Öt pályázó az öt olimpiai karika jegyében

Moszkvában a napokban váratlanul fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet, amit a 2012-es nyári olimpia rendezésére kandidáló orosz fővárosban bizony baljós előjelként is felfoghatnak. A Kreml szomszédságában ugyanis éppen a múlt hét végén nyílt meg egy, a pályázatot erősíteni hivatott jégszoborfesztivál, a műremekek között a leendő olimpiai helyszínek jégbe vájt miniatűrjeivel. Ezekkel együtt az oroszok reményei persze nem olvadnak el, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság majd csak július 6-án dönt, hogy London, New York, Párizs, Madrid és Moszkva közül melyik város lesz a befutó. A szemlebizottságok azonban már február elején megkezdik a munkájukat.

Az athéni, XXVIII. nyári olimpia után az elkövetkezendő hetekben nem a huszonkilences sorszámú kerül terítékre, hanem az utána következő, a jubileumi XXX., hiszen annak a helyszínét idén jelölik ki. A hagyományoknak megfelelően hét évvel a rendezés előtt. Így a 2008-as játékokat Peking is 2001-ben kapta meg, s erre a döntésre mindenképpen érdemes visszapillantani. Az akkori NOB-szavazáson, négy éve július 13-án Moszkvában már a második körben eldőlt, hogy a kínai főváros nyert, mert megszerezte a voksok döntő többségét. A konkrét számokat illetően: az első körben Oszaka esett ki, amely csak hat szavazatot kapott, miközben Pekingnek 44, Torontónak 20, Isztambulnak 17, Párizsnak 15 jutott. A következő fordulóban Pekingnek 56 szavazata lett, Torontónak 22, Párizsnak 18, Isztambulnak 9.
Az akkori vesztesek közül 2012-re Párizs és Isztambul jelentkezett be ismét. Eredetileg Toronto is újra próbálkozott volna, de esélytelenségét látva rögvest visszalépett, amikor a 2010-es téli olimpia rendezését egy másik kanadai város, Vancouver nyerte el. Végül kilencen sorakoztak fel a rajtvonalon: Havanna, Isztambul, Lipcse, London, New York (az amerikaiak „házi” szavazásán San Franciscót győzte le), Párizs, Madrid, Moszkva és Rio de Janeiro. Tudva, hogy a 2008-as pekingi rendezés után 2012-re Európának ismét lehet esélye (utoljára 1948 és 1952 viszonylatában fordult elő, hogy egymás után kétszer kontinensünk volt a rendező, London és Helsinki), Budapest is kacérkodott a pályázat ötletével. A Fidesz 2002 januárjától márciusáig aláírásgyűjtést szervezett, melynek során több mint félmillióan támogatták a főváros kandidálását. Többek között Medgyessy Péter, az MSZP akkori miniszterelnök-jelöltje is aláírta az ívet. A választások után azonban az új kabinet 2003. április végén amellett foglalt állást, hogy Budapest mégse jelentkezzen, mert ez erőn felüli vállalkozás lenne.
Azt kétségkívül be kell látnunk, hogy ha pályázunk is, a NOB végrehajtó bizottsága tavaly május 18-án már az első körben kirostált volna bennünket. Ekkor egy tizenöt tagú munkacsoport jelentése alapján öt városra szűkítették a kört. A jelentés többek között vizsgálta a pályázó városok infrastruktúráját, a versenyhelyszínek és a tervezett olimpiai falu elhelyezkedését, a létesítmények készenléti állapotát, s természetesen a gazdasági hátteret. (Akkor még nem tudtuk, hogy a 2004-es athéni rendezőknek az eredetileg kalkulált 4,6 milliárd eurós költségvetés helyett végül 10 milliárddal kell elszámolniuk.)
Tavaly májusban tehát már csak öt város maradt versenyben, s az sem érdektelen, hogy a tízes skálán Párizs kapta a legmagasabb pontszámokat (7,6–8,5), kevéssel megelőzve Madridot (7,3– 8,3), ezután nagyjából egy szinten London (6,6–7,6) és New York (6,5–7,5) következett, majd lemaradva Moszkva (5,5–6,5). Érdekességként íme a kiesettek erősorrendje: Lipcse (5,1–6,0), Rio de Janeiro (4,3–5,1), Isztambul (4,0– 4,8), a sor végén pedig Havanna (2,8–3,6). S ez a realitás, még ha Kubában nyilván akadnak, akik szerint fővárosuk már-már megalázóan alacsony pontszámai csak az imperialista mesterkedés szüleményei.
A legjobban tehát Párizs szerepelt, annak ellenére, hogy van egy kijavíthatatlan, örökletes hibája: nincs tengerpartja. A franciák a vitorlás versenyeket jobb híján a 468 km-re levő La Rochelle-be vinnék. A kajak-kenu műsora sem éppen a centrumban zajlana, attól 41 km-re, a többi sportág eseményeit viszont két nagy központban, a várostól északra és nyugatra rendeznék meg, az olimpiai falu pedig a kettő között állna. (A vitorlázás miatt amúgy a többi pályázónak is fő a feje, még Londonnak is, Madrid pedig az 550 km-re levő Palma de Mallorcát nézte ki.) Az „ötöknél” a versenyhelyszínekkel egyébként komoly gondok sehol sincsenek, mindegyik város kiváló közlekedési hálózattal rendelkezik, és a megkívánt szállodai kapacitást tekintve is csak Moszkvának van hiányossága. A közbiztonságra szintúgy az orosz főváros kapta a legrosszabb pontszámot, de persze New York egyes részein sem lehet minden pofon mellé rendőrt állítani.
A kiválasztásnál természetesen az is szempont, hogy az öt város közül Párizs és London már kétszer volt házigazda, Moszkva egyszer, Madrid és New York most először kerülne sorra, de Spanyolország (Barcelona, 1992) és az Egyesült Államok (Atlanta, 1996) rendezése még a közelmúlté. A NOB július 6-i szingapúri ülésén a szavazásnál New York az érzelmekre – 2001. szeptember 11. – is hathat, ugyanakkor a másik négy pályázónak külön-külön is erős tábora lehet, közös nyelvbe és történelmi gyökerekbe kapaszkodva.
A NOB – hivatalos szóhasználattal élve – „kiértékelő” bizottsága az 1984-ben, Los Angelesben női 400 méteres gátfutásban győztes, s személyében az első afrikai olimpiai bajnoknő, a marokkói Naval el-Mutawakel vezetésével februártól keresi fel az öt várost. Először Madridot, aztán Londont, New Yorkot, Párizst, legvégül pedig Moszkvát. Ne legyenek kétségeink, a hírügynökségek sorban ontják majd a híreket, hogy éppen hol nagyon elégedett a bizottság. A jelentését kevesebb mint egy hónappal a július 6-i szingapúri ülés előtt kell eljuttatnia a XXX. nyári olimpia rendezőjéről döntő NOB-tagsághoz.
Találgatni persze lehet, de a befutót most nagyon nehéz eltalálni.