Budapesti rasszizmus

Ezúttal egy tesztet ajánlunk a demokrácia terjedő széles világában a legszolgalelkűbb kormánypárti sajtónak – a magyarországi kormánypárti sajtónak –, hogy segítsük tévedései leküzdésében és határozott véleménye kialakításában. Kérdezzenek meg egy általuk leginkább tisztelt nyugat-európai vagy tengerentúli politikust arról, hogy az alábbiak közül melyik kormányfői kijelentésből lenne kapitális politikai botrány – esetleg kormányfői bukás –, illetve melyik kijelentés lenne méltán visszhangtalan:
1. ha egy miniszterelnök egy „dakota” viccet mesélne;
2. ha egy kormányfő azt a magától értetődő alternatívát tartalmazó véleményét hozná nyilvánosságra országa uniós csatlakozása előtt, hogy „Európán kívül is van élet”;
3. ha egy miniszterelnök egyrészt azt ajánlaná, hogy az „öregecskedő feleségeket” váltsák le fiatalra, másrészt az ellenzék vezetőjének azt javasolná, hogy „fogja be a száját”, harmadrészt – és ez a csattanó –, ha a szaúdi futballválogatott tagjait „arab terroristáknak” nevezné!
A kérdést feltevő újságíró a magyarországi nyilvánosság védelme érdekében legjobb, ha elhallgatja, hogy míg a magyarországi sajtó kormánypárti kilenctizede az 1. és a 2. pontot tartja főbenjáró bűnnek – amelyekről éveken keresztül cikkezett és cikkezik ma is –, a 3. pont alatt felsoroltakat amolyan diákcsínynek véli.
S mielőtt tovább mennénk, néhány érdekesség külföldről: a kaliforniai sandiego.com internetes címen előkereshető, igazán nem a világ dolgaira „fordult” lap tegnapi számából, amely hatalmas címmel közli: „A magyar miniszterelnök bocsánatot kér a szaúdi focicsapatra vonatkozó »terrorista« megjegyzéséért”. A cikk egyébként az amerikai Associated Press hírügynökség budapesti tudósítását idézi. Az AP szövegét átvette számos amerikai sajtótermék, a Chicago Sun-Times és a Boston Herald. Megjelent a CNN-hez tartozó Sports Illustrated honlapján, s a német dpa hírügynökség ingerküszöbét is átlépte Gyurcsány kijelentése. Foglalkozik vele Törökország két napilapja, valamint a szlovák Pravda is. Emellett helyet biztosított az információknak az egyik legtekintélyesebb palesztin lap, a Londonban megjelenő al-Kudsz al-Arabi is. Azaz az érintettek, az arabok is olvashatják, miként vélekedik róluk a magyar miniszterelnök. A felsorolás tovább folytatható, az internetes lapok ugyanis egymás után veszik fel oldalaikra a hírügynökségek információit. A lista percről percre terebélyesedik.
Gyurcsány az „arab” sportolók leterroristázásával olyasvalamit mondott, ami még attól a Bush amerikai elnöktől is elképzelhetetlen lenne, akinek országát az utóbbi évek legfájdalmasabb terrortámadása érte, noha a Világkereskedelmi Központba becsapódó gépeket vezérlő terroristák szinte kivétel nélkül szaúd-arábiaiak voltak. Ugyanis „arab” terroristák nincsenek. Olyan „arab” terroristák pedig különösen nincsenek, akikre még a gyanú árnyéka sem vetül. A focisták egyébként egy olyan országból érkeztek, amelynek fővárosában éppen abban a pillanatban rendezték meg a terrorizmus elleni közös, globális fellépésről tartott konferenciát, amikor Gyurcsány Ferenc ennek az országnak a labdarúgói képébe oly könnyedén vágta – faji alapon – a „terrorista” jelzőt. Azt a párhuzamot pedig szinte alig merjük leírni, hogy vajon hogyan minősítette volna a történteket például a helyi kormányhű Népszabadság, ha az ilyen kijelentéseiről egyáltalában nem ismert Orbán Viktor miniszterelnöki pozíciójában hasonlóra ragadtatta volna magát.
Nem! Ilyen kijelentések nemhogy nem – a másik oldal oly kedvelt szavával élve – „szalonképesek”, jobb európai kocsmákban ilyen kijelentésekért asztalokat borogatnak. A Gyurcsány kormányfő szájából elhangzott, akár a gyengébb nemet, akár egy népcsoportot vérig sértő kijelentések a mai nyugati világban elképzelhetetlenek. Grönlandtól Brüsszelen át Bécsig. Ezt az embert – Gyurcsány Ferencet – ágyhoz kellene kötözni Magyarország érdekében. (És persze nem megölni, természetesen, mint ahogyan a kormányhű sajtó oly sokszor és oly jó kedvűen ajánlotta Orbán Viktorról és kormányának tagjairól cikkezve.)
De nem csak a nyugati világban elfogadhatatlan diskurzusról van szó. Egy európai tagállam első számú vezetője olyan kijelentést tett, amelynek beláthatatlan következményei lesznek a magyar–arab kapcsolatokban. És tegyük hozzá: arról az arab világról is szó van, amely mérhetetlenül gazdag, s amely kőolaja révén például – globális léptékben – stratégiai potenciált képvisel. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok hímes tojásként bánik – éppen a Gyurcsány Ferenc által különösen megsértett – Szaúd-Arábiával, egyik kitüntetett stratégiai partnerével.
A magyarországi kormányhű sajtó természetesen mismásol, és viccként próbálja értelmezni a veretes rasszizmust, ami persze nem akadályozza meg a Budapesten működő szaúdi nagykövetséget, hogy diplomáciai jegyzéket fogalmazzon meg a Gyurcsány-kormány címére. Biztos, hogy nem elégednek meg a miniszterelnök tessék-lássék bocsánatkérésével, hanem diplomáciai úton próbálják megoldani a problémát. A jegyzékre pedig válaszolni kell, a kormány ezt meg is fogja tenni. Csak nem fognak róla hírt adni. A kormánypárti és/vagy közszolgálati sajtó pedig hallgatni fog, akkor is. Ha valami igaz a „terrorizmus” vádból, akkor az az, hogy itt valaki módszeresen és felelőtlenül robbantgatja Magyarország érdekeit.
A cikk elején segítségül felajánlott tesztre választ adó politikus nyilván azonosítaná a bűnöst.