Pázmány

A l á m e r ü l t A t l a n t i s z o m

Móser Zoltán
2005. 01. 08. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pázmánnyal kapcsolatban két képet őriz az emlékezetem. Az egyik egy őt ábrázoló festmény, amellyel Pannonhalmán a bencés gimnázium irodájában találkoztam. A másik az itt látható épület képe, amely azt kívánja illusztrálni, hogy mostanában miért is emlegetjük annyit Pázmány Péter nevét. Nagyszombat igazi nagysága s az, hogy „magyar Rómának” nevezték egy időben, az ő tevékenységének köszönhető. Marton József írja a Pozsony vármegyéről szóló monográfiában: „Pázmány érsekké kinevezése (1616) után alapította meg az egyetemet hittudományi és bölcseleti karral, a nemesifjak konviktusát, nagy papnevelő intézetet; lábra állítja, segíti a helybeli férfi- és nőszerzeteket, s elevenség zsendül a vallási és kulturális élet minden terén. A XVIII. század csak fejlődni látja a várost. Egyeteme s egyéb intézetei folyton népesebbek; maga a város is szépen épül, s régi emeletes házai e korból valók. Mária Terézia újabb s újabb kegyekben részesíti, s a város gyors fejlődésre s szép jövőre számíthatott. Egyszerre azonban elveszti minden dicsőségének és nagyságának alapját. Az egyetem 1777-ben Budára kerül, a városra a pangás nyomasztó szelleme nehezül.”
Az az egyetem közel négy évszázada – jogfolytonosság révén – még mindig megvan. Ha valaki vonattal vagy kocsival átmegy Piliscsabán, különös épületegyüttest lát, s egy ismerős feliratot: Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem – Bölcsészettudományi Kar. Az egyik épület közepén nagyméretű, 1920-ból származó háromalakos szoborcsoport áll: az alapító érseket két érdeklődő hallgató veszi körül, Pázmány tekintete szigorú. Közben egyik kezével ad és kér, talán magyaráz vagy magyarázatot vár. Körülötte pedig padok, ahol állandóan az egyetemisták ülnek. Ezért annak megfelelően – mondhatnám: rendeltetésszerűen is – itt folyton zsivaj van. S ennek, akár akarja, akár nem, Pázmány is részese. Mivel sokszor elmegyek mellette, látom arcát, ám soha nem tudom megállapítani, hogy elégedett-e vagy bosszús. De hát szobor, mit akarsz tőle? – mondhatja bárki. Persze, tudom, de egy szobor miért is ne tudna mosolyogni vagy bosszankodni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.