Éves viszonylatban nem elhanyagolható az az összeg, amit lakossági folyószámlánk fenntartására költünk. Az összehasonlító felmérésekből kiderül, hogy a legdrágább és a legolcsóbb hazai pénzintézetek között a költségek tekintetében több tízezer forint is lehet az éves különbség. Ennek ellenére többnyire fogalma sincs arról az embereknek, hogy mennyi pénzt emelnek le számlájukról a különböző szolgáltatások ellenértékeként a pénzintézetek. A közelmúltban jelent meg a GfK Piackutató Intézet felmérése, amely szerint az ügyfelek 34 százaléka még mindig hagyomány alapján választ bankot magának. Huszonkilenc százalékuk számára elsődleges a bankfiók közelsége, 17 százalékuk pedig a munkáltató ajánlását veszi figyelembe, vagy a munkahelye számláját vezető pénzintézetnél jelentkezik be. A bankválasztás okainak rangsorában a jó kondíciók csak a hetedik helyen állnak, s ez a szempont mindössze az ügyfelek kilenc százalékánál esik latba.
Internetes honlapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) megjelentette a lakossági bankszámlák összehasonlító táblázatát. A húsz pénzintézet adataiból kiderül: az ügyfelek számára jóval többe kerülnek a hagyományosan lakossági bankként elkönyvelt pénzintézetek, mint azok, amelyek most nyitottak e piaci szegmens felé, és korábban csak vállalatok pénzét kezelték. Az öszszehasonlító táblázat adatai azt mutatják, hogy az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Rt. próbálja a legkedvezőbb kondíciókkal magához csábítani az ügyfeleket. Ennél a pénzintézetnél nincs számlavezetési minimum, ingyenes a havi számlakivonat, a bankon belüli, kívüli eseti átutalás épp úgy, mint az állandó átutalás. Számlanyitáskor 2500 forintot kell fizetni, s a látra szóló éves kamat hét százalék.
A Figyelő annak kiszámítására tett kísérletet, hogy mennyibe is kerülhet számunkra, ha bankba érkezik a fizetésünk, és emellett igénybe vesszük a pénzintézet szolgáltatásait. A legdrágábbnak e téren is a hagyományos lakossági bankok bizonyultak, míg a legkedvezőbb árakat eredetileg csak vállalati bankként pénzintézetek kínálták. Elavulttá váltak tehát azok a beidegződések, hogy a „népbankok” olcsók lennének, az „elitbankok” pedig drágák. Jó példa erre az átlagos ügyfélkörrel jellemezhető Postabankot magába olvasztó, és ezzel egyszeriben jókora lakossági részesedésre szert tevő Erste Bank, amelynek a Figyelő versenyében „sikerült” a legdrágább bank címet kiérdemelnie. E pénzintézet tételeit vizsgálva kiderül, hogy a számlavezetési díj önmagában még keveset mond, mert az átutalási megbízások esetén itt számítják fel a legmagasabb díjat. Míg máshol az összeg 1,5-2 ezrelékébe kerül, ha bankon keresztül küldjük el a pénzünket, itt 25 ezrelék a díj.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a számlákon lévő pénzünkre mennyi kamatot kapunk. Az adatokból kiderülhet, hogy a bankok valójában ingyen használják a folyószámlánkon levő pénzünket. A kamatok ugyanis jellemzően nulla és egy százalék között szóródnak, és ez alól csak ritka kivételek akadnak. Ilyen a Raiffeisen, amely sávos kamatozást alkalmaz, és versenytársaival szemben már 100 ezer forint alatt is két százalékot fizet. Hét százalékot ad 500 ezer forintig, és a nagyobb összeggel együtt még tovább emelkedhet a kamat. Ha abból a példából indulunk ki, hogy a számlánkon körülbelül egyenletesen fogy el a pénz, és átlagosan 220 ezer forint parkol rajta, akkor a Raiffeisentől havi 870 forint kamatot kaphatunk, míg a 0,75 százalékot kínáló versenytársak csak 137 forintot folyósítanak. Az alacsony folyószámlakamat kompenzálására több banknál is lehetőség van az úgynevezett megtakarítási számla vezetésére, ami sávosan növekvő kamatot ad. Míg azonban e számla vezetése néhol – például a CIB Banknál – ingyenes, más pénzintézet külön pénzt kér érte, ráadásul keményen megfizetteti a számlák közötti pénzátvezetést is.
A Figyelő felmérése szerint összességében a legolcsóbbnak a Raiffeisen és a CIB Bank bizonyult. Az OTP Bank áraival a középmezőnybe tartozik. A szintén klasszikus nagy lakossági banknak számító K&H pedig a magas árszintű pénzintézetek között található.

Újabb fordulat jön az időjárásban a hét elején