Szociális érzék

Még a sokat próbált Szekeres Imre is pironkodott a tévében, hogy a holokauszton viccelődő, fiktív Fibisz-alapszerveket gründoló ifjúszocialista, Zuschlag János elérkezettnek látta az időt arra, hogy elutazzék rekreálódni a cunami sújtotta Indiai-óceánra. Mikor, ha nem most? Az árak nyilván nagyot zuhantak, a kínálat felülmúlja a keresletet, olcsóbbak a hűs koktélok és a forró lányok, akik a nagy fehér főnök minden kívánságát önzetlenül lesik, s ha résen van a haladó fiatal, még a világ minden szegletéből áradó segélyek szétosztásába is tevékenyen beszállhat. Ez már a globális piac kora, amikor (miként annyit énekeltük párás szemmel a tegeződős kongresszusokon) nemzetközivé lett a világ – hát ezt akartuk, nem? Nevezzük a gesztust saját használatra szociális érzéknek, ami ugyebár a legfőbb baloldali érték.
Erre föl Szekeres pironkodik. Talán azért, mert ő már nem olyan ifjú szocialista, s kezd rájönni, amire mozgalmi főnöke, Hiller István nem: nem elég kidobni a fékezhetetlen nyelvű és vérű posztkiszest a varsói gyorsból – munkássága hosszan kísértheti majd a nagyobbik kormánypártot. Sőt e sokirányú ténykedés legzamatosabb gyümölcsei – ismerve a bírósági ügyek nem éppen kurta hazai futamidejét – talán éppen a választási kampányban fognak beérni.
Az öreg (vörös) róka feltehetőleg abba is belegondolt: ha bírósági papír lesz arról, hogy az ifjúszocialista mozgalom afféle Patyomkin-falu, s kiderül, hogy a tetszetős médiadíszletek mögött (midőn Újhelyi István tart izzó hangú eligazítást pár tucat ifjúkarrieristának) voltaképpen nem is nagyon van tagság – az MSZP sokat sulykolt megifjodási imázsa is összeroskad. Lehet, hogy pártunk és kormányunk vezetői már 1956 után születtek (nyilván ezért tegezik le csuklás nélkül a szobornyugalmú Nagy Imrét, aki találkozott már dörzsöltebb csúsztatásokkal is), de a párttagság zöme mégiscsak a masszív kádárizmuson szocializálódott. Hogy lehet így eladni azt a marketingszöveget, hogy ők a modern jövő letéteményesei? (Pláne, hogy a posztmodern után megint a modern jön. Ha a választók nagyobb számban tudnának latinul, jó nagyot röhögnének.)
Itt van tehát a puccsoló csodatandem, amely roppant büszke és lendületes, s a sokadszori gázáremelést padlógázzal akarja semlegesíteni. Szociális érzékük fejlett: még véletlenül se mennek Thaiföldre cunami után, mint Medgyessy konspiratív módon (retusálható családi fotókat hátrahagyva az olcsójános bulvársajtónak) bizonyára megtette volna, ha már megvan a repülőjegy. Hiller a szolidaritási nagyhéten inkább Izraelbe siet tárgyalni (ott nincs szökőár), Gyurcsány meg Ausztriába síelni (ami Kovács László brüsszeli emigrációja óta újfent nem erkölcstelen). Csak ez a zöldfülű Zuschlag lóg ki a sorból – ő bezzeg arra röpköd, amerre a szíve röpteti.
Persze az egész okirat-hamisítási ügy bagatellizálható azzal, hogy ifjúsági szekció, majd beletanulnak – csakhogy az ifjúságukat elhagyott szocik politikai kultúrája is hasonlatos: hol romákat léptetnek be papíron távol a Köztársaság tértől, hol élelmiszer-utalványok miatt kell falból visszalépnie a korábban már tönkrevert jelöltjüknek. Eddig mindig kimosták magukat – a Zuschlag-per esetleg megfordíthatja a tendenciát. S ha a gyalogok elesnek, sor kerülhet a tisztekre meg a virtuóz módon lízingelő, off-shore bajnokként adózó, sportminiszterként minden látszat szerint ingatlanpanamázó vezérre is. Nem lesz az a szervilis tévéshow, amely kihúzná a slamasztikából – hacsak törvényileg érintetlenné nem teszi magát, mint Berlusconi. Lehet, hogy ez a baljós szociális előérzék látszott Szekeres piruló arcán?