Hamburg szabad Hanza-város (ez az 1,7 millió lakosú német település hivatalos neve) a szokásoknak és az Északi-tenger közelségének megfelelően hűvös, esőbe hajló, szeles idővel fogadja az érkezőket. A negyedszázada itt élő afgán taxis, Redul mégis felvidítja a felhők miatti borúsabb hangulatot. Szűk fél óra alatt sok mindent megtudunk róla, családjáról (három nagy fia van), politikai hitvallásáról. Utóbbiban kitüntetetten negatív szerepet kap az Egyesült Államok és Oroszország, de nem ám nagy szavakkal, fanatikusan vagdalkozva, hanem józanul megindokolva. Sem az Amerika-, sem az oroszellenesség nem csoda, Redul éppen az 1979-es szovjet megszállás és a kommunizmus elől menekült el hazájából. Ha ott lett volna Pozsonyban, Bush és Putyin elnök mostani találkozóján, lehet, hogy máshogy fordulna a világ sora.
Ma itt, a hamburgi Color Line Arenában három világbajnokság sora fordulhat másként, ebből egynek semmiképpen sem örülnénk. A WBO bokszszervezet félnehézsúlyú vb-címvédőjét ugyanis Erdei Zsoltnak hívják. Madár ránézésre élete formájában pattan a Grosse Bleichen nevű belvárosi bevásárlóközpont üvegkupolája alá állított mérlegre, amely 78,4 kg-ot jelez. Ez a magyar klasszis eddigi legkisebb hivatalosan mért súlya profi pályafutása során, húsz gramm híján egy teljes kilóval alatta marad kategóriája felső határának. Ha ehhez hozzávesszük sohasem látott szálkás izmait és túláradó mosolyát, nem úgy néz ki, mint aki önbizalomhiánnyal küzd. Persze argentin kihívója, Hugo Hernán Garay sem, de őt azért láthatóan jobban megviselte a fogyasztás, 79,3-at mér. Májusi önmagához képest (hiszen tavaly egyszer már mérkőztek, s Zsolt győzött szoros pontozással) annyit változott, hogy hiányzik a bajusza, a szakálla és elöl egy foga. Az önbizalma viszont a régi, hisz azt ígéri: „Letépem a fejét!” Mármint Erdeiét, amely éppen vidáman vigyorog körbe a tömegre. Nem lesz könnyű.
Madárék előtt kis híján jómagam is (mellék)szerepet kapok, ugyanis a mai programban szereplő másik magyar bunyós, Balzsay Károly ellenfelének néz a versenyzők bevonulására ügyelő biztonsági őr, majdnem mérlegre kell állnom. Végül megkerül az igazi rivális, a francia Jessy Moreaux, s én nagyot sóhajtok. Kedvelem Karcsit, nem akartam volna bántani…
A főmérkőzés résztvevőjével persze nem tévesztenek össze, Dariusz „Tiger” Michalczewski és Fabrice Tiozzo ott pózol a városszerte látható plakátokon. A kihívó Tigris nagyban, a WBA-bajnok francia kicsiben, Erdeiéknek csak a lap alján jut hely. Hiába, Németországban Dariusz a király. Most is pózol, vicsorog, integet, majd 79,3 kg-mal mázsál, Tiozzo 79-nél áll meg. Ahhoz képest, hogy másfél éve még vagy húsz kilóval feljebb járt… Akárhogy is, most ő és Erdei Zsolt van fenn, s ha utóbbi így maradna, egyáltalán nem bánnánk.
Hivatalos program.
