Harc a brit nagyúrral

Valóságos adok-kapokként is értelmezhető a nemzetközi közösség brit származású boszniai főképviselője és Dragan Cavics boszniai szerb elnök közti huzavona, hiszen a szinte teljhatalmú Paddy Ashdown lépéseire a helyi vezetés rendszerint csak rákontráz. Nem történt ez másként szombaton sem, amikor is Cavics a nacionalista Pero Bukejlovicot nevezte ki miniszterelnökké, és bízta meg kormányalakítással.

Immár rendszeresnek nevezhető, hogy Paddy Ashdown, a nemzetközi közösség boszniai főképviselője büntetőintézkedések sorozatát rendeli el a szerb entitás ellen a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködés hiánya miatt, illetve azért, mert a NATO második nekifutásra sem vette fel Boszniát a békepartnerségi programba. Ashdown legutóbb a fegyveres szolgálatok kilenc vezetőjét menesztette, hiszen felmerült a gyanú, hogy azok hágai szökevényeket bújtatnak. A főmegbízott lépéseit szerb részről belügyeikbe való súlyos beavatkozásként értékelik, pedig azt Európa-szerte is sokan furcsállják, hogy a helyi hatóságok a daytoni szerződés aláírása óta egyetlen feltételezett háborús bűnöst sem kerítettek kézre.
Dragan Mikerevics, az entitás előző miniszterelnöke december 17-én mondott le, tiltakozásul Ashdown újabb szankcióiért. Mikerevics lemondásakor meggyőződését fejezte ki, hogy kormánya kétéves mandátuma alatt mindent megtett a Hágával való együttműködésért. Utódja, az 58 esztendős Pero Bukejlovic az eddig is kormányzó Szerb Demokrata Párt (SDS) tagja, 2001 és 2003 között ipari miniszter volt.
Érdekesség, hogy nem is olyan rég maga Paddy Ashdown nyilatkozott úgy, hogy a radikálisok Balkánon tapasztalt előretörése nem tekinthető egy esetleges újabb háború előszelének. A brit televíziónak adott interjújában úgy vélte, hogy az öreg kontinens délkeleti részén a nacionalizmus helyét fokozatosan az „európai eszmény” veszi át. A diplomatikus szavak leple alatt zajló tisztogatások azonban jelzik, hogy a brit diplomata legföljebb reményeit fogalmazta meg, mintsem a valós helyzetképet vázolta fel. A valóságban ugyanis a mai napig sokakat foglalkoztat, miként lehetne ismét szerb „uralom” alá vonni a Balkánt, vagy legalábbis egyesíteni a szerbek lakta területeket. S bár Belgrádban a nacionalista hangok az utóbbi időben némileg valóban visszaszorultak, a háttérben azért hallatják hangjukat a Tomislav Nikolics-féle erők is, akik még ma sem riadnak vissza attól, hogy újabb koszovói háborút sürgessenek. Több mint tíz véres esztendő pedig azt tanúsítja, hogy a nemzetközi erők is inkább csak a szavak szintjén erősek, semmint a Balkán felvirágoztatásában.