Nyugat-Európában már nemcsak az egy főre jutó GDP-ben, hanem a világháló-használat elterjedtségén is mérik egy adott ország gazdasági erejét. Németh Attila, a Netért Egyesület elnöke lapunknak elmondta: az internetkapcsolatok száma nem igazán a jelen, hanem inkább a jövő szempontjából fontos adat, jól tükrözi ugyanis a versenyképességet. Ha az európai közgazdászok nem tévednek az internetellátottság fontosságát illetően, akkor Magyarország előtt nem áll túlságosan fényes jövő: a teljes Európai Unióban mi rendelkezünk a legkevesebb világhálós kapcsolattal. A Bell Research kutatóintézet tavaly év végi jelentése szerint Magyarországon a 15 évesnél idősebb korosztály 21 százaléka, vagyis 1,8 millió ember látogatja a világhálót, ehhez képest az észtek ötvenszázalékos eredménye egyelőre elérhetetlenül távolinak tűnik, de alaposan megelőzött bennünket Szlovénia, Csehország és Szlovákia is.
A Bell Research számai szerint a fenti korcsoportban hárommillió ember használ ma hazánkban számítógépet, közülük azonban 1,2 millió nem internetezik. Ennek oka 43 százalékban az, hogy kapcsolat híján egyáltalán nem képesek elérni a világhálót, a többi pedig nem él a meglévő lehetőséggel. A távol maradók nagy része túlságosan drágának találja az internetezést, ami ma hazánkban nemcsak a fizetésekhez képest, de nominálisan is többe kerül, mint Nyugat-Európában. Egy nagy sebességű vonalért havonta körülbelül tízezer forintot kell fizetni, és bár az utóbbi időben megjelentek a 7-8 ezer forintért is korlátlan hozzáférést biztosító szolgáltatók, igazi áttörés a szakértők szerint akkor várható, ha az ár háromezer forint közelébe süllyed.
Németh Attila szerint komoly problémát jelent az is, hogy az emberek egy része fél a technológiától, úgy gondolja, hogy képtelen lenne eligazodni a számítástechnikában. – Rontja a helyzetet az is, hogy a bulvársajtó rendszeresen negatív színben tünteti fel a netet, ami így a félretájékoztatott kívülálló szemében gyakran csak pornográf képek és bombareceptek gyűjtőhelyének látszik.
A hozzáállás megváltoztatásán túl Németh Attila a kormányzat szerepét emeli ki. Úgy véli, a kabinet, helyesebben az informatikai tárca jó szándékú, de megvalósíthatatlan elképzeléseket fogalmazott meg 2003 végén a hírközlési törvényben. Nem vált be például az a passzus, amely kötelező, nagykereskedelmi árú vonalas szolgáltatásra kötelezte a telefonszolgáltatókat azokon a területeken, ahol nincs széles sávú kapcsolatot biztosító infrastruktúra, mert az internetszolgáltatók nem vállalták az ezzel járó nagy üzleti kockázatot. Az elégtelen állami hozzáállást mutatja a Sulinet-program kivéreztetése is, valamint az a tény, hogy a büdzsé csak a telefonvonal alapú, széles sávú internetkapcsolatok kiépítését támogatja, megfeledkezik viszont az egyéb technológiákról, például a kábeles vagy a rádiós összeköttetésről.
Az alacsony internetpenetráció gazdasági hatásait nehéz mérni, hiszen nincsenek egzakt számaink arról, mennyivel lehetne hatékonyabb és gyorsabb a gazdaság szereplőinek kommunikációja kedvezőbb infokommunikációs környezetben, annyi azonban világos, hogy ez az állapot kedvezőtlenül hat a munkahelyi mobilitásra, az elektronikus vásárlásra és persze a számítógépek piacára is. Kapcsolat híján sokan képtelenek távmunkásként elhelyezkedni, holott Nyugat-Európában ez a foglalkoztatási forma egyre népszerűbb – hasonlóan az internetes vásárláshoz, amelytől vélt vagy valós adatbiztonsági problémák miatt még a világhálót egyébként rendszeresen használók zöme is idegenkedik. A Magyar Távirati Iroda által megkérdezett szakértők – noha hangsúlyozzák, hogy a hazai piacot a kevés adat miatt nehéz felmérni – azt várják, hogy idén 200–250 ezer új, komplett gépet vásárolnak majd. A bővülés nyilvánvalóan összefüggésben van az internethasználat elterjedésével is, utóbbi várható növekedését 1,5-2 százalékra teszik.
Információszegény honlapok
