Egy nemzettársunk foszlatta szerte az álmunk

A szlovák államfő Albert Sándort nevezte ki a révkomáromi Selye János Egyetem rektorává, aki szerint az egyetem létrehozásáért folytatott küzdelem egészen Trianonig nyúlik vissza, hiszen Szlovákiában azóta nem volt tisztán magyar anyanyelvű egyetemi képzés. A szakember rektori munkája mellett a Magyar Koalíció Pártjának országgyűlési képviselője is. Albert Sándor szerint a történet valahol Trianon táján kezdődik. Csehszlovákia megalakulása után a felvidéki magyar felsőoktatási intézményeket bezárták vagy áttelepítették Magyarországra. A vészmadarak szerint ugyanis a magyar iskola volt az irredentizmus fészke. Azokban az években az egyetlen magyar felsőoktatási képzés két-három éves gyorstalpaló volt, ott képezték a tanítókat. A képzés fele magyarul, fele szlovákul folyt. Ez lett az alapja a későbbi pozsonyi főiskolának, amely a 70-es években átköltözött Nyitrára. 1990-ig ez volt az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény Szlovákiában, ahol magyarul is oktattak. Ez a fő oka annak, hogy a szlovákiai magyar tanárok 30 százaléka a mai napig képesítetlen.

Mikor tették meg az első lépést az önálló magyar felsőoktatási intézmény létrehozására?
– Először csak egy magyar kart szerettünk volna megalakítani a nyitrai egyetemen. Ennek tervezetét 1990-ben nyújtottuk be, akkor még a prágai parlament elé. A legkeserűbb egyébként az volt az egészben, hogy a magyar képviselők többsége sem támogatta a javaslatot, így az már el sem jutott a plénum elé.
– Mi volt ennek az oka?
– Fogalmam sincs. Sokan azt mondták, hogy a jövőnk érdekében integrálódnunk kell a szlovák társadalomba, ezért a két tannyelvű képzés bőven megfelel. A legnagyobb gond az ilyen képzésekkel az, hogy nem lehet kialakítani a magyar szellemiséget. Így nagyon nehéz beszélni március
15-e vagy augusztus 20-a jelentőségéről. Nem nyugodtunk bele a kudarcba, 1992-ben újra beadtuk a javaslatot. Ekkor egy magyar képviselő miatt vesztettünk. Az ő ellenjavaslatának az volt a lényege, hogy ne magyar kart alakítsanak ki Nyitrán, hanem nemzetiségit, amely az összes Szlovákiában élő kisebbség továbbképzését megoldja. A parlament ezt elfogadta, így a mi tervezetünkről már nem is szavaztak. Gyakorlatilag egy nemzettársunk foszlatta szerte az álmunk. A kettős kudarc után tíz év telt el, mire újra lépni mertünk. 2002-ben a Magyar Koalíció Pártja bekerült a kormányba. Ekkor egy kormányhatározattal megtámogatva próbáltuk elérni a nyitrai magyar kar létrehozását. A kormány még 60 millió koronás pénzcsomagot ígért a képzés beindításához, ám az egyetemi tanács megvétózta a határozatot, és elutasította a kar megalakítását. Kormánypozícióban azonban nem adtuk fel ilyen könnyen. A választásokon győztes párt adja mindig a kormányfőt, a második pedig a házelnököt. Ez a tiszt Bugár Bélának járt volna, ő azonban lemondott erről egy magyar egyetem létrehozása fejében. Azt is kikötöttük, hogy még a kormányzás első évében jóvá kell hagyni az iskola megalapítását.
– Tehát először csupán egy kart akartak, a kudarcok azonban arra sarkallták a magyar pártot, hogy még többet kérjen?
– Egy kar léte az egyetemi tanácstól függ. Ha a rektor bal lábbal kel fel, és reggel azt mondja, ez a kar nem kell, az egyetemi tanács pedig rábólint, akkor a képzés másnap reggel már nem létezik. 2003. október 23-án aztán a parlament megszavazta az egyetem létrejöttét, aránylag nagy többséggel. Három kart kellett létrehozni: református teológiai, tanárképző és gazdaságtudományi kart. Decemberben kineveztek miniszteri biztosnak. Az én feladatom volt a képzés megszervezése, az infrastruktúra kiépítése, a tantestület felállítása. Rohammunka volt. A programok akkreditálása miatt csak július elején kezdtük meg a felvételiztetést. A nappali tagozatra 389 diákot vettünk fel, a levelezőre 240-et, tehát összesen több mint 600 diákunk van. Úgy gondolom, mindenkinek lehetőséget kell adni a bizonyításra, aztán a vizsgákon majd eldől, ki tudja teljesíteni a követelményeket. Csupán 20-25 ember nem került be.
– A Selye János Egyetemért Alapítvány 1998-ban magyarországi iskolák kihelyezett képzéseit indította el Révkomáromban. Ki finanszírozta ezeket a képzéseket?
