annyi lesz a különbség hazánk és Görögország között, hogy Görögország már hivatalosan elismerte az adatok manipulálását, Magyarországról pedig még nem mondták ki ezt nyilvánosan. Egyre inkább az a kép alakul ki hazánkról, hogy a kormány döntésképtelen, az államadósság csökkentését pedig nem tekinti prioritásának. Ez egy rossz pálya, amiről minél gyorsabban le kell térni.
Folyamatos kihátrálás
– A tavalyi év államháztartási hiányára vonatkozólag számos előrejelzés jelent meg: a kormány először 3,8, majd 4,6, végül 5-5,3 százalékos GDP-arányos deficitet jelzett előre. Ön szerint mekkora lesz a végleges deficit?
– A kormányzati prognózison kívül számos elemzői és jegybanki előrejelzés is napvilágot látott, amelyeknek – az utóbbi két év tapasztalata után – sajnos nagyobb hitelt kell adni, mint a pénzügyminiszteri nyilatkozatoknak. Ezek az értékelések arról szólnak, hogy a kormány 6-6,2 százalékos eredményszemléletű hiányt lesz kénytelen beismerni márciusban, ami újabb rossz üzenet a magyar gazdaságról. Ez azt jelezheti, hogy a kormány inkább a valós folyamatok elkendőzésében jár elöl, nem pedig a problémák kezelésében. Elképesztőnek tartom, hogy 2003-ban ugyanúgy, mint tavaly a kabinetet folyamatos kihátrálás jellemezte a költségvetésben elfogadott számadatok mögül. Hiába publikálják gazdaságkutatók, elemzők, hogy az előirányzottnál jóval magasabb lesz a hiány, a kormányzat cáfol, ám év végére kiderül, mégsem a kabinetnek lett igaza. Emlékezetes: 2003-ban 4,5 százalékos hiányt terveztek egész évre, amelyből az uniós publikáció idejére végül 6,1 százalékos GDP-arányos deficit lett. Tavaly ezzel megegyező folyamat zajlott le: 3,8 százalékról indultunk, ám tartok tőle, hogy a végleges eredményszemléletű hiány meghaladja majd a hat százalékot is. Az idei évet illetően is hasonló tendencia várható. Ez rossz képet alakít ki hazánkról, így az is egy kisebb csodának minősül, hogy a külföldi befektetők még mindig tartják eddigi pozícióikat. A befektetők bizalmának nagy részét hazánk uniós tagsága adja, nem a kormány teljesítménye.
– A nagy külföldi befektetőházak és a hazai elemzők egyaránt úgy látják, hogy a 2006-os parlamenti választások előtt már nem történik meg a magyar gazdaságpolitika kiigazítása. Mi lehet ennek a következménye, főleg, ha figyelembe vesszük a választások előtti költekezéseket?
– Feje tetejére állított gazdaságpolitikai ciklusnak lehetünk részesei 2002 és 2006 között. A kormányok általában arra törekedtek, hogy a választási ciklus elején hozzák meg a gazdasági egyensúlyt célzó intézkedéseiket, míg az életszínvonal emelésére vonatkozó lépéseiket a periódus végére időzítették. Ez a parlamenti ciklus ennek pontosan az ellenkezőjét mutatja: 2002-ben és 2003-ban átgondolatlan, pazarló költekezés történt, amelynek korrigálását éppen a választások előtt kellene végrehajtani. Nyilvánvaló, hogy ez már nem történik meg 2006-ig. Az elmúlt hónapok döntései egyértelműen bizonyítják, hogy a kormány fontosabbnak tartja a következő parlamenti választások sikerét, mint azt, hogy a gazdaság stabilan működjék. Elfogadhatatlannak tartom, hogy miközben a felszínen van néhány kedvező gazdasági adat – ilyen az ipari termelés, a feldolgozóipar és az export teljesítménye –, a kormány érdemben nem foglalkozik a mélyben zajló reálgazdasági folyamatokkal. Ilyen probléma, hogy a magyar gazdaság kiugróan nagy ikerdeficittel, azaz magas folyó fizetési mérleg- és államháztartási hiánnyal küszködik. Az ország évente mintegy ötmilliárd euróval adósodik el, ami hosszú távon fenntarthatatlan.
Csökkenő reálkeresetek
– Mi várható akkor 2005-ben?
– Semmi, a kormány túlélésre rendezkedett be. Ez az idei költségvetésből is kiderül. Mindenkitől elvesznek egy kicsit, miközben érdemi korrekció nem történik. Nincsenek gazdaságösztönző lépések, így egy lassú, lecsúszó folyamat bontakozhat ki, amiért a Fidesz 2005-öt a túlélés évének tartja. A januári áremelések miatt – csökkenő reálkeresetek mellett – az emberek számára valóságos túlélési próba lehet az év.
– Az euró 2010-es bevezetése is veszélybe került?
