Ügynökmúltja miatt bukott az államtitkár

Személyemen keresztül politikai támadások érik a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniót, illetve annak elnökét, Mikulás Dzurindát, ezért lemondok – közölte a kormányhoz és a sajtóhoz eljuttatott levelében Ján Hurny, az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium államtitkára elhatározását.

Egy hónappal ezelőtt robbant ki a botrány az államtitkár körül, miután a Nemzet Emlékezete Intézet közzétette az egykori kommunista titkosrendőrség kelet-szlovákiai vezetőinek és a velük együttműködő polgároknak a névsorát. Ján Hurny neve „titkos munkatársi” minőségben szerepelt a listán. A sajtó azonnali lemondását követelte, az államtitkár azonban azzal védekezett, hogy soha semmilyen nyilatkozatot vagy egyéb dokumentumot nem írt alá a kommunista titkosszolgálat politikai osztályával, s azt ígérte, kikéri az intézettől teljes dossziéját, és nyilvánosságra hozza annak tartalmát. Mivel nem tette meg, a Sme napilap ismertette az akta tartalmát, amelyből egyértelművé vált, hogy Hurny jelentéseket írt a titkosrendőrségnek, amelyekben még legközelebbi munkatársait is „befeketítette”.
Hurny esetével december elején foglalkozott az államtitkárt jelölő Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió országos elnöksége is, amely gyakorlatilag semmilyen állást nem foglalt a kérdésben, Dzurinda kormányfő pedig csak annyit mondott, „ennél sokkal fontosabb kérdéseket kell megoldania a pártnak, a kormánynak, ideje lenne már lezárni a múltat”. A sajtó ezt követően valóban politikai kérdésként kezelte a „Hurny-ügyet”. Dzurinda kormányfő csak ezt követően fogalmazta újra véleményét, amely szerint „erkölcsileg és politikailag az érintetteknek kell elszámolniuk múltjukkal”.
Dzurinda ez utóbbi kijelentésével arra utalt, hogy Szlovákiában nincs olyan törvény, amely alapján a titkosrendőrség volt tagjait és az együttműködőket ki lehetne zárni a közéletből, illetve amely korlátozná politikai jogaikat. Erre egyébként több jogi szakértő is rámutatott már, de arra is, hogy az esetlegesen alaptalanul megvádolt személyek nem tudják megvédeni becsületüket, minthogy a kérdést egyáltalán semmilyen törvény nem szabályozza, kizárólag a Nemzet Emlékezete Intézet kapott jogot arra, hogy kutassa a totalitarista rendszerek titkosszolgálatainak működését és tegye közzé neveiket. A jogászok többsége szerint ez félmegoldás, amely a társadalom erkölcsi megtisztulása helyett adott esetben sorstragédiákhoz vezethet.