Nem akármilyen beiktatási ceremóniára készül az Egyesült Államok fővárosa. Magyar idő szerint ma délután háromkor kezdődik az az egynapos rendezvénysorozat, amely George W. Bush második hatalmi terminusának kezdetét jelöli. A kongresszus erre specializálódott bizottsága 1953 óta felelős a beiktatási ceremóniák szervezéséért, és mindig gondoskodtak arról, hogy az esemény külsőségeinek színvonala összhangban legyen Amerika világpolitikában elfoglalt vezető helyével.
Bush keleti parti idő szerint reggel kilenckor szertartáson vesz részt a Szent Jánosról elnevezett episzkopális templomban a Lafayette téren – az immár 72 éves beiktatási hagyományt még Franklin Delano Roosevelt vezette be. Ezt követően a törvényhozásnak otthont adó Capitoliumhoz hajtat, melynek lépcsőjén – tökéletes rálátással a nemzeti emlékműveknek helyt adó Mallra – pontban délben, Dick Cheney alelnökkel együtt leteszi esküjét; a közelben felsorakozott 21 ágyúval díszlövéseket adnak le, majd katonai zenekar játszik. A régi-új elnök ezt követően mondja el beiktatási beszédét, melyben az előrejelzések szerint „gáláns győztesként” békülékeny hangot üt meg ellenfeleivel szemben, és ígéreteket tesz azoknak a hibáknak a kijavítására, amelyekkel vádolták. Az ünnepi ebédet a szervezőbizottság adja a Capitolium szobortermében: az ünnepelteken kívül a törvényhozás tagjai és a meghívott vendégek fogyasztják el a feltálalt étkeket. Az ebédet követően Bush megtekinti a különböző haderőnemek négyszáz katonájából felsorakozott díszelgő formációt, majd gépkocsiba ül, és a Pennsylvania sugárúton haladó óriási beiktatási konvojjal elindul a Fehér Ház felé. A menetben gyalogosan, lóháton és különböző feldíszített járműveken mintegy tizenegyezer fő vesz részt, a körülbelül három kilométeres utat másfél óra alatt teszik meg – kordonok és a kíváncsi tömeg között. A beiktatási ceremónia utolsó programja a „főparancsnoki bál” lesz este héttől, amit a katonai szolgálatot teljesítők és azok családjainak tiszteletére rendeznek a Nemzeti Építészeti Múzeumban. Szerte a városban ezen az estén még nyolc másik bált is rendeznek az esemény tiszteletére.
Míg a választásokon győztes republikánusok és az elnök szavazói nagy izgalommal készülnek a fényes ünnepségre, már most nyilvánvaló, hogy Bush elkövetkező négy éve mind otthon, mind külföldön nem ígérkezik sétagaloppnak. Erre utal Condoleezza Rice, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának, kijelölt külügyminiszternek is a törvényhozói meghallgatása az elmúlt két napban. A demokrata szenátorok rendkívül kényelmetlen kérdéseket intéztek hozzá, egyikük egyenesen azt állította, hogy az „elnök iráni lojalitása és az iraki háború támogatása elnyomta még az igazságérzetét is”, mi több Rice-ot azzal vádolták, hogy nincs terve az Irakból történő kivonulásra.
A talányos pragmatikus
Munkatársunktól
