Kontroll-csoport

Beveszi-e a magyar társadalom, hogy a kormány adóreformot sürget? S lehet-e majd ezzel az akcióval szavazatokat szerezni, esetleg maximalizálni 2006-ban? Valószínűleg a hatalmon lévőket leginkább a fenti kérdések izgatják, nem pedig az, hogy egyszerűsödjön végre a hazai, elképesztően bonyolult adórendszer, no és csökkenjenek az amúgy valóban magas közterhek.
A több mint egy hónapja, nagy csinnadrattával beharangozott terv kapcsán pusztán annyit lehet tudni, hogy az akadálymentesítő stratégia első része, amelynek segítségével az adózási rendszer gubancait ki lehet majd küszöbölni, elvileg a kezdetét vette. Mégpedig a bizottságosdival. Könyvelő legyen a talpán, aki tudja majd követni a folyamatot: az említett funkcióra hivatott bizottság ugyan már felállt, ám a testületnek „leágazásai” is vannak. A grémiumon belül öt albizottság is működik: az áfabizottság, az evacsoport, az élőmunka-terheléssel foglalkozó munkacsoport, a helyi iparűzési adóval foglalkozó albizottság, továbbá az adóegyszerűsítési és deregulációs testület. „Bürokráciamentes” magyar valóság.
De valódi adóreformról azért is nehéz beszélni, mert a kormánykoalíció még a korábbi ígéretet sem teljesíti. Például a 2002-es parlamenti választásokat felvezető kampányban elhangzott, hogy a vállalkozásoknak egyetlen számlaszámra, azonos időpontban lehet majd az amúgy 30-40-féle befizetési kötelezettséget teljesíteniük. Az MSZP három esztendeje azt az ígéretet is a választási zászlajára tűzte, hogy megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. Csak miheztartás végett: ennek összege jelenleg alkalmazottanként havonta 3450 forintot. S ide kívánkozik még az a szocialista trükk is, miszerint mindenki számára elérhető lesz a gyermekek utáni adókedvezmény. A Szabad Demokraták Szövetsége pedig azzal a választási szlogennel érte el az ötszázalékos parlamenti küszöböt, hogy 2006-tól bevezetik az egységes, 20 százalékos adó rendszerét.
De vissza a jelenbe! Miután a Pénzügyminisztérium első számú vezetője részleteket változatlanul nem közöl a tervezett módosításokról, csak találgatni lehet. Elképzelhető például, hogy a 25 százalékos áfakulcs mérséklődik: ez viszont nem kormányzati érdem, hiszen a magas adókulcs jelenleg bénítólag hat a nemzetgazdaságra – ugyanakkor a kieső bevétel az egyébként is deficittel küzdő költségvetésnek jelent majd óriási gondot. S miután kiderült, hogy az iparűzési adó nemcsak a magyar versenyképességet gyengítő tényező, hanem az Európai Unió számára sem konform, változás ezen a területen is jósolható. A gondot viszont az okozza, hogy ebből az adónemből tervezik bevételeiket a helyi, egyébként is forráshiányos önkormányzatok. S arról még nem is szóltunk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt felvetésére, miszerint francia mintára, célszerű lenne a családi adózás átvétele, nincs érdemi viszontválasz.
Summa summarum: a hivatalos nyilatkozatok alapján kevesebb adót, több igazságosságot kíván megcélozni a most induló adóreform, illetve megalakuló adóreform bizottság. Ha egy problémát nem tudsz megoldani, hozz létre egy bizottságot – idézhetjük Winston Churcillt, hozzátéve: az adóreformot, illetve a fentiekben már részletezett altestületeket még nem ellenőrzi senki és semmi. Ám erre sem kell sokáig várni. Mert a valódi adóreform helyett pillanatnyilag nagyobb esély mutatkozik egy kontrollcsoport felállítására.