– 1990-ben úgy gondoltuk, a magyarországi főiskolák kihelyezett képzéseivel lehetne megoldani a szlovákiai magyar pedagógusképzést. Kassán működött a Sárospataki Tanítóképző Főiskola, Komáromban pedig a soproni, a győri és a kecskeméti főiskola kihelyezett tagozata. A képzésekhez a város biztosította az infrastruktúrát, a tanárok fizetését pedig a magyar iskolák állták. Ekkoriban igen komoly nemzetiségi konfliktusok voltak az országban. 1993-ban, a szlovák állam megalakulásakor az oktatási miniszter úgy akarta ellehetetleníteni a magyar képzéseket, hogy törvénymódosítással kikötötte: az általános iskolákban csak egyetemi végzettséggel lehet tanítani. Így a magyarországi főiskolai diplomával rendelkezők képesítetlennek számítottak. 1997-ben úgy döntöttünk, hogy magyarországi egyetemeket telepítünk ide, amelyek majd megalapozzák a szlovákiai magyar egyetemet. Itt szólítottuk meg a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemet és a Műszaki Egyetem informatikai karát. A szlovák állam persze nem volt hajlandó beszállni a költségekbe. Ekkor hoztuk létre az Oktatási Minisztériummal és a Határon Túli Magyarok Hivatalával közösen a Selye János Egyetemért Alapítványt. A szervezet feladata az volt, hogy finanszírozza a képzést. Ehhez az anyaország adta a pénzt.
– A kihelyezett képzések hallgatóit átveszi az egyetem?
– Az egyetem létrejöttével a magyarországi egyetemek fokozatosan kiszállnak a képzésből. A tagozatok jelenlegi hallgatói még náluk diplomáznak, de új diákokat már nem vesznek fel.
– Mi lesz a kihelyezett képzések meglévő technikai eszközeivel?
– Az eredeti elképzelés az volt, hogy az alapítvány fokozatosan átadja az eszközeit és emberi erőforrásait az egyetemnek. Egyelőre azonban ebből semmi sem valósult meg. Ez gondot okoz, hiszen az egyetemnek újra ki kell építenie az infrastruktúrát. Vettünk két épületet, az egyikből 360 fős kollégium lett, a másikból az egyetem. Ez az első évfolyamnak elegendő, de szeptembertől további helyiségekre van szükség.
– Egy új egyetemnek mindig meg kell küzdenie a hallgatókért. A diákok nem tartanak egy presztízs nélküli iskolától?
– Azt mondják, egy egyetem kiépítéséhez száz évre van szükség. Bízom benne, hogy ennyi nem kell majd, de mindenképpen beletelik néhány esztendőbe. Olyan szellemiséget szeretnénk kialakítani, hogy a már végzett diákok visszajárjanak ide, és a szülők csak ide küldjék a gyerekeiket, mert más fel sem merül bennük. Jelenleg 42 külföldi diák jár hozzánk, zömük Magyarországról, Erdélyből, Kárpátaljáról. Nálunk nincs tandíj, a magyarországi diákok ugyanolyan feltételekkel tanulhatnak, mint a szlovákiai magyar hallgatók. Mi bárki iránt nyitottak vagyunk, de az oktatási nyelv a magyar. Három szlovák anyanyelvű tanulót felvettünk az első évfolyamra.
– Nem érte önöket az a vád, hogy a kormány csak kényszerből hozta létre a magyar egyetemet milliókért?
– Ivan Gasparovic köztársasági elnök volt az egyik nagy ellenző. Szerinte jobb helyre is lehetett volna tenni ezt a pénzt. Nekem az az egyik feladatom, hogy bebizonyítsam, nem voltak feleslegesek az iskolára fordított milliók.
– Ön parlamenti képviselő is. Elvégezhető egyszerre a két munka?
– Gyakran felvetődik ez a kérdés. Az oktatásügyi bizottságban dolgozom, tehát friss információim vannak az oktatáspolitikával kapcsolatos szakmai dolgokról, és ez óriási előny. Minden törvény, amit beterjesztenek, a mi bizottságunkon megy át. Általában többségben van a bizottságban a kormánykoalíció, de bizony előfordul, hogy egyetlen ember voksán múlik egy kérdés. Bár nehéz a kettőt együtt csinálni, úgy érzem, létfontosságú.
– A magyar kormány támogatja az egyetemet?
– Létezik a 2005-ös költségvetésben egy tétel a határon túli felsőoktatás támogatásról. Úgy tudom, az erdélyi iskolák kétmilliárd forintot kaptak, mi azonban semmit. 2004 tavaszán Medgyessy Péter egy kötetlen beszélgetés során azt ígérte, hogy a magyar kormány nagy összegű, egyszeri támogatással segíti az indulást. Kissé megromlott a viszony, miután Bugár Béla nem vette át a kormányfőtől az állami kitüntetést. December táján újra szóba került a 130 millió forintos egyszeri támogatás, amelyből 30 milliót kaptunk.
– Mik a további tervei?
– Jövőre szeretnénk elindítani a negyedik kart, ez az informatikai képzés lesz.