Románia váltás előtt áll

Minden szinten váltást ígér a tavalyi év utolsó napjaiban beiktatott új román vezetés. Traian Basescu egy, az utóbbi tizenöt évben megszokottól teljesen különböző felfogásban kívánja végrehajtani államfői teendőit, s ezen célkitűzésének nyomatékot adva, már szilveszter éjszakáján formabontó, rendhagyó újévi üdvözlettel lepte meg a románokat. Az egykori hajóskapitány a szokásos szilveszteri rádió- és tévéköszöntők sablonjától eltérően a bukaresti Egyetem téren búcsúztatta az óévet, az ünneplő fiatalok tízezrei között, rövid köszöntője után az általa is megkóstolt pezsgővel locsolta le rajongóit. Néhány mondatos beszédében azért fontosnak tartotta megemlíteni, hogy személyében az ország élén olyan erős ember és elnök áll, akivel együtt az elkövetkező években történelmet csinál a román nép, azaz megteszi azokat a lépéseket, amelyek elvezetik Romániát az Európai Unióba.
A formabontó elnöki évbúcsúztató nagy vonalakban keretet ad az új bukaresti vezetés politikai terveinek. A balközép Demokrata Párt éléről a Cotroceni-palota bársonyszékébe landolt Basescu aligha fogja beérni a pártok fölött álló köztársasági elnök szimbolikus szerepével. Mint az már az új kormányfő kinevezésekor is nyilvánvalóvá vált, elképzeléseit tűzön-vízen át végrehajtja, az ország irányításával kapcsolatos határozott elképzelései pedig nyilvánvalóan befolyásolni fogják a kabinet munkáját. Az erős kézre amúgy is szükség lesz Bukarestben, hiszen az új, politikailag rendkívül színes koalíció összetartása nem egyszerű feladat. Az 1996 és 2000 között működő három jobbközép kormány sikertelensége nagymértékben éppen a mögöttük álló pártok éles vitáinak volt a közvetlen eredménye, így az akkori történet intő jelként szolgálhat a mostani hatalom számára. A nemzeti liberálisok és a Demokrata Párt alkotta szövetség egyelőre stabilnak mutatkozik. A két párt között a pozíciók leosztása tulajdonképpen zökkenőmentesen zajlik, s úgy tűnik, igazi barátság fűzi egymáshoz a balközép demokraták egykori vezetőjét, Traian Basescut és a jobbközép Nemzeti Liberális Párt elnökét, Calin Popescu-Tariceanut. A prefektusi posztokért kialakult korai konfliktus ellenére kenyértörés – legalábbis középtávon – nagy valószínűség szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) sem várható, hiszen ez utóbbi formáció ez idáig mindig stabilizáló tényezőként szerepelt a román kormánykoalíciókban, függetlenül azok politikai irányultságától. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy néhány vezető RMDSZ-es politikus olyan szoros gazdasági, politikai érdekközösségbe került az Iliescu nevével fémjelzett utódkommunistákkal, amely bizalmatlanságot gerjeszt a Szociáldemokrata Pártot (PSD) ellenségként kezelő nemzeti liberálisokban és demokratákban. A nagyobb gond a Humanista Párt (PUR) elkötelezettségével lehet, hiszen az egyébként magát jobbközép formációként meghatározó PUR a PSD-vel közös választási lista révén jutott parlamenti képviselethez, s a pálfordulatot csak az utódkommunista Adrian Nastase és Nicolae Vacaroiu házelnöki pozíciókba való megszavazása után tette meg. Ráadásul még a humanisták szavazatai sem elégségesek a kormányzást biztosító törvényhozási többséghez, a nemzeti kisebbségek honatyáinak támogatására is szükség van. Tariceanu számára némi megnyugvást jelenthet, hogy a szélsőséges Nagy-Románia Párt listáján indult Nemzeti Szakszervezeti Tömörülés képviselői támogatásukról biztosították a jobbközép kormányt.
