Kiheverte az argentin gazdaság a három évvel ezelőtti pénzügyi összeomlást; a recessziót felváltotta a GDP növekedése, és szinte az összes makrogazdasági mutató javulását úgy sikerült elérnie a dél-amerikai államnak, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adósságspiráljába került ország nem volt hajlandó alkalmazni az IMF válságreceptjét. A többi latin-amerikai országhoz hasonlóan Argentína eladósodása is az első olajárrobbanás után, a 70-es években kezdődött el, és tíz év leforgása alatt a pénzügyi rendszer teljes függésbe került a külföldi bankoktól. Miután a 80-as években az IMF drasztikusan megemelte kamatait, illetve csak lebegő kamatra adott hitelt, az ország adósságspirálba került; hiába fizetett egyre többet adósságszolgálatként, a felvett hitelek összege egyre csak növekedett, s 2001 végére elérte a kamatokkal számított 141 milliárd dollárt, amelyet Argentína már nem tudott fizetni. Ekkor az ország történelmének legsúlyosabb krízisét élte meg: embereik milliói veszítették el munkájukat, befagyasztották a bankszámlákat, utcai zavargások törtek ki, és a helyzet súlyos politikai válsághoz vezetett.
A válságot áthidaló újabb kölcsönök folyósítását az IMF a „szokásos” minta szerint költségvetési megszorító intézkedések bevezetéséhez kötötte, Buenos Aires azonban nem ezt az utat választotta. Sőt, megtagadta a hitelek visszafizetését, állami beruházásokkal és a hazai vállalatok segítésével munkahelyeket teremtett, és a belföldi fogyasztást élénkítve próbált meg kilábalni a válságból.
Az azóta sem törlesztett hatalmas államadósság leírására, gyakorlatilag adósságelengedésre, a közelmúltban tett végleges javaslat óriási felháborodást váltott ki a hitelezők körében, mivel a Néstor Kirchner vezette kormány hosszas alkudozások után a befektetések alig 40 százalékát hajlandó csak kifizetni. A kibocsátott és vissza nem fizetett államkötvények értéke egyébként 81 milliárd dollár; az összeget tovább növeli az a 21 milliárd dollár, amelyet kamatként évek alatt nem fizetett ki Buenos Aires. A számlát végső soron azokkal a hitelezőkkel, köztük több százezer kisbefektetővel fizettetik ki, akik az annak idején szép hozamot, évi 9 százalékot hozó és az állam által garantált kötvényeket megvásárolták. A legtöbben, majdnem 40 százalékban argentin állampolgárok a hitelezők, a külföldiek nagyrészt olaszok, svájciak, németek és amerikaiak. A pórul járt államkötvény-vásárlók most dönthetnek: vagy elfogadják a felajánlott, csekély, de biztos rendezést, vagy várnak a javaslatban szereplő 2045-ig, amikorra teljes egészében visszakaphatják pénzüket – avagy pereskednek.
Az adósságállományból a több mint 15 százalékot képviselő olaszok körében nagy a felzúdulás: az Economy hetilap kolosszális átverésről és közönséges zsarolásról ír, és szégyenteljesnek nevezi a Casa Rosada által felajánlott egyezséget.
origo.hu
Aranyosi Péter tökéletes és nem kér bocsánatot
