Rongyszőnyeg

K ö n y v e s h á z

Weöres Sándor népszerű Rongyszőnyeg-ciklusából válogatott össze 62 „könnyű dalt” Tótfalusi István, majd angolra fordította és – az eredetivel együtt – közreadta őket. A nevezetes versfüzér, amelynek holdudvarában idehaza immár nemzedékek nőttek fel, persze nem úgy könnyű, hogy szimpla volna. Weöres mágus volt, akinek szövevényes egyszerűsége évezredek hagyományait őrzi. Elég Hamvas Béla megrendültségére utalni, aki az ifjú költő Galagonya című versét páratlan remekműnek mondta. Kodály a még szinte „gyerekember” Weöres Öregek című versét méltónak találta arra, hogy megzenésítse. Babits pedig ámulva – és némi irigységgel – írta a fiatal költőről: mindazt, amiért ő egy életen át küzdött, Weöres készen kapta a Teremtőtől műve alapjául.
Komisz kérdés, hogy a költő versei mennyire fordíthatók. Köztudomású, hogy például Arany vagy Petőfi remeklései sem „mennek át” idegen nyelvekre. Bármilyen nyelvi erejű és elhivatott poéta próbálja is átplántálni őket, sokat veszítenek teljességükből. E sorok írója jól emlékszik rá, hogyan tűnődött el egy alkalommal Weöres Sándor a Rilke-versek fordíthatóságáról. Azt mondta: egy-egy Rilke-vers hatalmas tarka szőttes, és a jámbor fordító nem tehet mást, mint kihúz belőle egy „aranyszálat”, és azt húzza, húzza, míg a szőttes összes többi fonala felfejtetlen marad.
Tótfalusi István fő „válogatási szempontja” is a fordíthatóság lehetett. Mert az nyilvánvaló, hogy a Bóbitát, a Csiribiri-csiribiri, zabszalmát vagy épp a Száncsengőt meg sem szabad próbálni. Szabadni persze szabad, nem tilthatja meg senki, de a kudarc eleve biztos. A fordító dicséretére legyen mondva, hogy azokból a remeklésekből válogatott, amelyek esetleg átültethetők. Amelyeket érdemes megpróbálni. Más kérdés, hogy a felsorolt (és az említetlenül maradt) remekművek nélkül mi marad Weöres művéből. Valami tán megmarad angolul is. Hiszen a Százszorszépet ont a rét vagy épp A szegény denevérek a toronyban esetleg átplántálható Shakespeare és Keats nyelvére. Talán a Galagonya, a Nagypapa leszállt a tóba, a Mély erdőn ibolyavirág vagy épp a varázslatos Kőbéka is. A fordító még azzal az istenkísértéssel is megpróbálkozott, hogy a Csíja, csicsíja, rózsát angolra váltsa. Lullaby, lulla, lily, lulla-lulla, mallow! Ha százszor úgy tudnék angolul, mint ahogy nem tudok, akkor is csak ennyit mondhatnék: bízzunk!
(Weöres Sándor: 62 vers – 62 poems. Válogatta és fordította Tótfalusi István. Maecenas Kiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)