Hogy ez a politikai vegyes felvágott meddig tud együtt ténykedni, az nagyrészt azon múlik, hogyan sikerülnek a beharangozott váltások, változtatások. A Tariceanu-kormány első lépésként jóváhagyta a választási kampány során beígért egységes, tizenhat százalékos adókulcs bevezetését mind a cégek profitadója, mind a korábban többlépcsős személyi jövedelemadó esetében. Az intézkedés január elsejétől lépett érvénybe. Tariceanu véleménye szerint az intézkedés új munkahelyeket teremt majd, és növelni fogja a gazdasági befektetések mértéket. Az adócsökkentéssel Bukarest a pozsonyi modellt követi. Szlovákia tavaly látványos gazdasági növekedést ért el az adócsökkentéssel. Friss jelentések szerint a szlovák központi költségvetés hiánya mintegy nyolcmilliárddal maradt el a tervezettől, ugyanakkor tavaly az adó- és illetékbevétel a tervezettnél több mint hét százalékkal magasabb volt. Szlovákiában tavaly januárban vezették be az egységes, egykulcsos adórendszert, tizenkilenc százalékon, a társasági adóra, a személyi jövedelemadóra és az áfára. Ha Bukarestnek sikerül a pozsonyihoz hasonló eredményességet elérni az amúgy is közhangulat-javító adócsökkentéssel, garantált a koalíció sikeres startja. Jóval keményebb diónak bizonyulhat a korrupció meghirdetett felszámolása, s a 2007-re beígért uniós csatlakozás biztosítása.
Mit hozhat az új bukaresti kormány az erdélyi magyarságnak? Területi autonómiát aligha. Igaz, ez a kérdés nem is szerepel az RMDSZ igényei között. Román sajtóbeszámolók szerint Markó Béla szövetségi elnök, újdonsült miniszterelnök-helyettes a beiktatása előtti bizottsági meghallgatáson egy kérdésre adott válaszában kijelentette: az etnikai alapú területi autonómia nincs rajta a magyar szervezet négy évre szóló célkitűzéseit tartalmazó listáján. Traian Basescu és Calin Popescu-Tariceanu egyébként elkötelezett hívei a decentralizációnak, az önkormányzati jogkörök bővítésének, a székelyföldi autonómiáról azonban hallani sem akarnak, ezt nyilatkozataikban is nyilvánvalóvá tették. Marad a kulturális autonómia, amely egyelőre megfoghatatlan fogalomként jelenik meg az RMDSZ elképzeléseiben. Ugyanakkor az autonómián kívül az új kormányprogram bőkezűen bánik az ígéretekkel. Az anyanyelvi oktatás kiterjesztését az elemi iskoláktól az egyetemekig, az egyházak vagyonának garantálását, kulturális programok finanszírozását írja elő a Tariceanu-kabinet programja. Elképzelhető továbbá, hogy megvalósul a Budapest által nagy csinnadrattával beígért, de mára elfelejtett erdélyi magyar televízió – román költségvetésből. A bukaresti program kisebbségekre vonatkozó fejezete célként tűzi ki a közszolgálati televízió- és rádióadók magyar nyelvű műsorainak meghosszabbítását: a dokumentum egész napos magyar adást említ. A Tariceanu-kabinet további célkitűzése a kisebbségek számarányos képviseletének garantálása a törvényhozásban és a végrehajtásban országos, illetve helyi szinten. A biztató ígéretek mellett ott van még az RMDSZ kormányzati szerepvállalása révén megszerzett befolyásolási lehetőség, amely a jó kihasználás esetén nem elhanyagolandó. A kérdés csak az, hogy a pozícióba került RMDSZ-es politikusok mennyire válnak saját tisztségük foglyává, azaz annak megtartását előbbre való célnak tartják-e, mint a magyar közösség számára elérendő eredményt. Az 1996 és 2000 közötti kormányzati szerepvállalás idején pozitív és negatív példa egyaránt tapasztalható volt az RMDSZ tisztségviselőinek ténykedésében.
Az EU-csatlakozás küszöbén az új jobbközép román kabinet egyedülálló lehetőség előtt áll. Egy sikeres start visszafordíthatatlan bomlási folyamatokat indíthat el az utódkommunista bukaresti elitben, és olyan bizalmat biztosítana a most előtérbe került fiatal politikusi elitnek, amely hosszú távon valóban európaira alakíthatná a jelenleg még ízig-vérig balkáni bukaresti közéletet.