Tizenkét kicsi indián

Néhány most előkerült holttest miatt a kutatóknak le kell számolniuk azzal a teóriával, hogy a kétezer éves Teotihuacán egykor a béke szigete volt a környező véres történelmű államok között.

Teotihuacán valódi rejtély a tudósok számára. A Mexikóvárostól mintegy ötven kilométerre található épületegyüttesben olyan piramisok láthatók, amelyeknek a magassága ugyan némileg elmarad, alapjaik mérete viszont meghaladja az egyiptomiakét. Eredetüket máig homály fedi. Keletkezésük körülményeit az aztékok sem ismerték, akik Kr. u. 1500 körül találtak rá a negyedik század elején virágzó, majd háromszáz év múlva hirtelen elnéptelenedett városra. Az aztékok úgy gondolták, hogy isteneik ezen a – piramisokkal, templomokkal és palotákkal beépített – településen születtek, ezért „Istenek városának” nevezték a helyet.
A kétszáz éve kezdődött ásatások során a régészeknek annyit sikerült kideríteniük, hogy a város egykori lakói tudtak írni és olvasni, valamint 260 napos szent naptárat használtak. Egy 2002-ben feltárt sírkamra maja stílusú tárgyain kívül ugyanakkor alig találtak bizonyítékot arra, hogy a Teotihuacánban élő emberek bármiféle kapcsolatban álltak volna a térség maja városaival. A település fénykorában, Kr. u. 500 körül csaknem kétszázezer lelket számlált, amennyivel például London csak ezer év múlva büszkélkedhetett.
A kutatók nem találtak a városban uralkodókat magasztaló feliratokat, ezért úgy gondolták, hogy a Teotihuacánt építő titokzatos népnek olyan kollektív vezetése lehetett, amilyenre nem volt példa a királyi dinasztiák uralma alatt álló térségben. A város színes freskókkal díszített épületeiben ráadásul nyomát sem találták a háború dicsőítésére, illetve áldozatbemutatásra utaló tárgyaknak vagy ábrázolásoknak, így a régészek Teotihuacánt a béke szigetének és a harmónia városának tekintették a véres történelmű államok között.
A most befejezett ásatások azonban rácáfolnak ezekre az elképzelésekre. A japán Szaburo Szugijama professzor által vezetett kutatócsoport ugyanis hétéves munkája során olyan leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az úgynevezett Holdpiramis áldozatbemutatási hely volt. Erre enged következtetni az a tizenkét emberi maradvány, amelyeket a régészek az épület egyik kamrájában találtak. A tetemek láthatóan az áldozat részei voltak a sírban talált állati maradványokkal és dísztárgyakkal együtt. A holttestek mindegyike hátrakötött kézzel feküdt a kriptában. Közülük kettő gyöngyökkel és nyakláncokkal gazdagon volt díszítve, ami előkelőségüket jelzi. A másik tízet azonban lefejezték, majd egyszerűen bedobálták a kripta egyik részébe.
– A leletek alapján arra következtetünk, hogy a sír feltöltése előtt valamiféle halotti szertartást végeztek a kriptában. Nehéz elképzelni, hogy ez a rituálé pusztán jelképes elemekből állt. Valószínűbb, hogy a ceremónia az emberi és állati áldozatok szörnyű vérontásával zajlott – magyarázza Szugijama professzor a New Scientist angol tudományos folyóiratnak. – Függetlenül attól, hogy ezeket az embereket és állatokat itt vagy a közelben ölték meg, ez a rituálé egyike a legrémisztőbb cselekedeteknek, amelyekről emlékek maradtak fenn Észak-, illetve Közép-Amerikában.
A holttestek mellett talált mintegy negyven állati maradvány között farkasok, pumák, jaguárok, illetve madarak csontjait találták meg a régészek. Márpedig ezek az állatok Szugijama professzor szerint a katonákat jelképezték Teotihuacán egykori lakói számára, és arra utalnak, hogy a militarizmus szorosan hozzátartozott a városállam kultúrájához.
– Nem tudhatjuk, kik voltak az áldozatok, csak annyi bizonyos, hogy ezt a szertartást a város egyik fontos épületének bővítésekor végezték el. A sírban elhelyezett szimbolikus tárgyak pedig azt sugallják, hogy a vezetők a politikai hatalom és talán a katonai intézmények növekedését akarták jelképezni az új építménnyel – véli Szugijama.
A sírkamra feltárása más meglepetéseket is tartogatott a tudósok számára. A kripta középpontjában egy mozaikkockákból kirakott emberi alakot találtak a régészek, amely szintén egyedülálló a térségben.
– A figurát 18 óriási, sugarasan elhelyezett obszidiánkés fogta közre. Közülük kilencen a tollas kígyó alakja látható, amely a helyi kultúrában a politikai hatalmat szimbolizálta – magyarázza a professzor, aki szerint minden bizonnyal ez a leletegyüttes alkotta a sírhely központi részét.
A kamrában obszidiánból megformált emberi alakokat, késeket, kagylóból készült ékszereket és kerámiákat is találtak a tudósok.
– Mostantól még intenzívebben láthatunk neki a tárgyi emlékek vizsgálatának – mondja a régészprofesszor, aki reméli, hogy kollégáival hamarosan magyarázatot találnak azokra a rejtélyekre, amelyek a teotihuacáni piramisokat övezik, és amelyeket kétszáz éve hiába próbálnak megfejteni a tudósok.