ESIK A HÓ
– TÖBB ŐRÜLT NAPLÓJA –
Esik a hó.
Egy hópehely, kettő, három, négy hópehely, öt, hat, hét, nyolc hópehely, kilenc hópehely, tíz hópehely. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom hópehely.
Esik a hó.
Az első hópehely, amit számoltam, leesett. Leesett a második hópehely is, a harmadik hópehely is, a negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik hópehely is. Kilencedik, tizedik, tizenegyedik, tizenkettedik, tizenharmadik.
Esik a hó.
Miközben leírtam a tizenharmadik hópelyhet is (hogy leesett), már biztosan újabb hópelyhek is leestek. Lehet, hogy harminc. A tizennegyedik, a tizenötödik – és így tovább, egészen a tizennyolcadikig… Aztán a tizenkilencedik is, huszadik (hópehely), huszonegyedik… századik. – Illetve, század. Mármint huszonegyedik. (De így elkalandozok a jelenbe.) A huszonkettedik hópehely, huszonhárom is, huszonnégy is – egészen huszon… harmincig.
Esik a hó.
Az első hópehely – ami leesett (lehullott) elolvadt vajon? Nem. A második se. Se a harmadik. Negyedik se nem. Az ötödik hópehely (elolvadt?) Nem. – Ahogyan az első, második, harmadik (hópehely) sem. Negyedik. Hatodik-hetedik-nyolcadik hópehely. Igen, hópehely – mert az. (Amíg nem olvad el.)
Esik a hó sűrű pelyhekben. – A sűrű pelyhek túl általánosított. Hópelyhekből állnak. Sok hópehelyből. Attól sűrű – hogy egy, ké, há… pehely van benne. (A sűrejében.)
Esik a hó.
Fehér pelyhekben esik a fehér hó. Betakarja a földet. Sok-sok hópehely esik a földre. Egy hópehely, kettő hópehely, három hópehely, négy hópehely – most nem sorrendben mondom –, ahogy esik…
Mert esik a hó.
Már nemcsak a föld hófehér, a fa is, a bokor – ami szintén a földön van. Betakarja a hó. Nagyon szép a hó.
– Ahogy betakarja a földet. Fát, bokrot. – A fát nem egészen takarja be a hó. A bokrot sem. Talán nem is lenne olyan szép, ha egészen betakarná. (A fát.) (A bokrot.) Fákat, bokrokat – mert több fa és bokor is van a földön.
Esik a hó.
Nem is tudok másra gondolni – csak, hogy esik a hó. Sűrű pelyhekben. Hópelyhekben. Egy hópehelyben, kettőben – amik már rég leestek. A harmadik is leesett. (Lehullott.) A negyedik hópehelyke is. Mert hiszen a hópehely kics(i). Azért hópehely. (Hópehelyke.) De nem is kell becézni.
Esik a hó.
Újabb hópelyhek szállingóznak. Egy újabb, két újabb – amiket most látok lehullni. Illetve hullani – az már a harmadik. Az újabb harmadik. Mert korábban már írtam nemcsak a harmadik, a második, az első hópehelyről is. Ami lehullott. A negyedik hópehelyről is – de így egyben szép, felesleges számolni.
Esik a hó.
(Tulajdonképpen csak ezt szerettem volna leírni.)
origo.hu
Magyar Pétert saját oldaláról cáfolták: nincs bizonyíték orosz hekkertámadásra a Tisza-lista ügyében
