Nem jó, ha az újságírókat börtön fenyegeti a véleményükért

Ma kezdi meg működését a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökhelyettesi posztján Kaposvári Bertalan büntetőbíró, tanácselnök. Korábban hadbíró volt, 1980 óta dolgozik az LB-n, hatvanöt éves. Az előző tíz évben több könyve, novellája jelent meg. Megkérdeztük Kaposvári Bertalant, elfogulatlannak tekinti-e magát, s mit tart fő feladatának a következő négy évben.

Az irodalomból és tapasztalatból is tudom, hogy a csontvázak előbb-utóbb kidőlnek a szekrényből – válaszolt kérdésünkre az elnökhelyettes. – Az embernek bármikor számot kell tudni adnia életútjáról, különösen pályája vége felé – tette hozzá.
Kaposvári Bertalan úgy tekinti, megfelelt a szakmai-etikai feltételeknek. Ezek közül is az egyik első az elfogulatlanság. – Nincs politikai hovatartozásom, nem tartozom egyik oldalhoz sem. Felfogásom van, szakmai meggyőződésem – közölte.
A Legfelsőbb Bíróság Kaposvári Tanácsa a rendszerváltozás után több sortűzperben döntött úgy, hogy a bűncselekmény elévült, a vádlottakat nem lehet felelősségre vonni. Később ez az értelmezés megdőlt, az LB más tanácsai az 1949. évi genfi egyezmény alapján soha el nem évülő háborús és emberiség elleni bűntettnek minősítették az eseteket. Az új elnökhelyettes azt mondja, nem politikai álláspontot képviselt ezekben az ügyekben. A sortűzperekkel három évig szenvedett az igazságszolgáltatás – emlékezett vissza. A genfi egyezményt a törvény közvetlenül beemelte a magyar büntetőjogba. Az egyezménynek ráadásul két, visszaható hatályú kiegészítő jegyzőkönyve is van, a három szövegrészt egymással egybevetve kellett értelmezni.
– A konkrét ügyekről nem nyilatkozhatom, mert a törvény szerint ezt nem tehetem, általánosságban mondhatom el, hogy sem az egyik, sem a másik véleménycsoport nem tartalmazott politikai felhangot – vélte Lomnici Zoltán főbíró új helyettese, aki a rendszerváltozás utáni időket a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöki posztján töltötte.
Arra a kérdésre, hogy tapasztalt-e kisiklást az ítélkezésben, így válaszolt:
– Kisiklás nincs. Tévedés lehetséges. Magyarországon több tragikus időszaka volt az igazságszolgáltatásnak. Sokan elmentek a háború után, az ötvenes években, majd ’56-ot követően, s – koruknál fogva – a rendszerváltozás után. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy a korosztályok eltávolodtak egymástól. A folyamatosság ebből a szempontból szerinte többször megszakadt: a bírák csaknem hatvan százaléka például csak öt-hat éve ítélkezik.
Megkérdeztük, mi a véleménye arról, hogy újságírókat manapság börtönbüntetésre ítélnek, még ha esetleg felfüggesztve is. Kaposvári Bertalan szerint nem jó, ha az újságírók börtönnel felelnek a véleményükért, az írásaikért, de úgy véli, gátat kell vetni az elszabadult indulatoknak. Erre a polgári per alkalmas elsősorban. A büntetőjog végső eszköz, de akkor is pénzbüntetés alkalmazandó inkább.
A feladatok közül azt tartja a legfontosabbnak, hogy megvalósuljon az egységes ítélkezés az ítélőtáblákkal szorosan együttműködve. Megjelent könyveiről és az Édes anyanyelvünk pályázaton elnyert díjáról szólva azt mondta: nem Hiller István miniszter ítélte oda a díjat, hanem egy bizottság. Hiller csak átadta az elismerést. „A megosztott harmadik hely életem nagy sikere” – közölte. A díjnyertes novella címe: a Macskák lelke, a Lídia megjelölés csak jelige volt. Mint mondta, ez volt a második pénzösszeg, amit tíz év irodalmi munkásságáért kapott. A büntetőbíró ugyanis sikerrel vett részt egy rádiójáték-pályázaton is. Könyvei szponzorok támogatásával jelentek meg ugyan, de ő maga soha egy fillért nem kapott műveiért. „Megállapodtam a kiadóval, hogy amíg bíró vagyok, nem részesülök díjazásban.”
Új könyve kiadás előtt áll – tudtuk meg. Mai történet, A kiválasztottak a címe. Társadalmi regény. Tragikomédia, de inkább a tragédia felé hajlik.