A hiteltelenség ára

Lankadatlanul rohamozza a Gyurcsány-kormány a Magyar Nemzeti Bankot. A támadások Járai Zsigmond ellehetetlenítésén és az alapkamatról határozó monetáris tanács megszállásán túl azt célozzák, hogy a kabinet áthárítsa a gazdaságpolitikai kudarcok felelősségét a jegybankra, vagy legalább megossza azt vele. Kudarcból pedig akad bőven.
Bármit is állít a kormány és a pártos szakértők hada a „kedvező gazdasági folyamatokról”, tény, hogy Magyarországon a legnagyobb az úgynevezett ikerdeficit, a folyó fizetési mérleg és az államháztartás együttes hiánya az EU új tagországai közül. A hazánk által produkált negatív rekordok – magas infláció és államadósság, alacsony foglalkoztatási szint – mellett a „közös hiány” kialakulása jelzi, hogy mekkora baj van az egyensúllyal. Az ikerdeficit klasszikus ismérvei szerint egyszerre nő a külső és a hazai finanszírozási igény, ami tartós feszültséget hordoz.
A Fitch Ratings, a legnagyobb európai hitelminősítő rövid idő alatt kétszer is megkérdőjelezte a magyar gazdaságpolitika hitelességét. Első körben januárban visszaminősítette egy fokozattal hazánk hosszú futamú szuverén forintadósságát, és meghagyta a most még megerősített devizaadósság leminősítésének lehetőségét is. Majd február 1-jén Londonban azt hangsúlyozta: egy-két évvel is csúszhat Magyarország euróövezeti csatlakozása. Azóta pesszimistább vélekedés is napvilágra került: a tavaly már két évvel kitolt euróbevezetési dátumhoz képest ugyanis további négyéves késést tart lehetségesnek a Goldman Sachs jelentése. Vagyis euróval csak 2014-től fizethetünk.
A Fitch a visszaminősítést indokolva azt is kifejtette, hogy a jelentős költségvetési deficit – amely gyarapította az államadósságot – kibillentette egyensúlyából a gazdaságot, rontotta a folyó fizetési mérleget, kikezdte a gazdaságpolitika hitelességét, késlelteti a közös európai pénz átvételét. Nagy valószínűséggel a tavalyi volt a harmadik év egymás után, amelyben a kormány jelentősen túllépte saját deficitcéljait – hívta fel a figyelmet a hitelminősítő, amely arra számít: a 2006-os választás gátolja a költségvetés konszolidációját. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy ez a negatív folyamat tartósnak ígérkezik, nem átmeneti ingadozás, miként azt a Pénzügyminisztérium jelezte.
Nem győzzük ismételni: ha az államháztartásban nem teljesülnek a kitűzött célok, az a gazdaságpolitika hitelességét ássa alá, vagyis nő az államadósság után fizetendő felár. Ezzel párhuzamosan nő a külső finanszírozási igény; a fizetésimérleg-hiány már rekordot dönt, amiért a magas költségvetési deficitet hibáztatják. Az állami bevételeket meghaladó költekezés az import elszaladásához, a fizetésimérleg-hiány megugrásához vezet.
Amikor egyszerre nő a hazai és a külső finanszírozási igény, azt a kockázatok emelkedéseként élik meg a pénzpiaci szereplők, akiket nem tud megtéveszteni könyvelési trükkjeivel a kormány. Így tehát az államháztartás csak növekvő felárral finanszírozható. A jegybank kénytelen az alapkamatot magasan tartani, máskülönben azonnal megindul a nemzeti valuta elleni spekuláció, illetve alacsonyabb hozamok mellett a külföldiek sem vásárolnak állampapírt. Az ikerdeficit megszüntetése és a gazdasági növekedés élénkítése a lakosság pénzügyi megtakarításainak ösztönzésén, az államháztartás fenntartható finanszírozási pályára állításán, a büdzsé kiadási oldalának átalakításán múlik. Ám ez nem a jegybank, hanem a kormány leckéje. A költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes hiányát hosszú távon nem finanszírozzák a piacok – vagy csak magas kamatszinten. Ez az egész országot sújtó piaci felár az MSZP–SZDSZ-kormány elhibázott és hiteltelen gazdaságpolitikájáért.