Hogyan legyél humoralista (68.)

HÁT ÚÚÚGY…
– hogy… kitalálsz például egy remek keretjátékot új önálló estedre, aztán természetesen – miután vagy két hónapot javítgatod-csiszolod – eldobod végül. (Nem véglegesen, mert itt leközlöm.) „Óriási ötletem” volt ugyanis: az előtérben várakozó közönséget nem engedik fél nyolckor be, hanem az egyre nagyobb zsúfoltság közepett megszólalok – előre felvett hangon – és (majd ha leírom mindjárt, most) a következőket mondom. – De még előtte egy kicsit „nyaralok” itt… (Télen telelek…) – Hogy végül miért nem élek ezzel a játszási lehetőséggel? hogy már az előtérben kezdődik a műsorom… arra sajnos csak a hosszas „míves” nyűglődés után jöttem rá: lefárasztom még előadás előtt a közönséget… Esetleg – ha nem találkozik az ízlésével a bejátszott szöveg –, már be sem jön… (Azt terveztem, hogy – mentve a menthetetlent – felajánlom-lottam volna…, hogy most még, akkor, visszaváltják a jegyeket…) Sajnos a másik ötletemet, hogy szünetet is tartok… nem vetettem végül el… így meglehet, egy velencei tükröt kérek majd a színháztól műsorom második részére, hogy egyszemélyes színház lévén: én legyek a már teljesen üres nézőtéren az egyetlen közönségem… Talán ez a kihagyott keretjáték-ötlet még belefér e heti cikkembe, meglehet azért húztam csak mostanáig az időt, hogy elégséges (közepes, elégtelen) legyen a terjedelem…
NA HÁT AKKOR… JÖJJÖN
– az előzőleg már – a stúdióban – felvett szövegem. Hallgassák, olvassák olyan jóleső, egészséges kárörömmel, mintha részesei lennének január 30-án, holnap, egy tisztességben (?) megkopaszodott ember húsz év utáni új önálló estjének az első – és egyben utolsó – előadásának. Illetve, még nem az előadásának, hiszen kint várakoznak az előtérben… Persze egy grammal sem lesz jobb a most következő szöveg ezzel a rávezetővel… Sőt! (Lásd, mint lent:)
TISZTELT – MÁR EGYRE TÜRELMETLENBBÜL – VÁRAKOZÓK!
Mielőtt a most itt megjelent népes közönségből majd egyet-kettőt beengedünk… nagy nehezen… Noé bárkájába… hallgassák meg – az előtérben egyelőre –, amit a bárkából már most kiszivárogtathatok…
Hogy mit-miket hagyjunk kint – a ruhatárban és veszendő életünkben… ből… amik miatt végképp elsüllyedne – szégyenében – a hajó.
– GONDOLTAM, NEM ÉN, HANEM NOÉ
– játssza majd ma este a főszerepet… de, mint József az Újszövetségben, Noé sem szól az Ó-ban, egy árva, de huncut szót sem… (Annál több viszont – ugye – a jócselekedete…)
– És József, mint ács is, biztosan, utólag besegített…
(Neveltfiáról nem is beszélve…) – Már Máté sem a pénzváltásban: a világ-megváltásban érdekelt…
– MOST MEGINT MINTHA…
mindent elölről kellene kezdeni… Előttünk az özönvíz! Képletesen, de – nemcsak Délkelet-Ázsiában – ténylegesen is. (S ezt én – esküszöm! – még a kinti szőkőár előtt írtam! S az itthoni újak előtt…) De nem ízléses ezt a gyarló poént – az egyre feljebb szökő árakat… – ezzel a felfoghatatlan tragédiával „egybemosni”. (Tessék, már megint a víz… „az úr!”)
De még inkább vissza egyre szűkebb szűkölő hazánkba… Azért nem venném el – ma este sem – az életkedvet teljesen.
– Mire lehull az utolsó fügefalevél… vége lesz a háborúknak… (?) – Mindent meggondoltak? Mindent meg…
– a font is (euro) szkeptikusan zuhan…
– Mi volt előbb: a tyúk? a tojás? Vagy a terrorista? (Inkább az anti-terrorista.) Szodoma… Szodo…holnap…? (Bővebben lásd a bibliofil Bibliában.)
– ÉS AKI EZEK UTÁN IS…
úgy érzi: esélyt ad a holnaputánjának… bátran lépjen be… a pártok helyett… a bárkába.
– Nem maradjon senki se kinn az előtérben… bárkanélküli-független…
Káin nem Á… belügye…
Mindenki hozza magával a bár-kabinjegyet… És a jelszót mondja be… Bár egy a jelszónk… (a béke!)
– Keressék a kabinost… özönvíz előtti fecskéjükben… Egy fecske nem csinál nyarat… igaz… De ha 10 igaz akad… akikhez sajnos én nem tartozom… az előadást megtartom… Azért a többieknek is szól…
– Látom, jegyben á l l még… az egész közönség… – Ne mindenki mindenkivel… mindennel mindenben… de azért egy pár alapdologban legalább értsünk egyet… (A túlélés-kamrában…benn.)
BENN MÉG MINDIG NEM A BÁRKA LÁTVÁNYA
– fogadja majd önöket, hanem csak a színház nézőtere… Át kell vészelni még egy előadásnyi időt… a vízöz… bocsánat, a tűzözön előtt… az információ-özönben…
Noé…n … megyek
S ön, te is gyere… az utcáról az utcámba be… De – megnyugtatásul –, ahogy egy pap barátom említette a miséje kezdetén egyszer:
MA NEM LESZ PRÉDIKÁCIÓ, MERT VALAMIT SZERETNÉK MONDANI NEKTEK…