A hét végén kezdi meg vizsgálódását a Vajdaságban és Belgrádban a kisebbségellenes atrocitások ügyében az Európai Parlament öttagú tényfeltáró delegációja. Vezetője Doris Pack német kereszténydemokrata politikus, tagjai a fideszes Becsey Zsolt, a szocialista Hegyi Gyula, valamint Jelko Kacin szlovén liberális és Johannes Swoboda osztrák szocialista képviselő. Munkája végeztével írásos jelentést ad az EP külügyi bizottságának.
Zsúfolt programja lesz a több hónapos késéssel érkező küldöttségnek: három nap alatt kell választ kapnia a kisebbségek – főleg a vajdasági magyarok – elleni kilengésekkel kapcsolatos kérdéseire. Feltehetőleg nem ugyanolyan válaszokat kapnak Szabadkán, Temerinben és Újvidéken, mint Belgrádban, ahol a tervek szerint Szerbia két legfőbb vezetőjével, Vojiszlav Kostunica miniszterelnökkel és Borisz Tadics elnökkel is tanácskoznak. Nem ugyanolyan válaszokat kapnak az érintett kisebbségek képviselőitől, mint az állami vezetőktől, s nem ugyanolyan lesz a válasz a központi és a helyi hatalom részéről sem. A válaszok még abban is különbözhetnek, hogy a többségi vagy kisebbségi nemzet tagjától származnak. S ezeket az esetenként nem csak árnyalatokban eltérő válaszokat nem egyféleképpen értékelik – a korábbi nyilatkozatokból erre is következtetni lehetett – a delegáció tagjai sem.
A tények jó részét tartalmazó okmányok – benne az atrocitások kronológiája – azonban az európai parlamenti képviselők táskájában vannak. A dokumentáció nagyobbrészt a vajdasági magyar és a magyarországi médiumok által ismertetett etnikai incidenseket és egyéb nacionalista, soviniszta, kisebbségellenes megnyilvánulásokat sorolja fel százszámra, amely kilengések áldozatai többségében a vajdasági magyarok voltak, a vallási türelmetlenséget pedig a katolikusok – ez esetben is inkább a magyar katolikusok – szenvedték meg. A terjedelmes lista természetesen nem térhetett ki mindenre – inkább a veréseket, temetőgyalázásokat, médiumokban elhangzott, tehát nyilvános sértéseket, a soviniszta falfirkákat tartalmazza –, hiszen az alattomos verbális támadások, a megaláztatások nem dokumentálhatók.
A kisebbségek képviselői ez ügyben már nem egyszer tárgyaltak a szerb miniszterelnökkel és államfővel, hangzottak el ígéretek, tettek intézkedések is – nemzetközi, elsősorban amerikai nyomásra –, de érezhető javulásról nem beszélhetünk, mert a megoldáskeresésben le kell ásni a probléma gyökeréig.
A küldöttség érkezése előtti napokban a politikusok nem győzték hangoztatni, hogy úgymond, nem lebecsülve a problémát, káros lenne „túldimenzionálni” a kisebbségellenes megnyilvánulásokat, egyébiránt is csökkent az etnikai incidensek száma. Ez utóbbi akár tényként is vehető, ám önmagában semmit sem jelent, s a legkevésbé sem teszi kevésbé fontossá az EP tagjainak vizsgálódását. Egy esetleges elmarasztaló jelentés már nem sokat ronthat Szerbia amúgy sem kedvező nemzetközi megítélésén, ám abban az esetben nagyobb esélyei lesznek a rendezésnek. Hiszen Belgrád mégiscsak az EU felé igyekszik.
origo.hu
Én is félek!
