Nekünk csak az kell, ami jár – olvasható a Fejér megyei gazda traktorjának ablakában. Szombat hajnalban érkezett társaival Cecéről, Alsószentmihályról, Alapról – erősítésként –, mondván, úgy érezték, szolidaritást kell vállalniuk, meg a saját érdekük is az, hogy rendes megegyezés szülessék. Csatlakoztak a fehérváriakhoz, bicskeiekhez. Azt, hogy a gazdatüntetés – miként Németh Imre agrárminiszter és Hiller István szocialista pártelnök állítja – valamiféle szélsőjobboldali politikai praktika eredménye lenne –, ostobaságnak tartják, szerintük jócskán vannak itt a Felvonulási téren a „vörös megyékből” is – az elégedetlenség a kilátástalan helyzet eredménye, nem pedig a pártszimpátiáé.
– Világéletemben MSZP-szavazó voltam, ez nem titok, de ha hibák vannak, azt ugyanúgy el kell mondani, mint a jókat. Azért vagyunk itt, mert nem vagyunk elégedettek azzal, ahogy a dolgok mennek – mondja az egyik gazda, s amikor kérdezem, megmondaná-e a nevét, a többiek nagy nevetése közepette szabadkozik. – Hát már egy MSZP-snek is félnivalója van? – kérdezem. – Nem azért, de tudja hogy van ez…
Szavaiból kiderül: a rendszerváltozás után kezdett földműveléssel foglalkozni, negyven hektáron gazdálkodik, és bizony Székesfehérvártól ötven kilométerre nincs is más lehetőség arra, hogy megkeresse a betevőt.
– A fiammal voltunk nemrégiben két helyen is, munkára jelentkezni. Mikor kiderült, hogy honnan jöttünk, rögtön nem kellettünk. Nekünk nincs más lehetőségünk.
Egy idősebb férfi traktorral érkezett szintén szombaton, felesége és fia is meglátogatta hétfőn, de ma már mennek haza. Valakinek gondját kell viselnie a gazdaságnak is – mondja az asszony. Több mint száz sertésük van, plusz még a földek.
– A traktorban aludtam, mert nem is igen akartam itt hagyni a gépet, nehogy valami történjen: ez még nem a miénk, hanem a banké. Közben meg minden kifizetés csúszik, nem csak a földalapú. Ráadásul össze akarják uszítani a népet, pedig a városi embernek is az az érdeke, hogy rendes ennivalót kapjon, ne mindenféle rossz minőségű árut. Mi nem a városiak ellen akarunk tenni… Nekik is mellénk kellene állniuk, éppen a saját érdekükben. Németh Imre beszédét hallgatva csak azt tudja mondani az ember: elszomorító, hogy ilyen ember van az élen, aki nem is próbálja átélni a helyzetünket – magyarázza a férfi, de a nevét ő sem akarja megmondani.
„Gyurcsány, Szanyi, Magda, meddig bírja még a gazda?” – hirdeti a felirat a tulajdonos véleményét egy másik traktor ablakában. Fiatal agronómus ácsorog a munkagép mellett, mint mondja, az éjszakákat nem itt tölti, hanem egy békásmegyeri családnál. Nagyon kedvesek, külön szobát kapott, és reméli, ha a tüntetés véget ér, a barátság azért megmarad. A nevét ő sem vállalja, de annyit azért elárul, Békésből jött.
A melegedősátor közvetlen közelében karcagi gazdák ütöttek tanyát, két pótkocsijuk között. Fő a birkapörkölt, de az asztalukon mindenféle finomság: pogácsa, zserbó, aprósütemény.
– Kóstolják meg, ilyen jó zserbót még nem ettem én sem, egy pesti asszony hozta – kínál szívélyesen az egyik tüntető, aki szintén asszony, úgyhogy nagy súlya van a dicsérő szavaknak. A hosszú faasztal mellett ülő gazdák mutatják birodalmukat, a két pótkocsi között nejlonnal lefedett „szárnyékot”: van itt minden, de ami a legfontosabb, a hatvanas évekből itt ragadt fűrészporos kályha, ami ontja a meleget. Odébb birkapörkölt fő, hatalmas vaslábosban.
– Hétfőtől itt vagyunk, tegnap éjszaka 12 fok volt állítólag, de jöhet még keményebb idő, mi kibírjuk. Ha arra játszik a kormány, hogy kifáraszt minket, ha a hideg időben bízik, akkor nem jól számol. Kitartunk. Minket nem olyan fából faragtak – magyarázza Csombori Gyula. A karcagiak egymás szavába vágva mesélik:
– Tegnap itt volt egy idős, nyugdíjas bácsi, aki húszezer forintot hozott a szolidaritási alapba, mondván, ő csak ennyivel tud segíteni. Karcagon egyébként 250 ezer forint gyűlt össze. Ebből futja az üzemanyagra, miegymásra. De hozzák a pestiek a kávét, a teát, láthatja, itt a sok sütemény is… Nem lehet azt elfelejteni, hogy mikor megérkeztünk hétfőn, éjféltájt egy „gyerekpár”, alig lehettek 18 évesek, hozta nekünk a forró teát. Soroksárról jöttek, hallották a hírekben, hogy mi van.
