Egy Svédországban élő magyar férfihoz ment férjhez R. Márta 1988-ban. A férfi korábban lemondott a magyar állampolgárságáról. Hét évvel később született meg Alexander nevű kisfiuk.
– Tíz évig felhőtlen volt a kapcsolatunk, de 1998-ban a férjem összeismerkedett egy másik nővel. Nem szóltam, gondoltam, előbb-utóbb észre tér, de nem így történt. Tízévnyi házasság után kirakott minket az utcára. A gyereknek megvette a repülőjegyet, kivitt minket a reptérre, és azt mondta, tűnjünk el az országból – emlékszik vissza a történtekre az édesanya.
A svéd bíróság 1999 márciusában kimondta a válást, de a gyámság közös maradt. Egy hetet az egyik, egyet a másik szülőnél volt Alexander. 2001-ben Márta az új férjével együtt visszament Svédországba, hogy a hatéves kisfiúnak ne kelljen kéthetente ingáznia. Az anya véleménye: – Egyre nehezebb volt rávenni a gyereket, hogy átmenjen az egykori férjemhez, mert nem szerette az új feleségét.
2002 novemberében R. Márta ismét Magyarországra költözött a kisfiúval, mert nem bírta tovább az állandó háborúzást egykori férjével, aki többször feljelentette a rendőrségen gyermekkel való önkényeskedésért. (Svédországban a gyermekkel való önkényeskedés – amikor az egyik szülő nem tesz eleget a válás után a bíróság határozatának –, akár négy évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható – a szerk.) – 2003 februárjában kaptam meg az első idézést a svéd bíróságtól. Májusban kiutaztam a tárgyalásra, de Stockholmban elfogott és előzetes letartóztatásba helyezett a rendőrség. Csak úgy szabadulhattam ki, hogy a szüleim kiküldték Alexandert repülővel Svédországba – emlékszik vissza Márta. A svéd bíróság ezután megtiltotta, hogy a svéd–magyar állampolgárságú gyereket az édesanyja Magyarországra hozza, annak ellenére, hogy a fiú születése óta budapesti bejelentett lakcímmel rendelkezik. – 2003 májusától novemberig összesen hatszor láthattam a fiamat. Arra kényszerítették, hogy anyának szólítsa a volt férjem új feleségét, és sörösdobozokat szedettek vele az utcán, amit visszaváltott, ez volt a zsebpénze. November 13-án úgy döntöttem, elég volt, hazajöttünk Magyarországra – mondja az édesanya.
– Amint hazaértünk, felhívtam apát, és elmondtam neki, hogy itthon vagyunk Budapesten, ne aggódjon – szól közbe a kisfiú. Az apa azonban azt állítja, nem tudta, hová tűnt a gyerek, ezért két nap múlva feljelentést tett, amelynek következtében 2003. november 27-én távollétében előzetes letartóztatásba helyezték R. Mártát Svédországban.
A hágai egyezmény alapján 2004 nyarán lefolytatott eljárásban a magyar bíróság úgy döntött, az anya – aki magyar állampolgár – költözzön vissza fiával Svédországba, annak ellenére, hogy a gyermeken végzett több pszichológiai vizsgálat is megállapította: „Az anyával és annak családjával kialakított kapcsolatát sérülés nélkül nem lehet megszakítani, ezért nem javasolják a gyermek Svédországba vitelét.”
B. Tamás, a Svédországban élő édesapa azt állítja, nem igaz, hogy kitette feleségét és gyermekét az utcára, szerinte ezeket az anya találta ki. A férfi a pszichológiai vizsgálatok eredményeit is az anya háttérmunkájának tudja be: „Nekem nem az a célom, hogy teljesen elszakítsam a gyereket az anyjától, de azok után, amit a volt feleségem művelt, hogyan bízhatnám rá a gyereket? Gondol egyet, elviszi Magyarországra, és kezdődhet a cirkusz elölről.”
Az ügy nyáron végrehajtási szakaszba került. 2004 november közepén az apa megjelent a nagyszülők budapesti házánál a gyámhatósággal, a végrehajtóval és a rendőrséggel. Közölte: nemzetközi elfogatóparancs van érvényben az anya ellen. – Ha elfognak, a magyar állam átad Svédországnak, ahol legkevesebb három év börtönbüntetés vár rám. Ezért bujdosunk nyár óta a fiammal, aki nem jár iskolába, nem mehet ki a játszótérre, mert attól rettegünk, hogy valaki felismeri – mondja az édesanya.
Az Igazságügyi Minisztérium neve elhallgatását kérő jogi szakértője az üggyel kapcsolatban elmondta, ilyen esetekben nem veszi figyelembe a bíróság, hogy az apa kidobta a gyereket és édesanyját az utcára. Megerősítette, hogy ha nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, akkor amint elkapják őket, az anyát letartóztatják, a gyermeket pedig átadják a végrehajtónak, aki eljuttatja az apához.
A hónapok óta bujkáló R. Márta szerint volt férje csak azért akarja elvenni tőle Alexandert, mert elég nagy összeget kapna a svéd államtól a fiú 16 éves koráig, sőt ha őt elítéli a bíróság gyermekkel való önkényeskedésért, akkor százezer korona körüli kártérítésre is számíthat.
origo.hu
Két családvédelmi juttatás válik adómentessé heteken belül
