A nemzetközi szerves építészet nagyon sok változatban létezik attól függően, hogy mit tart a legfontosabbnak, s mi az, ami a leginkább ösztönözte létrejöttében. A magyar organikus építészetet nem formai vagy strukturális kérdés motiválta a legjobban, hanem a dráma, amelyben éltünk, az ahhoz való viszony, s annak megjelenítése az építészetben. Hogy kell ezt érteni?
Hosszú évtizedeken át előre gyártott házakat, típusterveket, sőt tipizált lakásokat kellett létrehozni, holott e „takarékosság” mögött semmiféle realitás nem húzódott meg. Az organikus építészek – így Makovecz Imre is – azt mutatták meg, miként lehet téglából, vert falból, ácsmunkával is házat építeni, tehát úgy, hogy az emberek maguk is meg tudják csinálni. Terveik nem csupán megépíthetők voltak, hanem olcsóbb házak születtek belőlük.
Makovecz Imre mindjárt az előadás elején furcsa költeményt olvasott fel, amely csak nevekből állt: Morris, Ruskin, Larsson, Saarinen, Gesellius, Rudolf Steiner, Frank Lloyd Wright, Hans Scharoun. És velük párhuzamosan: Orbán Balázs, Malonyay, Lechner, Medgyaszay, Kós, Zrumeczky, Lajta, Thoroczkai Wigand, Jánszky, Sáros, Gerle, Csete, Dévényi, Kőszegi, Csernyus, Siklósi, Túri Attila, Salamin Ferenc. Ezek egytől egyig olyan személyek, akik vállalták (és vállalják a mai napig) az embertelen környezettel szembeni küzdelmet. A szerves, élő építészet csak akkor érthető, s nem igényel túl sok magyarázatot, ha rendelkezünk megfelelő műveltséggel, elegendő evidenciával. A tudás, hogy ki volt Hans Scharoun, egy építésznek csupán egy evidencia megközelítését jelenti. Ugyanúgy tudni kell azt, hogy William Morris, akit a marxista ideológia utópista szocialistának minősített, valójában mit alkotott, és kik voltak a társai, akik fölvették a küzdelmet a kapitalista centralizációval, amelynek lényege a pénz volt. Angliában hihetetlen nyomor és elhagyatottság uralkodott el nagy tömegeken: azokat az embereket, akik korábban odahaza szőttek manufaktúrákba tömörülve, akik a juhtenyésztés mellett létrehozták az elsőrangú angol szövetet is, a centralizáció földönfutóvá tette, majd a városokba tömörítette őket, s ott éhbérért dolgozhattak. Ezzel szállt szembe William Morris, aki azt mondta, hogy létre kell hozni olyan új szabad szellemiséget, amely megváltoztatja az emberek egymáshoz való viszonyát. Gondolatait követve hatalmas európai mozgalom indult el, amely az első világháborúig óriási sikereket ért el a tőkekoncentrációval szemben. Ám jött az első, majd a második világháború, és győzött ismét a pénz.
Evidencia az is, hogy nemcsak stilárisan közelítjük meg például a Bauhaus-mozgalmat, hanem tudjuk, hogy mit hozott létre ez az irányzat, és ismerjük, kik voltak a tagjai, mik voltak a céljai az első világháború után, amikor a kisemmizett és még eszméletlen Európában sorra zajlottak az álforradalmak. Akkoriban azt mondták, hogy a semmiből kell kiindulni, de ez a semmi Malevics híres festményének fehér négyzete volt, amely tele van izgalommal és az egyelőre meg nem ismert szubsztancia tartalmával, ezért is nevezték el szuprematizmusnak ezt az irányzatot. Ezt a tartalmas fehér négyzetet kellett alapmotívummá tenni ahhoz, hogy a Bauhaus igazi funkciója és tartalma létrejöjjön. Sajnos ezzel az evidenciával a mai egyetemi hallgatók nem rendelkeznek, a Bauhaust kizárólag Richard Meier építészetén keresztül tudják megközelíteni. A Bauhausnak igazi tartalma volt nemcsak formailag s nemcsak stilárisan, hanem közösségi értelemben is.
Az élő építészet szintén arra törekszik, hogy új felfogással váltsa fel a korábbi geometriát. A tér-idő folytonosságában a pont nem egy síkban található, kiterjedés nélküli elem, hanem egy időpont a térben, amelynek dramaturgiai jelentősége legalább akkora, mint térbeli helyzete, és a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Ennek következtében az organikus építészek megkérdőjelezik a tektonikát (a szerkezettant) és szokásos fogalmi kategóriáit. Nem idegen ettől az építészeti gondolkodástól az sem, hogy olyan történelmi rekvizitumokat is beépítsen a kimozdított, statikusnak, háromdimenziósnak már nem mondható térbe, amelyek az építészet eszköztárába behozzák a drámát. Azt a drámát, amely a „megtörténhetett volna” és a „megtörtént világ” határán keletkezik. Valahol ezen a határon álmodta meg Makovecz Imre is az épületeit.
