Várpalotán először a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Rt.-be, a hétszáz főt foglalkoztató alumíniumfeldolgozó gyárba látogatott el Orbán Viktor. Magyarországon ez az egyedüli olyan üzem, amely a legkorszerűbb technikát alkalmazva egyetlen munkafázissal képes a forró alumíniumból kész hengerelt lemezt gyártani. A volt miniszterelnök ezután a Fidesz munkástagozatának helyi tagjaival találkozott, Gyapay Zoltán fideszes országgyűlési képviselő kalauzolásával. A zártkörű tanácskozás nyilvánosság előtt zajló bevezetőjéből kiderült, hogy Várpalota – a dunántúli településekről kialakult hiedelemmel ellentétben – komoly gondokkal küzd.
A Veszprém megyei települést ugyanis erős kettősség jellemzi. Annak ellenére, hogy a panelházaktól övezett központban egymást érik a műemlékek és a közgyűjtemények – a Nagy Gyula Galéria és Magyarország talán legépebben megmaradt vára mellett itt található a Kárpát-medence egyetlen Trianon-múzeuma is –, Várpalota nemigen képes kihasználni előnyös adottságait, amelyek az idegenforgalom felvirágoztatásával kecsegtethetnének. A huszonegyezer-ötszáz fős városban, ahol csaknem tízszázalékos a munkanélküliség, egyetlen szálloda és buszparkoló sincs, ráadásul minden reggel huszonkét autóbusz indul Veszprémbe és Székesfehérvárra azokkal az ingázókkal, akik csak ezeken a szerencsésebb helyzetű településeken képesek biztosítani megélhetésüket, alig húsz kilométernyire Várpalotától. Ráadásul a decemberi népszavazás után – amelyen, bár jogilag sikertelen volt, a kórház-privatizáció leállítását támogató szavazatok kerültek többségbe – a tervek szerint tavasztól „szakmai befektetők” veszik át a kórház irányítását, ami mégiscsak a kórház-privatizációval egyenlő. Mindez a népszaporulatra is rányomja bélyegét. A város lakossága egyre csökken, olyannyira, hogy az önkormányzat – a beiratkozó tanulók csekély számára hivatkozva – néhány hónappal ezelőtt kis híján bezáratta az esti országértékelő párbeszédnek otthont adó általános iskolát. A tanintézményt úgy sikerült megmenteni, hogy a római katolikus egyház megvásárolta a városvezetéstől.
Tehát a kormánypárti vezetésű Várpalotán sem fonják kolbászból a kerítést. A korábbi kormányzat által támogatott vállalkozó kedv mégis meghozza az eredményét – erre példa a helyi Suzuki-szerelőüzem is, amely a Széchenyi-terv segítségével valósult meg, s ahova a Fidesz elnöke is ellátogatott csütörtökön. A későbbiekben a volt miniszterelnököt Leszkovszki Tibor, a város kormánypárti polgármestere fogadta, este hatkor pedig nagy közönségérdeklődés közepette elkezdődött a napi program talán legfontosabb része, a Hallgassuk meg egymást! jelszavú fórum, ahol a várpalotai polgárok vitathatták meg a térségben élők gondjait a Fidesz elnökével. A találkozó valóban párbeszéd volt – Orbán Viktor bevezetőjét követően Kudlik Júlia és Rákay Philip adták tovább a mikrofont a közönség tagjainak a római katolikus egyház által megmentett Nepomuki Szent János Katolikus Általános Iskola tornatermében. A volt miniszterelnök elmondta: Magyarország sohasem volt gyarmattartó nemzet, tehát nem számíthatunk arra, hogy mások munkájából gazdagszunk majd meg. Orbán a saját lakóinak vállalkozó kedvéből felvirágzó Székesfehérvár példáját említve rámutatott: Várpalota is önnön erejéből és kezdeményezőképességéből újulhat meg. Mint mondta, a magyar ember fejében a munka és a spekuláció egymásnak ellentmondanak. 1998-ban a Fidesz egy munkabarát gazdaságpolitika megteremtésére tett kísérletet, azonban mára a spekulációbarát gazdaságpolitika tért vissza. Orbán szerint a teljes foglalkoztatottság megteremtése elengedhetetlen feladat. Mint mondta, Magyarországon jelenleg egymillió olyan ember él, akinek a rezsi kifizetése után kevesebb mint háromezer-négyszáz forintja marad, és több mint hárommillióan kénytelenek havi huszonháromezer forintból megélni. „Az ország állapotát talán nem a tőzsde szárnyalása alapján kellene megítélni” – tette hozzá a volt kormányfő, aki arra is rámutatott: ha valaki azt kérdi, hová került a jelenlegi kormány által felvett államadósság – ami minden kiskorúra, dolgozóra és nyugdíjasra háromszázezer forintos terhet ró –, az rendre „ideges válaszokat kap”. Szintén az egyik hallgató felvetésére úgy fogalmazott: „Mégsem képesek annyira tönkretenni az országot, hogy azt ne lehetne 2006 után közös erővel rendbe hozni.” A volt miniszterelnök szerint nem szabad megengedni, hogy a Gyurcsány-kormány idő előtt belerángassa az ellenzéket egy korai kampányba, mert ekkor a közbeszéd a szavakról, nem pedig az ország valós helyzetéről szólna. „Nem egyéves kampányra kell készülődnünk, hanem arra, mit fogunk 2006 után közösen tenni” – fogalmazott Orbán Viktor, és rámutatott: a fiatalság esélyeinek növeléséért elengedhetetlen, hogy mind több kollégium épüljön az országban. A Széchenyi-tervre emlékezve elmondta: az nem csupán a vállalkozókat, hanem a dolgozni vágyókat is támogatta, hiszen a program csak akkor adott támogatást új vállalkozásokhoz, ha az újabb munkahelyeket is teremtett.
A Fidesz elnöke azt is elmondta: tűrhetetlen, hogy a magyar állam a külföldi árukat behozó vállalkozókat mentesítse az adókötelezettségek alól, miközben az itthoniaktól mindezek teljesítését megköveteli, azonban rámutatott: a multinacionális cégek „nem feltétlenül ellenségek”. Példaként említette, hogy az autó-összeszerelő üzemek jelentősen hozzájárulnak a foglalkoztatottság növekedéséhez, azonban – az idejétmúlt adótörvények miatt – ezek a vállalatok most már inkább Szlovákiát választják befektetési helyszínnek.
Orbán Viktor a családi adórendszer megteremtését is kiemelt feladatként említette, és feltette a kérdést: nem lehetséges-e, hogy mostanság a spekulációs gazdaságpolitikát támogató szocialisták helyett inkább a Fidesz képviseli jobban a munkavállalók érdekeit? A politikus helyeselte, hogy a nyugdíjkorhatárt nem a letöltött évek alapján, hanem a munkával töltött órák szerint kellene megállapítani – a három műszakban is dolgozó munkásokkal gondolva.
És még folytathatnánk a párbeszéd alatt felmerülő valós problémák sorát. Röviden összefoglalva viszont úgy látszik: újabban mégis van olyan vezető magyar politikus, aki nem köztéri fagylaltozással, gyerektalálással vagy arabok leterroristázásával, hanem valóban a polgárok gondjainak megismerésével tölti idejét.

Szárad és szivárog a kérészéletű Tisza Párt