Egy trónkövetelő, a Magyar Írószövetség helyére és szerepére pályázó írószervezettől azért többet vár az ember. Sokkal komolyabb, koncentráltabb szellemi és művészi erődemonstrációt, mint amit a Szépírók Társasága második év végi felolvasóestjén a Merlin Színházban felmutatott. Pedig a helyszínen az egy négyzetméterre eső költő-író mennyiség rájuk nézve igen kedvezően alakult. A hallgatók és alkotók aránya már sokkal kevésbé (1:5). De – ahogyan az bizonyos irodalmi csoportok felolvasásakor lenni szokott, s amiért Darvasi László egy tavalyi írásában meg is feddte a díszes társaságot – a hallgatóság és a szerzők jelentős része még így is a színházteremtől távol, étel-, ital-, csevejközelben vészelte át az aznap esti hangos irodalmi szóözönt. Igaz, több monitoron elvben az étteremben is követhetők voltak a benti események, a kinti nyüzsgés azonban többnyire elnyelte a felolvasók szavait. Pedig tanulságos dolgok zajlottak odabent. Az egyébként kiváló költő, Gergely Ágnes verse, a Hammelni patkányfogóról, amelyben így ír: „Ez itt a trend / ötszáz bizony dalolva ment…” (márminthogy patkány), s amely alatt a teremben nagy volt a nevetés, azt a kérdést veti fel, hogy a közmegegyezés szerinti értékek profanizálásával (amely ma a költői humor leghatékonyabbnak tartott eszköze) nem ártunk-e többet, mint amit használunk, nem fosztjuk-e ki magunkat és hallgatóságunkat egy kicsike közsikerért cserébe. A kissé Dsida Jenőt idéző Báthory Csaba-vers utolsó sora így hangzott: „Közel lép Istenhez vagy a halálhoz”. A nézőtéren közöny, értetlenség. Meglehet, Kemény István is disznók elé szórta aznap este gyöngyeit Fel és alá az érdligeti állomáson című költeményével: „Nem sajnálok és nem vetek meg, / célt akarok és könnyű lelket, / ha együtt nem megy, jó úgy, ahogy van: / zengő érc fölött, személyvagonban. / De nem tudom.” Az persze érthető, hogy egy év végi, a szilveszterhez időben közel eső felolvasásra, akinek van, nem feltétlenül a legfajsúlyosabb írásait hozza el, csak hát akad, aki nem válogathat. Garaczi László Villa és kés című, Lagzi Lajcsi-s hangulatú, biedermeier idillje a muszájkönnyűség okán hangzott el, ahogyan a giliszta nadrágjáról született opus is, amelyet egy esztendeje élőben a Toldi moziban is hallhattunk. Zilahy Péter Biciklizés közben című verse, amely a nyulak nemi életébe nyújtott poszterszerű betekintést, szintén a nyomasztó és semmitmondó, semmit nem kérdező Lajcsi-biedermeier vonulatot erősítette. Hírek című versével azonban mégis csaknem döntetlenre egyenlített. Petőcz Andrással a londoni metróban történtek rettentő és sajnálatos dolgok. Egy férfi a hátára mászott, ki tudja, mit csinált ott, s aztán elégedetten, aktatáskát lóbálva leszállt. Az est mélypontját a prózaíró hölgyek képviselték, akik több mint egy évszázadot visszalépve a kultúrtörténetben a „nőtől már ez is szép” műkedvelő szintű, a Bridget Jones naplójára hajazó vagy a rasszizmus és a szexuális kiszolgáltatottság kérdését álproblémává prostituáló dolgozataikkal léptek elénk. A Szépírók Társaságának mennyiségi értelemben vett erődemonstrációja persze sikeresnek mondható, hiszen hosszan sorolhatnánk az est futottak még kategóriájú felolvasóit s néhány nagy nevet is (Somlyó György, Balla Zsófia, Térey János). Felemlíthetnénk az Olaszországban élő kritikus hölgyet is, aki nem is tudta, hogyan keveredett közéjük, de a javarészt alkotói válsággal vagy a tehetség hiányával küzdő íróikkal, költőikkel és kisszámú, nem is túl érzékeny és fegyelmezett közönségükkel aligha juthatnak túl messzire a megkezdett úton.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