Kezdetben eldugott kis tervezőirodában születtek meg azoknak a kis épületeknek a tervei, amelyekben föl lehet fedezni a cáki pincéktől kezdve Rudolf Steiner Goethe-államán keresztül sok mindent, ami egy fiatal építésztől elvárható. Ezek a szekszárdi Sió csárda, a velencei Cápa vendéglő vagy a biztosítási csalás miatt leégett tatabányai Csákányosi csárda épületei. A sárospataki művelődési házat már a Váti tervezőjeként – és a Népművelési Intézettel összefogva – álmodta meg az építész. Együtt próbáltak szembeszállni a zsdanovi kultúrpolitikával. Igaz, az állásával fizetett meg az akkori hivatalos kultúrpolitika szemléletébe nem illő épületéért.
A százhalombattai katolikus templomnak a belseje voltaképpen egy tisztás, megkövesedett fákkal körülvéve. A hatvanas évek liturgikus reformja értelmében ma már nem keletelt, egy irányban szerkesztett templomot kellene építenünk, hanem centrális épületeket, mert a hívek közössége – ez az, amit Makovecz tisztásnak nevez – egyben Krisztus misztikus teste, amelynek kellős közepén kell megtörténnie az átváltozásnak. Persze az építész azért vetett egy pillantást a középkori és kora középkori kánonra is, s a bejárat nyugatra néz, az oltárt pedig kelet felé tájolta. A Farkasréti temető ravatalozójának belsőépítészeti munkája sem a megszokott kegyeleti építészetről szól: tulajdonképpen emberi mellkast modellezett.
A visegrádi Erdei Művelődési Ház elvarázsolt birodalom gyermekek számára. Tizenkét oszlopon áll, a tizenkét állatövi csillagkép korongokra van felfestve körben, fenn, középen pedig egy opeiont alakítottak ki: az napóraként „engedi be” a fényt, amikor süt a nap. Kár, hogy gazdája, a Pilisi Parkerdő Rt. ma már nem támogatja olyan lelkesen ezt az egyedi természetiskolát.
A neszmélyi tanintézet újabb kísérlet Makovecz munkásságában. A régebb épített, középfolyosós iskolákban zavaró volt a gyermekek rohangálása. Makovecz ezt felismerve a tantermeket nem szűk folyosóra nyitotta ki, hanem aulába, ahol levegő, tér és fény van, tehát alkalmas a zsibongásra.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttesén az építész több mint tíz évig dolgozott. Ehhez olyan régi laktanyákat újítottak fel és bővítettek ki, amelyeket nem tettek teljesen tönkre annak idején. A Stephanaeumnak elnevezett épületben a kupolák alatt, afféle erdőkben és dór oszlopfőben elrejtett lépcsőben haladva, sikátorok között, középkori hangulatokat megidézve lehet közlekedni. Nehéz eldönteni, hogy a falak emelkednek-e, vagy pedig dőlnek. Ez abból fakad, hogy mintegy mozgásban, de statikailag egymásba kapaszkodva épültek meg.
Az egri városi uszoda építésekor valóságos bravúrra volt szükség, hogy a kisvárosi környezetben el lehessen helyezni egy hangár méretű épületet úgy, hogy az ne verje szét a település léptékeit. Ezért tehát egy épület – egy „szoknya” – veszi körül magát az úszócsarnokot, s ezt a „ráadást” még darabokra is felszeletelte Makovecz, így az Egerre oly jellemző horizontális léptéket sem rúgta fel. Maga az épület működőképes furcsa barokkizáló tornyával együtt, amely egy betonhéjat repeszt széjjel. Tervezésekor az építész már tudta, hogy a budapesti világkiállításra egy gyűrű mentén tervezett tornyokat már nem építheti meg a nagyszabású vállalkozás meghiúsulása miatt. Azóta nyolc tornyot épített meg közülük, igaz, ez a gyűrű Lendvától Egeren át Sepsiszentgyörgyig húzódik.
De nem csupán közösségi épületekről esett szó az előadáson. A mostani világban különösen fontos szempont az épületek energiatakarékossága és -felhasználása. Egy harminc centiméteres soklukú blokktégla hőszigetelő képessége kitűnő, hőtároló képessége csapnivaló. Makovecz 51 centiméter vastag és soklukú téglával tervezi a házakat, mert ezekben az épületekben nyáron 10–15 fokkal van hűvösebb. A tető szigetelése már „keményebb játszma”. Az északi országokban – Svédországban, Finnországban – 25 centis műanyag habbal kell bevonni az épületek tetejét azért, hogy hőtároló képességük megközelítőleg annyi legyen, mint mondjuk egy nád- vagy zsúpfedelű háznak. A tetőszigetelés statikai problémákkal is összefügg. Makovecz olyan házakat szeret tervezni, amelyek alul nehezek, fönt könnyűek. Mert a tető olyan, hogy „föntről ereszkedik le az égből”, a többi pedig „a talajból emelkedik föl kvázi”. Zseniális gépészeink jóvoltából ma már a legagyafúrtabb műszaki megoldások léteznek, ám mindenütt, bármilyen körülmények között nem valósíthatók meg.
