Sándor Judit, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, feledhetetlen Mozart-, Gluck-, Verdi-, Wagner- és Debussy-operák szerepeinek alakítója emlékezik vissza életútjára. Visszatekint családja szövevényes múltjára, gyerekkori szentgáli nyaralásaira, a Deák téri evangélikus gimnáziumban töltött esztendeire, majd „zenei eszmélkedésére”. Az egyházi muzsika mellett meghatározó jelentőségű volt e tekintetben számára Bartók és Kodály művészete. Házasságkötése Hárs Ernő költő-műfordítóval és operaházi tagsága a háború viharaiból kilábaló ország gyötrelmes esztendeire esett – a „csengőfrász”, a rokonok-barátok kitelepítésének idejére. Sándor Judit olyan ismerősök és mesterek közelében érett mesterré maga is, mint Kodály Zoltán és Szabó Lőrinc, Otto Klemperer és Kósa György, Tóth Aladár meg Szabolcsi Bence. És miközben az operairodalom klasszikus műveiben maradandót nyújtott, nem feledkezett meg a kortárs zeneirodalom jeleseiről sem. Számolatlan alkalommal lépett fel Farkas Ferenc és Járdányi Pál, Ligeti György és Soproni József műveinek előadójaként.
Sándor Judit sok kedves – és kevésbé kedves – intimitást is papírra vet a hajdani zenei életről, segítőkész és piszkálódó kollégákról, bókokról meg csipkelődésekről, amelyek a művészpálya velejárói. Elmondja, hogyan sikerült néha elhárítania a „megtisztelő feladatot”, hogy vonalas szerzők Lenin-dalait adja elő. Aminek persze volt némi retorziója is, hiszen csak 1993-ban kapott Kossuth-díjat, s igencsak túl pályája delelőjén az Operaház örökös tagja címet. Leírja, hogy – hosszas töprengés után – hogyan kezdett foglalkozni fiatal tehetségek tanításával. 1973-ból való az a feljegyzése, amely akár egész életpályája summájának is mondható: „Mint igényes előadó és igényes közönség egy személyben, általában békében élek önmagammal, mert minden vélt vagy valódi és felnagyított ellentét ellenére is a két oldal érdekei végső fokon azonosak. Ez egyszerűen így hangzik: szeretek lehetőleg jó művészetet nyújtani, és szeretek őszintén lelkesedni a jó művészetért…”
(Sándor Judit: A zene zarándokútján. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
A megrázó felvétel után eltűnt a barátnőjét kegyetlenül megkínzó lány
