Kinek tartoznak megkülönböztetett felelősséggel a parlament tagjai? – sokan teszik fel a kérdést manapság Németországban annak kapcsán, hogy a Bundestag több képviselőjének esete széles körű vitát kavart a honatyák „másodállásának” tolerálásáról.
Wolfgang Thierse, a képviselők viselt dolgainak felülvizsgálását végző parlamenti elnök véleménye szerint nem lenne tanácsos zárt klubbá átalakítani a tisztelt házat, mert annak működését csak gazdagíthatja azon tagok munkája, akik nemcsak magukkal hozzák előző foglalkozásuk tapasztalatait, hanem továbbra is kapcsolatban maradnak egykori munkaadójukkal. A szociáldemokrata politikus érdek-összeütközésektől csak akkor tart, ha a képviselők – a nekik juttatott mellékkereset ellenében – célzatos lobbitevékenységet fejtenek ki, vagy a kapott anyagi juttatásért semmiféle elfogadható teljesítményt sem nyújtanak.
Sokkal keményebb álláspontra helyezkedik Edmund Stoiber, a bajor Keresztényszociális Unió elnöke, a tartomány miniszterelnöke, amikor a mellékkereseteket szabályozó előírások drasztikus megszigorítását követeli. Mint érvel, „akit politikai tevékenysége mellett valamelyik vállalat is foglalkoztat, az köteles fizetését nyilvánosságra hozni”. A CSU vezéregyénisége éppen a testvérpárt CDU példájából vonja le következtetését azt követően, hogy a közelmúltban elsősorban kereszténydemokrata képviselők kerültek a kritika fókuszába.
A legnagyobb vihart kiváltó esetről Laurenz Meyer főtitkár gondoskodott, aki jelentős juttatásokat kapott volt munkaadójától, az egyik Ruhr-vidéki energiaszolgáltató cégtől, és e mellékfoglalkozás részleteit célzatosan igyekezett elkendőzni. Angela Merkel elnök asszony az affér kipattanása után kezdetben kiállt ugyan a hozzá hű munkatárs mellett, de a közvéleményben kialakult és a sajtóban lecsapódó ellenállás nyomására végül mégis megvált a főtitkártól.
A képviselők melléktevékenységéről folyó vita az előjelek szerint nem lesz tiszavirág-életű. Időközben ugyanis számtalan hazai világcég közölte, hogy sok politikai pályára lépett személynek folyósít továbbra is jövedelmet. A BASF-konszern bérlistáján például 235 ilyen egyént tartanak nyilván. A Volkswagen autógyár rendszerében pedig a politikusoknak nyújtott anyagiak egyenesen a cég filozófiájához tartoznak, még abban az esetben is, ha az érdekeltek ennek ellenében semmiféle tevékenységet sem fejtenek ki.
Csak az anya biztos. A német kormánypártok között ellentétet gerjesztett Brigitte Zypries szövetségi igazságügy-miniszter terve, hogy törvénnyel akadályozza meg az apaság megállapítását szolgáló vizsgálatokat abban az esetben, ha azt az anya engedélye nélkül hajtják végre. Az apák kételye nem alaptalan, a német gyerekek öt százaléka más személytől származik, mint akit apjának tart. A partner hűségébe vetett kétség tisztázására a géndiagnózis nyújt lehetőséget. Számtalan német laboratórium hirdetésekkel hívja fel erre a „kakukktojás” félelmétől áthatott férfiakat. Az analízis lefolytatásához az apa és a gyerek genetikai anyagpróbája szükséges, amit az anya megtagadhat. Az eltitkolt vizsgálatok és az abból adódó bonyodalmak megakadályozását célozza a szociáldemokrata miniszter asszony tervezett törvénye. (S. L.)