Csombordi Lajos 65 hektáron gazdálkodik. Szerinte a legnagyobb probléma az, hogy nem áll ki a minisztériumban egy felelős ember, aki elismerné, hibáztak, és most meg kell oldani a problémákat. Ehelyett „szinte kinevetik a gazdákat”, „provokálnak” – mondja. A kérdésre, hogy mi a véleménye a Németh Imre által emlegetett szélsőjobboldali politikai erők jelenlétéről, dühbe jön:
– Holnap meg már fajgyűlölőnek fog nevezni minket a kormány? Mi jöhet még a szélsőjobboldalizás után? Tényleg volt itt egyik este egy fasiszta gyerek – nem is titkolta, hogy az. Mondtam neki, gyere, aludj itt a pótkocsi alatt, ahogy én: lássuk kibírod-e? Nem is jött többet vissza. Itt nem járt sem jobboldali, sem baloldali politikus. Pedig jöhettek volna. Nagyon szívesen láttuk volna itt akár a Hillert, akárkit, aki politikai felelősséget érez a mezőgazdaság iránt, irántunk. Miért nem jöttek? Elbeszélgethettünk volna. De hát, ugye, a hatalmi gőg… Pedig mindig ez ellen szóltak, mikor az előző kormány volt hatalmon. Hát mi van most? Nem állnak szóba velünk. Sőt hazudoznak. Ez a legnagyobb baj. Hagyják abba, nőjenek fel végre a feladathoz. Hát hova csatlakoztunk mi? Az unióhoz? Vagy a Balkánhoz? Mert ami most van, az balkáni állapot – mondja Csombordi Lajos.
– Írja az újság, hogy Demszky ki akarja díszíteni a hidakat a csatlakozás évfordulóján, és csak az ötletért húszmilliót fizetnek. Ki tudja, hány száz millióba fog kerülni az egész? Hát nekünk lenne egy jó ötletünk: díszítse ki a hidakat fekete zászlóval. De nézze csak, mit ír a megyei újság: „Benedek Fülöp államtitkár, aki a minisztérium részéről a gazdatárgyalásokat vezeti, szombat este öt óra körül érkezett a süttői HM-erdészetbe. Vadászni indult, szerencséje volt, lőtt egy muflont, azután kényelmesen megvacsorázott a felsővadácsi vadászkastélyban. Az elejtett muflon százezer forint körüli árát nem Benedek fizette ki, mert meghívásra vadászott. A vendégségbe jött államtitkár este tíz körül távozott a süttői HM-erdészetből” – olvassa fel Hubai Imréné, feltéve a költői kérdést: akkor most miről beszélünk? Ki nem akar tárgyalni?
„A gróf tán épp agarász” – kiabálják kórusban a választ karcagi gazdák. A beszélgetésünknek azonban hirtelen vége szakad.
„Hír van, hír van, mindenki a nagysátorba!” – fut végig a Felvonulási téren az alarm. A gazdák felpattannak, csak a pörköltkavargatók maradnak savanyú arccal a helyükön.
A nagysátorban kellemes illatok fogadják az érkezőt. Amott húst sütnek, a felvégen pedig bogrács rotyog, a Demokrata főz. Péter Mihály „polgármester” bejelenti: mindenki maradjon a közelben, mert lehet, hogy mozdulni kell: a traktorok megindulhatnak a Parlament elé. Üdvrivalgás fogadja a hírt. A szóvivő azt is elmondja, taxis- és teherfuvarozó-szervezetektől jelezték, szolidárisak a gazdákkal – mozdulnának ők is. A Magosz egyelőre arra kérte őket: zöld – és ne kék! – szalaggal fejezzék ki együttérzésüket. És figyelmeztet: a számlákon megjelenő filléreknek senki ne dőljön be.
A sátorban két fiatal ELTE-s lány figyeli az izgatottan tárgyaló gazdákat. – Miért vagytok itt? – kérdezem őket. – Mert érdekel minket, hogy mi történik itt. Amit a médiában látunk, nem ad hiteles képet. Érdekel, mi lesz velük, és áttételesen velünk: mert itt már nemcsak róluk van szó, hanem rólunk is – válaszolja Vas Tímea.
origo.hu
Magyar Pétert nagyon leszidhatták Weber úrék - fotó
