A február 11–13. között sorra kerülő konferencia lesz a hetedik, ön által szervezett, hasonló jellegű rendezvény. Mik az eddigi tapasztalatok?
– Évekkel ezelőtt azért kezdtük el ezt a munkát, hogy az oktatás és a nevelés ügyét előbbre vigyük. Természetesen nem elsősorban a tankönyvek anyagáról vitatkozunk. A célunk az, hogy megértessük a társadalommal, hogy miért fontos a nevelés, és miért alapvető dolog, hogy a fiatalok általános műveltséggel hagyják el az iskolapadot. A jelenlegi oktatási rendszer a praktikus ismereteket helyezi előtérbe a széles körű tudással szemben. Pedig tény: minél sokoldalúbb ismeretekkel bír valaki, annál nagyobb a szabadsága. Leszögezném: ez nem liberalizmus, annak mai hirdetői a szabadság megvonására törekednek.
– Az oktatás is liberális irányítás alatt van. Jó úton vagy tévúton halad ma a megreformálása?
– Nem akarok rémisztgetni, de bevallom, nagyon aggódom. Csak nézze meg az egyetemistákat. Pezsgő társadalmi, kulturális életről szó sincs, legjobb esetben esténként elmennek valamelyik kocsmába meginni egy sört. Frusztráltak a diákok és a pedagógusok. Mivel minden bizonytalan, nincs határozott jövőképük, csak a mának élnek.
– Mi okozza ezt?
– Elsősorban a társadalom értéktévesztése. A történelem során komoly társadalmi elvrendszer határozta meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Aki kétségbe vonta az általánosan elfogadott elveket, azzal szemben keményen felléptek. A mai világban már minden kétségbe vonható, csak egyvalami nem: a pénz hatalma. A pénzvilág mindenre rátelepszik, és a piac szabadsága megkérdőjelezhetetlen. Ma a legfőbb érték a pénz. Az erkölcsi mélypontról pedig csak erős, felelős, szolgáló és nem szolgáltató állammal lehet kilépni. Merkantilista gazdaságpolitikára van szükség, amely minden területre annyit ad, amennyit kell, kedvezményeket nyújt, de nem fizet segélyt.
– Van arra lehetőség, hogy újra kialakuljon a társadalomban egy hagyományokon, kultúrán alapuló értékrend?
– Ez csak egy módon képzelhető el: a szellem erőfeszítésével. A kultúra lényege az, hogy a szellem az anyagi erők fölé kerekedik. Meg kell változtatni a gondolkodásmódot. Nem lehet többé azt tekinteni a legfőbb értéknek, amit pénzért megvásárolunk. A valódi érték az ember élete, szerelmei, barátságai, a tudás és a hazaszeretet. Ez utóbbi egyébként gazdasági érdek is. Ha egy gyereket nem úgy nevelnek, hogy az kötődjön a hazájához, akkor egy jobb fizetési ajánlat esetén gondolkodás nélkül külföldre költözik, pedig az államnak több millió forintba került a taníttatása. Persze nem elég a jó út felé terelni, a rendszernek működnie is kell. Bízom abban – és már látható jelei is vannak –, hogy a jelenlegi rendszer hamarosan szétporlad. Csak nehogy az történjen, hogy a hatalomra kerülő másik politikai erő még nincs kellően felkészülve az irányításra, és megoldás helyett a rossz nyugati példákat másolja.
– Az oktatás most sem szűkölködik reformokban. Elég csak az idén életbe lépő kétszintű érettségire vagy a felsőoktatás átalakítására gondolnunk.
– Tudomásom szerint a kétszintű érettségi rendszere Olaszországban két év alatt megbukott. Ez a koncepció tarthatatlan. Megengedhetetlen, hogy egy 16 éves gyereknek kell döntenie arról, hogy milyen tárgyakat akar tanulni és milyen szinten. Szinte biztos, hogy egy kamasz az alacsonyabb szintet fogja választani. Persze szülői nyomásra lesznek néhányan, akik az emelt fokozat mellett döntenek, ez viszont az osztályok megszűnéséhez, az iskola tanfolyammá alakulásához vezet. Előfordul, hogy egy iskolában nem készítenek fel az emelt szintre valamely tárgyból. Az érintett diákok másik iskolában, esetleg más városban vesznek részt az órákon. Ez a rendszer megöli a barátságokat, a közösségi szellem kialakulását. A műveltségben pedig óriási visszaeséssel kell számolnunk: az első két év után azon tárgyak, amelyekből nem vizsgáznak, szinte eltűnnek a követelményekből. Nem a külföldi országok tudásszintjéhez kellene hasonlítani a magyar diákok tudását, hanem a korábbi évek adataihoz. Jól látható, hogy a mai középiskolások messze nem tudnak annyit, mint a korábban érettségizők. A polgári engedetlenség egyébként már észlelhető. Több olyan iskoláról is tudok, ahol a tanárok azt mondták a gyerekeknek: szó sem lehet az emelt szintről, anélkül is fel fognak venni. Ez a szisztéma a tudás rombolásának útja.
– Mi lenne a jó megoldás? Visszaállítani a régi rendszert?
– A hagyományos rendszer már nem volt tartható. Egyértelmű, hogy változtatni kellett, csak nem így. Egyébként annak sem vagyok híve, hogy mindenáron minél többen tegyenek érettségi vizsgát. Svájcban például csupán az állampolgárok 20 százalékának van érettségije. Ez nem jelenti azt, hogy ott az emberek buták, hiszen a jól képzett szakmunkások is megszerzik az iskolában az alapműveltséget. Érettségizni annak kell, aki tovább akar tanulni. A megoldás egy új koncepció megalkotása. A Nemzeti Pedagógus Műhelynek határozott elképzelései vannak erről. Az általunk vázolt rendszer egyszintű és egységes, és emelt szint nélkül is kiváltja a felvételi vizsgát. Az érettségi az iskolában lenne, de külső vizsgabizottsággal. Egy elnök helyett három lenne, egy humán és egy reál szakos, valamint egy egyetemi ember. Csak ők kérdezhetnek és osztályozhatnak. Gondoljon bele, menynyivel emberségesebb ez, mint az emelt szintű vizsga, és mennyivel nagyobb tudást igényel, mint a középszint.
– A hét végi konferencián neves külföldi és magyar oktatási szakemberek tartanak előadást. Jó dolog, hogy beszélnek a problémákról, de vajon a gyakorlatban hoz-e előrelépést?
– A jelenlegi közoktatási irányítás tudomást sem vesz rólunk, ha mégis, akkor csak bosszankodik rajta. Gyakorlati ereje a nyilvánosságnak van. Annak, hogy a legjobb szakemberek elmondják a hibákat és a megoldási lehetőségeket, és ez eljut a társadalom tagjaihoz. Ezáltal megpróbáljuk felnyitni az emberek szemét, és alternatívát kínálunk a jobboldali oktatási politikusoknak a megoldásra.
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
