Már az első megdöbbenés perceiben a levegőben lógott a kérdés, s siettek is megadni a választ rá: a kegyetlen horgosi családirtásnak nincs etnikai háttere. Feltehetőleg az első hír is, amely szerint nem magyar, hanem szerb– magyar vegyes családról van szó, a kedélyek lecsillapítására irányult.
Ám a magyarkanizsai községhez tartozó Horgoson döbbenet és félelem az úr, a vajdasági magyarok körében nyugtalanságot okozott a véres tragédia. A Szalma család igen gazdag volt, üzleti érdekeltségei kiterjedtek Szerbia-Montenegró területére és Magyarországra is. Sokan a falubeliek közül úgy vélik, hogy almatermesztésből (ez volt Szalmáék foglalkozása) ilyen vagyonra nem tehettek szert.
A család feltűnően visszavonultan élt – mesélték a nevük elhallgatását kérő horgosiak–, a szomszédokkal sem igen kommunikáltak. Ezzel is magyarázzák, hogy csak kedden fedezték fel a feltehetőleg még a múlt szerdán elkövetett gyilkosságokat, s akkor is az tűnt fel az anyai nagyapának, hogy a gyerekek nem mennek iskolába, s a ház előtt nincs elhányva a hó. A holttestek egy héten át feküdtek vérbe fagyva a két épületben.
A holttesteket még kedden este az Újvidéki Orvostudományi Egyetemre szállították, hogy a törvényszéki orvos szakértők elvégezzék a boncolást és a vizsgálatot. Az elkövetés módja és a kegyetlenség (hiszen még az általános iskolás, másodikos és hatodikos gyerekeknek sem kegyelmeztek) azt sugallja, hogy bérgyilkosok jártak a Szegedi út 21. alatt. De ha ez igaz, akkor ki volt a megrendelő? A gyilkosok minden felforgattak, mindkét házat alaposan átkutatták, ami azt bizonyítja, hogy valamit kerestek. Ez viszont rablógyilkosságra utalhat. A helyi politikusok roppant óvatosak nyilatkozataikban, s abban egyetértenek, kizárható az etnikai motiváció. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kivégzésnek nevezte a kegyetlen bűncselekményt.
A rendőrség a száraz tényeken kívül semmit sem közöl, Horgost azonban több tucat egyenruhás „szállta meg”. A nyomozást tüstént átvették a belgrádiak, ami ugyancsak jelzi, hogy politikai dimenziói miatt nagy óvatossággal nyúlnak a bűncselekményhez. Az etnikai feszültségektől terhes politikai helyzetben egy magyar család meggyilkolása ugyanis kiélezheti a feszültséget, főleg olyan térségben, ahol még élénken élnek a háborús idők emlékei. Még a médiumok esetében is észlelhető e visszafogottság. Értékelések szerint a nyomozásnak a helyi lakosság megnyugtatása érdekében is mielőbb eredményeket kell felmutatnia. Sokan nem is kételkednek ebben. A szerb rendőrség – ha a sok megoldatlan ügy ennek ellenkezőjét is mutatja – tud sikeres lenni.
Csalódott Délvidék
Tudósítónktól
Nem mondhatok mást, mint hogy Dragan Jocsics rendőrminiszter hazudik – fakadt ki Kasza József, a VMSZ elnöke, aki az EP tényfeltáró delegációjának vajdasági vizsgálódására reagálva az újvidéki Dnevniknek kijelentette, hogy nagyon csalódott a belügyminiszterben. Jocsics ugyanis Doris Pack küldöttségvezető előtt úgy nyilatkozott, hogy a magyarok azok, akik szerte a Vajdaságban „generálják az összetűzéseket” a szerbekkel.
A vajdasági magyarok körében kettős a csalódás. Egyrészt fájlalják, hogy a szerb nemzetiségű helyi vezetők, a rendőrség, a pravoszláv egyház képviselői az európai parlamenti képviselőkkel folytatott megbeszéléseken is inkább azon voltak, hogy elfedjék, letagadják, áthangolják, kisebbítsék még a nyilvánvalóan etnikai indíttatású támadásokat is, minthogy a segítőkész európaiakkal együtt mérték volna fel, hogy milyen lépéseket kellene tenni a további atrocitások megelőzésére. A belügyminiszter megnyilatkozása pedig egyenesen sértőnek értékelhető. De csalódást okozott az is, hogy a tényfeltáró delegáció jórészt elfogadta a szerb tisztségviselők érvelését, hogy az incidensek nagyobbrészt közönséges verekedések. S nem szervezettek, nem áll mögöttük az állam. Ezt egyébiránt senki sem erősítette. Annyiban azonban valóban az állam is serkentette az incidenseket, hogy bántóan és feltűnően védtelenül hagyta kisebbségi polgárait.
Az első nap kissé hevesebb reagálásai után szerdára már némileg csillapodott az elkeseredés. A csalódottság hangjait is az elemzőbb hozzáállás váltotta fel. S ezekben a kisebbségi politikusok arra mutatnak rá, hogy nagy szükség van brüsszeli törődésre, de azzal is tisztában vannak, hogy a kérdést csakis Szerbiában lehet megoldani. A megoldást viszont külső, nemcsak uniós segítség nélkül nehéz lenne kierőszakolni. Ha pedig így nézzük a kérdést, nagy eredménynek számít már maga az, hogy az Európai Parlament delegációt menesztett a Vajdaságba, s a küldöttség kimondta azt, amit Belgrádban sem cáfolhattak meg, hogy etnikai okok állnak a kisebbségek elleni támadások mögött, s ezt orvosolni kell.