– Igen. Ezt nemcsak mi mondjuk, hazai és külföldi elemzők, befektetőházak állítják. Az előző kormány célja az euró 2006-os bevezetése volt. A kormányváltás után ebből 2007 lett. Majd ezt követően, 2003 nyarán újabb dátumot jelölt meg Medgyessy Péter az euró magyarországi bevezetésére: 2008. január elsejét. A látványos, 2003-as államháztartási összeomlás után már a 2010-es euróövezeti csatlakozást kényszerült bejelenteni a kormány. Két év alatt sikerült négy évet veszíteni, ám most már a 2010-es euróbevezetés is bizonytalanná vált. Mi történik valójában abban az országban, ahol félévente módosítani kell egy 4-5 éves lefutású előrejelzést?
– Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint ha az ország nem lenne tagja az Európai Uniónak, valószínűleg összeomlott volna a magyar gazdaság a jelenlegi, fenntarthatatlan gazdaságpolitikai pálya miatt. Ezt ön is így gondolja?
– Kicsit sarkított az értékelés, de tényadatokon nyugszik. Az utóbbi két évben Magyarországon bekövetkezett államadósság-növekedést ugyanis a világ más országaiban sokkal kevésbé tolerálták volna a befektetők. A külföldi befektetők hozzáállásában lényeges szerepe volt annak, hogy hazánk 2004 májusában az Európai Unió tagállama lett. Tagságunk azonban nem segített abban, hogy az államadósságot érdemben csökkenteni tudjuk, és hogy az államháztartás hiányát a meghatározott keretek közé szorítsuk. Azok a befektetők, akik hazánkat finanszírozzák, elsősorban a főbb makrogazdasági adatokat, a gazdasági növekedést, az inflációt, az államadósságot és a kamatokat nézik. Ha megvizsgáljuk a maastrichti követelményeket, akkor azt látjuk, hogy hazánk ma rosszabbul áll, mint 2002-ben. Ebből a szempontból tehát semmi nem indokolná, hogy Magyarországnak továbbra is ilyen feltételek mellett hitelezzenek a külföldi befektetők. A gazdasági összeomlás elkerülésében azonban nemcsak az uniós tagságunk, hanem a kényszerűen magas kamatszint is segített. Ha viszont a kamatszint gyors ütemben elkezdene csökkenni, akkor a befektetők pillanatok alatt itt hagynak minket. Erre a helyzetre az ország nincs felkészülve.
– Terveznek-e lépéseket a jegybanktörvény alkotmánybírósági vizsgálata ügyében?
– Igen. Korábban már közöltük a törvénnyel kapcsolatos alkotmányossági kifogásainkat és azokat a veszélyeket, amiket a kormány beavatkozása jelent a monetáris politikába. Bízom abban, hogy a jogi előkészítési folyamat után még januárban megkapja az ezzel kapcsolatos beadványt az Alkotmánybíróság.
Elszámolási trükkök
– Ön szerint mi az értelme annak, hogy a kormány tavaly év végén megváltoztatta a hiányelszámolás módszerét? A PM indoklása szerint az új számítás majd reálisabban mutatja a gazdasági folyamatokat.
– A módszerváltás oka a túlélés: ha már érdemi lépésekkel nem sikerült javítani a mutatókon, akkor legalább papíron próbálják úgy kozmetikázni a számokat, hogy azok az Európai Unió részére elfogadhatóbbá váljanak. A hiány csökkentése érdekében az elmúlt időszakban a kormányzat törvénysértő intézkedéseket indított útnak. Ilyen például az uniós adószámmal rendelkező vállalkozások áfakifizetéseinek visszatartása vagy a központi kifizetések év végi leállítása. Draskovics Tibor egyébként jelentős energiát fordít arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatalon keresztül a nyilvánosság felé kedvezőbb számokat szolgáltasson.
Az ön által említett kreatív könyvelési módszer egyik eleme a magán-nyugdíjpénztárak bevonása a hiány csökkentésébe. A módszer nem számol azzal, hogy ennek pluszköltségei vannak, amit az államnak kell megtéríteni, így például az államkötvényekre kamatokat kell fizetni. Ráadásul Magyarországon nincs klasszikus értelemben vehető állami garancia a magán-nyugdíjpénztárak mögött. A problémák érdemi kezelése helyett azonban a kormány sokkal nagyobb energiát fektet abba, hogy különféle elszámolási trükkökkel próbálkozzon az elfogadhatóbb adatok előállítása érdekében. Ezt a gyakorlatot korábban nem használták a pénzügyi tárcánál. Draskovics Tibor minisztersége ilyen szempontból új, a törvényesség határait feszegető folyamatokat indított el a PM-ben, amit egy következő kormánynak mindenképpen felül kell majd vizsgálnia.
origo.hu
Apák napi kvíz: Ön mennyire ismeri az apaság világnapját?