Az építészet állandó nagy kérdése, hogy milyen kapcsolat van az épület és lakója között. Vajon az emberek hogyan változnak, mivé lesznek a derékszögű építészetben, amely körülvesz minket? Olyan lakásban, amelyben csupán 145 centiméter széles a konyha, s abból is 55 centimétert elvesz a beépített konyhabútor, az asztal legföljebb úgy fér el, hogy a magyar ipar egyedi, lehajtható asztalkát gyártott és hozzá kicsiny méretű hokedlit; azokon a férfi és a gyermek ül, az édesanya pedig nekik háttal készíti a vacsorát. Az előszoba rendszerint 110 centiméter széles, ahol az egyik oldalon van a fogas, ott keresztben fekszenek a rosszindulatú esernyőtől kezdve a vándorútra indult cipők és egyebek… Ez az előszoba nem összeköti, hanem elválasztja egymástól a helyiségeket. Ilyen 51 négyzetméteres lakásból nagyon sok épült meg. Ráadásul egyikben sem fordítottak gondot megépítésükkor a hang- és hőszigetelésre, most pedig már súlyos anyagi gondot jelentene a munkálatok elvégzése, mivel olyan emberek laknak bennük, akik jövedelmének java részét elviszi a távfűtés és a rezsi.
Olyan súlyos szellemi kártételen sem vagyunk még túl, amely a második generációs parasztivadékokat sújtotta és sújtja. Tudniillik a lakótelepi házakban ma jobbára azok laknak, akik a hetvenes években – a téeszesítés és a falvak egyesítése után – elmenekültek vidékről. Akiknek a befogadására előre megtervezett módon több mint tíz szovjet házgyárat vásárolt az ország, és építette tele a városokat a fent leírt épületekkel. Ahol a közterület közbűntényes terület. Ahol nem lehet a kisgyereket leengedni játszani, mert már a kicsik is az agresszió világában élnek. A tévében ugyanaz folytatódik szakadatlanul. „A problémát én itt látom, és nem a derékszög és a görbe vonal közötti differenciában. Akik engem megkerestek, és akiknek házat terveztem, azok jól vannak. Ha szögletesre csináltam volna hajlékukat, valószínűleg akkor is jól éreznék magukat benne” – summázta az építész. Az 1972-ben kiírt (igaz, nem hivatalosan kiírt) „minimáltér” pályázaton az volt a részt vevő tervezők feladata, hogy találják meg azt a legkisebb teret, amelyre egy embernek szüksége van. Azaz: mekkora az a minimális tér, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ember ne koporsóban érezze magát.
Megmenthetők-e a tipizált, 51 négyzetméteres vasbeton házak? Németországban Drezdától Berlinig oly módon igyekeznek megoldani e problémát, hogy két lakásból alakítanak ki egy újat, teljesen hőszigetelik az épületet, továbbá a 120 centiméter mély és rövid álerkélyeket elbontják, amelyek eleve arra voltak jók csupán, hogy a használt mosógépet és hűtőszekrényt kirakjuk. E keskeny sávok helyett két méter mély és széles erkélyt építenek, akkorát, hogy kiülhessen a család. Iszonyatos mennyiségű pénz és hallatlan szervezés szükséges hozzá, ráadásul a lakók felének másik lakásra lesz szüksége. Valójában a lakótelepeknek Németországban sem a műszaki elöregedés a haláluk, hanem az a pont, amikor a lakáspiac olyanná válik, hogy az ezekből az épületekből elköltözők helyére már nem érkeznek új lakók. Legföljebb csavargók vetik meg a lábukat, ám ettől kezdve hirtelen megindul az épület teljes műszaki romlása. Németországban aztán – akárcsak Amerikában – ezeket a házakat fölrobbantják, és a romokból dombot formálnak, mert még elvinni sem érdemes a törmeléket. Nincs is hova, hiszen elszállítva is csak másik domb születne belőle. Magyarországon – Makovecz Imre szerint – egyelőre sem a lakásforgalom, sem az életszínvonal rohamos emelkedése nem sürgeti ennek a problémának a megoldását…
A fenti szöveg a február 21-én elhangzott előadás rövidített változata. Megtekinthető 26-án (szombaton) 9.40-kor a Duna Televízió és 27-én (vasárnap) 13.05-kor az MTV, valamint 23 órakor az M 2 műsorán. A következő előadást február 28-án 19.30-kor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kozma László termében (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2.) Palkovics László tartja Intelligens járművek címmel. A részvétel ingyenes, az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
origo.hu
Ritka törvénymódosítás – a kutyások egy részét érintheti
