Indián a Hargitán

Ferenczes István személyi okmányai is mutatják a régió történelmi terheit: bár 1944. december 26-án született Csíkpálfalván, a háborús állapotok összevisszaságának köszönhetően csak 1945. január elsején adminisztrálták világra jöttét, így a Magyar irodalmi lexikonban is ez a dátum szerepel. A születése utáni bonyodalmakról így vall a Magyar Nemzetben nemrég megjelent interjúban: „A kocsma mellett születtem, akkor ott, ugye, ittak az emberek napokig, az adminisztráció sem működött tökéletesen, így írathattak át január elsejére. Az összes iratomba így vagyok beírva: Ferencz Salamon István Imre.”
Pedagógiai főiskolát végzett, segédtanítóként dolgozott, majd újságírónak állt. A romániai rendszerváltás után egy ideig az RMDSZ csíki elnöke, majd Hargita megye művelődésügyi főfelügyelője, de hamar ledobja válláról a politikai feladatok terheit. Az egyik legnívósabb erdélyi irodalmi folyóirat, az 1997-ben útjára indult Székelyföld című lap alapító főszerkesztője, de kétezer óta ő jegyzi a Moldvai Magyarság című kiadványt is.
A csángók sanyarú sorsának szószólója, a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány tiszteletbeli elnöke. A Kárpátokon túli magyarokkal a hatvanas években találkozott először, amikor helyettes tanárként a Gyimesekbe került. Később újságíróként is visszajárt a moldvai falvakba, de ahogy egy interjúban bevallotta, sohasem írni ment oda. „Úgy megyek oda, hogy köztük legyek, elvegyüljek, leüljek velük borozgatni is. Engem az emberek érdekelnek, a maguk elesettségében, a lakodalmakban együtt lenni velük… Nem is a néprajzi csodákat keresem. Sok ismerősöm van köztük, nemegyszer fölkeresnek segítségért, kölcsönért, mintha a nagy családjukhoz tartoznék…”
A hatvanesztendős, József Attila-díjas költő verseskötetei: Mikor Csíkban járt a török, Megőszülsz, mint a fenyvesek, Indián a Hargitán, Félidő, félpokol, Hó hull örök vadászmezőkre, Sekler songs, legutóbb pedig a Bacchatio Transsylvanica. A versek mellett felkavaró szociográfiákat is ír (dokumentumriportokat tartalmazó könyvei: Székely apokalipszis, Gyásztól gyászig, Ordasok tépte tájon).
Farkas Árpád erdélyi költő szerint Ferenczes lírája a „szenvedelmes szenvedélyek” költészete. A kritika szerint erős sodrású, sokféle forrásból táplálkozó, elementárisan tiszta lírai világot hozott létre.

Sekler songs

Csillagok, felhők, göncölök,
ugye a mennyből csak folt
vagyunk, parányi, csöpp ködök,
kikre fogyó Hold csaholt
mítoszt, tejutak hullt porát,
hunok, avarok, kunok,
Csaba királyfik mámorát –
sziruppal kevert rumot…
Ugye, hogy fentről, kis hazám,
nem lehetsz több, mint hitvány,
körülkerített juhkarám,
sandít a gazda, hét zsivány,
ordasfalkával cimborás,
csak elvisz, csak fosztogat,
nem jogot, vaszablát, pórázt,
sót hint, kegyet osztogat,
törvényt kívülről hoz reád
Csík, Gyergyó, Háromszék
fölött az ég rövidre zárt,
lehetne vót, vepsze kék,
ujgur, felföldi skót, osztják,
kurd, örökös indián –
a semmit emigyen osztják:
néger áll a Hargitán,
földig havazott magyarab,
száz év múltán fosztmodern
utódod sem lesz magyarabb,
mint Hamletben Guildenstern…
Tutajhoz kötött bérsziget,
rabló-pandúr ártere,
Lappföld, zanzásított Tibet,
Szent Anna-tó krátere
vagy, kit körbeáll s lepisál,
feledni akar, vért okád
a világméretű fesztivál –
matt előtt a nagy rokád…
Elfelednek bármi áron,
és te sem tehetsz többet:
Madéfalván, Segesváron
még elhullatsz egy könnyet,
négy égtáj felé tántorog,
porlik hol-nem-volt székely,
szikla sincs, Erdély kint borong,
csak árnyékszéken székel,
bitang ha megy, ha jön s hiszi,
hogy korlátok közt szabad,
remeg, a tört fenyőt viszi,
bútól szárad és megszakad,
báván zengi, hogy örökzöld
a perzselt, a letarolt,
légszomj hazája, Székelyföld,
kit a Kárpát hurka fojt –
Hazájának vallhatna még
a baszk és az okcitán,
frank tóba múlt varég
lelke jár Livónián,
anglusul dall a walesi bárd,
s nagyoroszba csalt vogul
becsli szédülten a kárt:
holnap te is megszorulsz,
szétiszonyodsz a Kárpátok
suvadásos árkain,
helyedre fű alól kárpok
nőnek, árja baltacim,
virágra húzott Nessus-ing
s az árdéli hó feled,
míg az Értől az óceánig
szivárog el szép neved,
meg csak puszta föld marad,
a vissza sem örökölt
galambszaros és szétkapart –
Megérsz egy pohárnyi sört,
körülkerített kis hazám,
Bálványos, Szejke, Kibéd,
Csíksomlyó, gyönyörű magány,
vesztőhelyem, Postarét.

Ajánlás:
Két tűz közt égünk, Hercegem,
egyes-egyedül Mária
van velünk, széttépi lelkem
Európa és Ázsia.